Képviselőházi napló, 1892. XXX. kötet • 1896. február 15–márczius 7.
Ülésnapok - 1892-567
567. országos ülés 1896. február 24-én, hétfőn. 197 de ezek a vasutak csak akkor képesek a közgazdasági érdekeket szolgáim, hogyha keresztező és összekötő vasutak is létesíttetnek. Es itt legelői állanak a helyi érdekű vasutak. (Halljuk!) A helyi érdekű vasutak megnyomoríttatnak és drágává tétetnek különösen azáltal, hogy kivitelük mindenféle szabványok egész halmazához köttetik, és olyan dolgok követeltetnek tőlük, melyeken sok esetben kénytelenek elvérezni. Drága sorompók, jelzők, várótermek, hosszú állomások, sok vágány stb. mind úgy követeltetik akármely kis helyi érdekű vasúttól, mint akárcsak egy fővonala pályánál. Helyi érdekű vasútainknál ezenkívül a legnagyobb bajnak a kútforrása volt és az ma is: a nehéz, úgyszólván lehetetlen pénzbeszerzés. E bajon csak úgy lehet segíteni, ha a helyi érdekű vasutakat is az állam építené vagy építtetné. Nagy állami érdek az, hogy a helyi érdekű vasutakat az állam maga építse, és maga tartsa üzemben; mert ez mindig jobb vasúti politika, mely a közgazdasági érdekeknek jobban felel meg, mintha azokat a vasutakat a helyi hatóságok, vagy a magánvállalkozás létesíti. Ha a fővonalak a legegyenesebb irányban vitettek a határszéli végpont felé, ez mindenesetre jó vasúti politika; de rossz vasúti politika az, ha fővonalainkat összekötetlenűl hagyjuk és összetett kezekkel várjuk, hogy valami magánérdekeltség könyörüljön az államon. Ilyen például a dobsina-poprádi elenyésző kis vasúti rész, melynek hiányában nem vezethetjük a világforgalomhoz a határ felé egyenes vonalban; hanem várjuk, hogy a kősziklákon keresztül valami érdekeltség építse ki azt a vasútat, mely egyedül a közérdek szempontjából kell hogy felépíttessék. Már azért is kellene az államnak kezébe venni a helyi érdekű vasutak építtetését, mert ezek a vasutak épen az állami vasutak nagy testének kiegészítő részét képezik, és az állam ezeknél még nagyobb sikert fog aratni, mint aratott a fővasútakon eddig. Ha az állam építtetné a helyi érdekű vasutakat, ezáltal lehetővé válnék a közérdeket a magánérdekkel úgy összeegyeztetni és összekötni, hogy a vasutak általában jövedelmezőkké válnának a nagy állami vasúti testben. Ekkor lenne lehetséges a kezelés reformjára és egységesítére is áttérni, és a — nem épen legjobb, — sablon formáktól elállani. Ezáltal sok időt és sok pénzt lehetne megtakarítani. Két irányban kellene különösen az államnak a helyi érdekű vasutaknál tevékenységet kifejteni; és pedig műszaki és pénzbeszerzési irányban. Az államnak kellene saját közegei által keresztűlvitetni az összes szükséges helyi érdekű vasútakra a traszirozást, és ha maga az állam nem akar építeni, akkor a vállalatoknak bocsássa rendelkezésére e munkálatokat, miáltal a vasút azonnal olcsóbban fog épülni, és azt lehet elérni, hogy egy kilométer vasútat 13 ezer forintért lehet építeni, mint a hogy épültek az arad-csanádi vasutak. Szájbely Gyula: Ez már nem exisztál! Bobula János : De igenis, lehetséges, nem is tekintve, hogy Francziaországban ennyi frankért építenek egy kilométer vasútat. A mi vasútaink általában, de különösen a helyi érdekű vasútaink, valamint a befektelési tőke kamatozása, épen úgy az üzleti kiadások tekintetében igen drágák; mert kényszerítjük magunkat drágán építeni, — mivel sok felesleges dolgot követelünk a helyi érdekű vasútaktól, — és mert az úgynevezett »financirozással«, vagyis jobban mondva; a szükséges tőkének a kikoldúlása által az építendő vasútat már előre is csirájában megdrágítjuk és megnyomorítjuk. Olyan vállalkozók, legyenek azok helyi hatóságok vagy magánosok, a kik a vasutak létesítése által csak nyereséget hozó üzletet akarnak csinálni, sem a vasút jövőjének, sem pedig a közgazdasági érdekekkel természetszerűleg nem törődnek. T. képviselőház! Csak pár szóval akarok válaszolni Beöthy Ákos t. képviselőtársam szavára. Itt a házban elmondott beszédében azt mondotta, hogy a képviselőházban már konstatálva lett a vasutaknak drága építése, mert — azt mondja — egyesek a közönség rovására nagy hasznot húznak. Azt hiszem, t. képviselőház, hogy ez nem így áll. Én ugyan nem tartozom azok közé, a kik így vagy úgy kerestek volna, mert én nem építtettem vasútat, tehát magamról nem beszélek. De láttam és tapasztaltam másrészről azt, hogy ki helyi érdekű vasútat tr;iszirozott, nemcsak, hogy a nagy rizikót vette magára és fáradozott három-négy éven keresztül, hanem járt kelt, és mindenfélét elkövetett arra nézve, hogy az illető vidék vasútját felépítse, s mindezekért kapott 14—15.000 forintot. Ha meg is kapta ezt az illető, — bocsánatot kérek, — ez nem oly díjazás, a melyről azt lehet mondani, hogy mások rovására esik. (Egy hang a szélső baloldalon: Miért veszi ki as engedélyt ?) Bocsánatot kérek, vannak esetek, hogy ez kell. így például magam is azon helyzetben voltam, hogy tőlem követelte a kerület, hogy én vegyem ki a konezessziót, az előmunkálati engedélyt. Ki is vettem, költöttem is rá a kerület érdekében, nem is volt eszemben, hogy magam építsek, de hát nem