Képviselőházi napló, 1892. XXX. kötet • 1896. február 15–márczius 7.

Ülésnapok - 1892-567

196 567, (""szagos ölés 1896. február 24-én, hétfőn. a magam részéről helyesnek nem tartom, és azt hiszem, hogy a díjszabályzatot, ha már nem önálló hatáskörrel felruházott igazgatóság, de mindenesetre az állam központi közege állapítsa meg. Hogy a tarifaszabályozás! jog egyedül az államot illesse meg, az helyes; hanem az államnak viszont kötelessége van, ezt a monopóliumot a közérdek szolgálatába állítani. Az állam közérdekből megszabhatja a tarifákat, és nem kell a viteldíjaknál úgy uzsoráskodnia, mint a magánvállalatoknak. És így az állami vasútaknái lehetséges az egységes tarifapolitikát követni, s ennek révén tekintetbe vehetők a mezőgazdaság és az ipar érdekei. Nálunk ép űgy, mint Ausztriában, a szállítási költségek nagyok, és ehhez hozzájárul még a nehézkes, bürokratikus kezelés, és végre a költséges kezelési kiadások kiállhatatlanná teszik a szállítást. Ezenkívül még a tarifák sokasága és zavartsága útját állja nálunk az egészséges közgazdasági fejlődésnek. Vannak nálunk oly árúexpedieziók, melyeknél a taiifák függelékeinek és pótlékainak egész halmazát kell figyelembe venni. A díjtételek nálunk igen magasak, és ennek tulajdonítható, hogy például a megyei utakat sem lehet vasúton ellátni a szükséges kőanyaggal. T. képviselőház! 40 kilométernyi távolságra kocsin viszik a követ, mert így olcsóbb, mintha az vasúton szállíttatnék. (Halljuk!) Pedig de könnyen lehetne itt az olcsó szállítást elérni, hogyha a vasutak ily anyagokat akkor szállítanának, a mikor nincs egyéb szállítmányuk. A díjszabási kedvezményeket kiváltképen oly czikkekre kell kiterjeszteni, melyek ugyan tömeges szállítást képeznek, de időhöz kötve nincsenek, és bizonyos rendeltetés szerint, későbben építési czélokra használtatnak fel; például a hegyi vidékekről az Alföldre szállítandó anyagokra kellene a legmesszebb menő díjszabási kedvezményeket engedélyezni. Igen üdvös dolog lenne az amerikai viszonyokat tanulmány tárgyává tenni, mert az amerikai vasutakon a telterárúkat rendkívüli olcsó díjak mellett oly gyorsan szállítják, a minő gyorsaságot mi Európában nem is ismerünk. De az amerikai vasutak nem járatnak oly hosszú tehervonatokat, mint mi; hanem inkább több tehervonatot helyeznek a forgalomba, melyek mindegyike azonban külön czélnak szolgál. A tolatási szolgálatot ezáltal a minimumra szorítják és így gyorsan szállíthatják az árúkat. T. képviselőház! A vasutaknak kiegészítő részét képezik a vizi-útak, és azért ezeket összhangzatba kell hozni amazokkal. És e tekintetben én Smialovszky Valér t. képviselőtársammal nem érthetek egyet, ki csak a Dunát akarja szállítási eszköznek használni, hanem más viziútakról is meg kell emlékezni. Különösen a tengeri közlekedési utakra kell abban az irányban gondot fordítani, hogy ama iparczikkekre, melyeket a közönség nem keres fel direkte nálunk, hanem a melyeket mi kivihetünk, kedvező díjszabások és refakcziák állapíttassanak meg. Éz irányban pedig sok a kívánni való. A fának mindenféle neme, a liszt, és egyéb czikkek is, melyekre Angolország nagy piaczunk, mind a tengeren vitetnek. Tengerpartunkon intenzivebb kereskedelmi politikával rendkívüli és meglepő eredményeket érhetnénk el. Erre a

; feltevésre enged következtetni az a progresszív emelkedés, a melyet tengeri kikötőnkben tapasztalunk. T. ház! 1869-ben az évi vámjövedék 15.000 forint volt; 1894-ben pedig több, mint 4 millió forintra emelkedett a vámbevétel. Ilyen emelkedéssel szemben indokolt, hogy a nagyszabású kereskedelmi politika inaugurálásának az alapjai lerakassanak. Mindeme emelkedés mellett sajnosán kell konstatálni, hogy Fiúméban kereskedői osztály nincs, és ez irányban a kormánynak el kellene követni mindent, hogy ilyent teremtsen; mert a tengeri hajókon jövő árúkkal, például, hogy csak egyet említsek, a fűszerárukkal, Fiúméban egyáltalán senki sem foglalkozik, és így mi e tekintetben Triesztre vagyunk utalva. Egyszóval : Fiumei kereskedelmünk csak tranzitó jellegű kereskedelem, minek megváltoztatására szükséges, hogy a t. kormány a beíországból, — a mire nagy súlyt fektetek, — megfelelő tőkével és kereskedelmi szakértelemmel rendelkező tényezőket a fiumei piaczra tereljen, — és ha kell, — esetleg állami kedvezményekben is részesítse. Nem kisebb fontosságúak, — nem mint a vasutaknak a konkurrensei, hanem mint kiegészítő részei, — az ország csatornái, melyekből hálózatot kellene kiképezni az egész országban, különösen mezőgazdaságunk érdekében, miáltal az ország vízszabályozásának az ügye is gyökeres elintézést nyerhetne. És itt nem kellene visszariadni az idegen vállalkozóktól sem, a kik a vizi- utakat létesítenék. T. képviselőház! Akármennyire is kellemetlen, de be kell vallani, hogy vasúti hálózatunk a közgazdasági érdekeknek nem felel meg különösen azért, mert hiányoznak a szükséges és kellő csatlakozások az elsőrendű* vasutak mentén és keresztezésükben. Noha el kell ismerni, hogy minden jó vasúti politika mellett első sorban kell a sugárirányú vasutakat az országon keresztül a határig vinni;