Képviselőházi napló, 1892. XXX. kötet • 1896. február 15–márczius 7.

Ülésnapok - 1892-567

196 567, (""szagos ölés 1896. február 24-én, hétfőn. a magam részéről helyesnek nem tartom, és azt hiszem, hogy a díjszabályzatot, ha már nem önálló hatáskörrel felruházott igazgatóság, de mindenesetre az állam központi közege álla­pítsa meg. Hogy a tarifaszabályozás! jog egyedül az államot illesse meg, az helyes; hanem az állam­nak viszont kötelessége van, ezt a monopóliumot a közérdek szolgálatába állítani. Az állam köz­érdekből megszabhatja a tarifákat, és nem kell a viteldíjaknál úgy uzsoráskodnia, mint a magán­vállalatoknak. És így az állami vasútaknái lehet­séges az egységes tarifapolitikát követni, s ennek révén tekintetbe vehetők a mezőgazdaság és az ipar érdekei. Nálunk ép űgy, mint Ausztriában, a szál­lítási költségek nagyok, és ehhez hozzájárul még a nehézkes, bürokratikus kezelés, és végre a költ­séges kezelési kiadások kiállhatatlanná teszik a szállítást. Ezenkívül még a tarifák sokasága és zavartsága útját állja nálunk az egészséges köz­gazdasági fejlődésnek. Vannak nálunk oly árú­expedieziók, melyeknél a taiifák függelékeinek és pótlékainak egész halmazát kell figyelembe venni. A díjtételek nálunk igen magasak, és ennek tulajdonítható, hogy például a megyei utakat sem lehet vasúton ellátni a szükséges kőanyaggal. T. képviselőház! 40 kilométernyi távolságra kocsin viszik a követ, mert így olcsóbb, mintha az vasúton szállíttatnék. (Halljuk!) Pedig de könnyen lehetne itt az olcsó szállítást elérni, hogyha a vasutak ily anyagokat akkor szállí­tanának, a mikor nincs egyéb szállítmányuk. A díjszabási kedvezményeket kiváltképen oly czikkekre kell kiterjeszteni, melyek ugyan tömeges szállítást képeznek, de időhöz kötve nincsenek, és bizonyos rendeltetés szerint, későb­ben építési czélokra használtatnak fel; például a hegyi vidékekről az Alföldre szállítandó anya­gokra kellene a legmesszebb menő díjszabási kedvezményeket engedélyezni. Igen üdvös dolog lenne az amerikai viszo­nyokat tanulmány tárgyává tenni, mert az ame­rikai vasutakon a telterárúkat rendkívüli olcsó díjak mellett oly gyorsan szállítják, a minő gyorsaságot mi Európában nem is ismerünk. De az amerikai vasutak nem járatnak oly hosszú tehervonatokat, mint mi; hanem inkább több tehervonatot helyeznek a forgalomba, melyek mindegyike azonban külön czélnak szolgál. A tolatási szolgálatot ezáltal a minimumra szo­rítják és így gyorsan szállíthatják az árúkat. T. képviselőház! A vasutaknak kiegészítő részét képezik a vizi-útak, és azért ezeket össz­hangzatba kell hozni amazokkal. És e tekintet­ben én Smialovszky Valér t. képviselőtársammal nem érthetek egyet, ki csak a Dunát akarja szállítási eszköznek használni, hanem más vizi­útakról is meg kell emlékezni. Különösen a tengeri közlekedési utakra kell abban az irány­ban gondot fordítani, hogy ama iparczikkekre, melyeket a közönség nem keres fel direkte nálunk, hanem a melyeket mi kivihetünk, ked­vező díjszabások és refakcziák állapíttassanak meg. Éz irányban pedig sok a kívánni való. A fának mindenféle neme, a liszt, és egyéb czikkek is, melyekre Angolország nagy piaczunk, mind a tengeren vitetnek. Tengerpartunkon intenzivebb kereskedelmi politikával rendkívüli és meglepő eredményeket érhetnénk el. Erre a ; feltevésre enged következtetni az a progresszív emelkedés, a melyet tengeri kikötőnkben tapasz­talunk. T. ház! 1869-ben az évi vámjövedék 15.000 forint volt; 1894-ben pedig több, mint 4 millió forintra emelkedett a vámbevétel. Ilyen emelkedés­sel szemben indokolt, hogy a nagyszabású keres­kedelmi politika inaugurálásának az alapjai le­rakassanak. Mindeme emelkedés mellett sajnosán kell konstatálni, hogy Fiúméban kereskedői osztály nincs, és ez irányban a kormánynak el kellene követni mindent, hogy ilyent teremtsen; mert a tengeri hajókon jövő árúkkal, például, hogy csak egyet említsek, a fűszerárukkal, Fiúméban egyáltalán senki sem foglalkozik, és így mi e tekintetben Triesztre vagyunk utalva. Egyszó­val : Fiumei kereskedelmünk csak tranzitó jellegű kereskedelem, minek megváltoztatására szüksé­ges, hogy a t. kormány a beíországból, — a mire nagy súlyt fektetek, — megfelelő tőké­vel és kereskedelmi szakértelemmel rendelkező tényezőket a fiumei piaczra tereljen, — és ha kell, — esetleg állami kedvezményekben is részesítse. Nem kisebb fontosságúak, — nem mint a vasutaknak a konkurrensei, hanem mint kiegé­szítő részei, — az ország csatornái, melyekből hálózatot kellene kiképezni az egész országban, különösen mezőgazdaságunk érdekében, miáltal az ország vízszabályozásának az ügye is gyö­keres elintézést nyerhetne. És itt nem kellene visszariadni az idegen vállalkozóktól sem, a kik a vizi- utakat létesítenék. T. képviselőház! Akármennyire is kelle­metlen, de be kell vallani, hogy vasúti háló­zatunk a közgazdasági érdekeknek nem felel meg különösen azért, mert hiányoznak a szük­séges és kellő csatlakozások az elsőrendű* vas­utak mentén és keresztezésükben. Noha el kell ismerni, hogy minden jó vasúti politika mellett első sorban kell a sugárirányú vasutakat az országon keresztül a határig vinni;

Next

/
Oldalképek
Tartalom