Képviselőházi napló, 1892. XXX. kötet • 1896. február 15–márczius 7.

Ülésnapok - 1892-567

567. országos ülés 189G. február 24-én, hétfőn. 195 elégségesek, a csarnokok sok helyütt szűkek, és a raktárak elégtelensége miatt akárhányszor áll be a forgalomhiány. A központi pályaudvarok elégtelenségén nem lehet úgy segíteni, hogy például Bujapesten a nyugati pályaudvar átalakíttatik központi pályaudvarrá, mert az elnevezés és a felirat nem fogja azzá tenni, hely pedig a megfelelő központi pályaudvarra ott nincs. Ideig-óráig lehet talán az által segíteni, hogy az egyik pályaudvar indulási, a másik pedig érkezési pályaudvarnak berendeztetnék, — a mit hallottam hangoztatni is — és a Ferencz városi pályaudvar is személyforgalomra átalakíttatnék, noha ezt a beosztást semmiképen sem lehetne helyeselni. De az ilyen intézkedéssel nem lehet a bajt alaposan orvosolni. Itt gyökeresen kell intézkedni és segíteni úgy, hogy ha a keleti pályaudvart nemcsak hosszasági, hanem, különösen a gyúpontnál, szélességi méretekben nagyobbítani fogjuk, és pedig minél hamarább, mert minél későbben teszszUk ezt, annál drágább lesz. Vagy pedig a nyugati pályaudvart jelenlegi helyéből ki kell mozdítani és oly helyre kivinni, a hol a szükséges terület rendelkezésre fog állani. De ez esetben is a keleti pályaudvart ki keli szélesíteni, mert az jelenlegi állapotában még a parcziális követelményeknek sem képes megfelelni. Ilyen hasznothozó dolgokba befektetni a tőkét sokkal czélszerííbb lenne, mint pazar építkezésekre költekezni. Példának okáért csak egyet említek fel: a zágrábi vasúti monstrumépületet. Mindenki elbámészkodik, ha belép az épület belsejébe, hogy mire való az a toronymagasságú és sok pénzbe kerülő ürbeni magasság? Vagy például mire való Füzes-Abonyban az a rengeteg széles, fedett járda az egész vasúti épület hosszában? T. képviselőház! A vasutak jóvolta nem képviselhető megbízható vasúti személyzet nélkül. Hogy pedig ez a személyzet ilyen lehessen, arra módot kell neki nyújtani. Nálunk a vasúti személyzet a legmegfeszítőbb szolgálattétellel van megterhelve íigy, hogy sem éjjele, sem nappala nincs. Jobban van megterhelve ós igénybe véve, mint a vasúti gépezet, és mindezért aránylag igen rosszul van fizetve. Már pedig a rosszul fizetett vasúti hivatalnokok, a kik kénytelenek folyton az önfentartási gondokkal küzdeni, a szolgálatra kellő figyelmet és szorgalmat a legjobb emberi akarat mellett sem fordíthatnak. A javulást e téren ugyan szívesen elismerem, és magam konstatálom, — hiszen az előttünk fekvő költségvetésben is benne van — hogy a legutóbbi években különösen a középfizetésü tisztviselők helyzete javult, miről az előttünk fekvő költségvetés is tanúságot tesz. De a kisebb vasúti tisztviselők állapota bizonyma is szomorú, és emberfeletti tevékenység követeltetik tőlük. Például 36 órai szolgálat egy huzamban. Előmenetel dolgában is a mi vasúti tisztviselőink a központi állami szervezetnél kedvezőtlen helyzetben vannak. A dolog természeténél fogva az állami központi kezelésnél rendesen az állam azokat a szakférfiakat fogja előtérbe helyezni, a kik neki tetszenek, és kerüli majd azokat, a kik a sablonszerű keretbe bele nem illenek, vagy a kik a központ előtt ismeretlenek. Mivel pedig az állam maga határoz a tehetségek felett, elpusztítja az önálló gondolkozású, vagy a központ előtt ismeretlen tehetségeket, melyek különben a közügynek nagy szolgálatokat tehetnének. Mindezen hátrányokon szintén csak a vasutak szervezetének a deczentralizácziója segíthet, és a vasúti tisztviselői karnak oly állapotot teremthet, melyen hivatásának kedvvel és odaadással megfelelhet, T. képviselőház! Minden állam vasúti jó politikájának az első feltétele a helyi viszonyoknak megfeíelőleg, helyesen alkalmazott díjtételek megállapítása. És mert sok esetben a tarifaszabályok a közgazdaság érdekeivel ellenkeznek, azért a legjobb közgazdasági politika az, ha a vasút közgazdasági alapra van fektetve, vagyis, hogy a díjtételek a minimumra lesznek kiszabva. Ha valamely államnak, úgy bizonyára Magyarországnak a versenyképességét csak az egységes, egyöntetű és mérsékelt díjakon alapuló tarifapolitika, birja biztosítani. És mindig jobb és rentábilis dolog is, kis haszonnal, legyen ez a legkisebb is, árúkat szállítani, mint egyátalán nem szállítani; mert az által nagy kár okoztatik az országnak. Ezt a politikát annál inkább kell követni, mert a mi terményeink —- mint azt a közlekedési minisztériumnak volt államtitkára, Hollán Ernő, hirdette annak idején — nem bírják meg a magas szállítási bért. És itt, t. ház, kell, hogy reflektáljak Molnár József képviselő úr szavaira, a ki azt óhajtotta, hogy a díjszabályzatok a parlament által állapíttassanak meg. Azt hiszem, jól értelmeztem szavait. Erre meg kell jegyeznem, hogy a díjszabályzatokat, melyek mindig változnak, kell, hogy oly közeg, tehát ez esetben a kormány közege, állapítsa meg, mert különben az az üzleti szellem, melyet folytonosan hangoztatnak, hogy a vasutaknál üzleti szellemnek kell uralkodni, elpusztul. Hogy ha a parlament a díjszabályzatot is meg akarná állapítani, én ezt 26'