Képviselőházi napló, 1892. XXX. kötet • 1896. február 15–márczius 7.

Ülésnapok - 1892-560

14 560. országos ülés 1896. február 15-én, szombaton. hoztam fel, mert nem ide való, mivel azonban Pap Géza t. képviselőtársam az ő nagy egyházpolitikai konczepcziójáha ezt is belevette, pár szóval reflektáltam reá. Ide tartozik azonban az a kérdés, mit Várady Károly képviselő úr felhozott, az egyetem theológusáinak latin nyelvi oktatásáról. (Halljuk! Halljuk! balfélöl.) Hát azt hiszem, a t. képviselő úr is csak köszönettel veszi, ha e tekintetben felvilágosítással szolgálok és a kérdés minden oldalát szembe állítom, mert hogy ha úgy veszszük fel a dolgot, hogy Magyarországon még az egyetemen is van szakosztály, a melyen latin nyelven tanítanak, akkor könnyíí a magyar sovinizmust felébreszteni. De kérem, először is gondoljuk meg, hogy a theológiai fakultásra csak érettségit végzett középiskolai növendékek vétetnek föl. A középiskolákban pedig a magyar nyelv oktatása egy bevégzett oktatást ad s az a középiskolai tanuló, a ki érettségivel belép bármely fakultásra, a magyar nyelvet teljesen érti, tudja, használja. (Zaj. Ellenmondások szélső balfélöl.) Hiszen fel akarom világosítani t. képviselőtársamat, minden animadverzió nélkül, mert igazán szeretném meggyőzni őt e dologban. (Egy hang a szélső bal felöl: Lehetetlen!) Hogy lehet-e vagy nem.bizzuk rá; t. képviselőtársamat nem lehet, mert más szempotok feszélyezik. (Zaj a szélső baloldalon.) Én a dolgot igazán nem felekezeti szempontból ítélem meg, hanem megítélem úgy, mint jogos és igazságos kérdést, melyet az egyházi állásponttal is össze kell vetnem. A katholikus egyház az egész világra kiterjedő egyetemes szervezettel bír, az tehát nem nemzeti egyház, s így utalva van egy egységes nyelv használatára is. Ez a latin. Ezt fogadta el, mint a régmúltba visszanyúló isteni eredetének klasszikus hagyományát. Föntartoíta bölcső korának anyanyelvét, s különben is a katholiczizmusban benne rejlik az egyetemesség fogalma, ezért kellett egy érintkezési nyelvet keresnie, a mely az egész világra kiterjed, hogy a különféle nemzetekkel a központi hatalom érintkezhessek. Erre sem a magyart, sem a francziát, sem más nyugati nyelvet nem használhatott, mert ezek a nemzetek még akkor uem is éltek, hanem kellett egy holt nyelvet, a klasszikus latin nyelvet keresni, hogy ezzel az egész világgal érintkezhessek. Ez az oka, hogy az egyetemi oktatás Parisban franczia nyelven megy, s mégis a theológiai oktatás szintén latin nyelven történik. Bécsben az egyetemen kizárólag németül tanítanak, kivéve a theológiát, mert a Pázmáueum nyelve szintén latin. így van ez Londonban és a világ bármely részén, Afrikában, Amerikában, a theológia mindenütt latin nyelven megy. (Egy hang a szélső baloldalon: Elég rosszul van!) Vannak azonban theológiai intézeteink, melyek a vidéken szétszórva, akadémikus rangfokozattal bírnak, ott nem megy latinul a tanítás. A vidéki szemináriumokban egy-két tantárgy kivételével, a melyek természetüknél fogva a latin nyelvet követelik, magyar nyelven tanítanak. Csakis azok a tantárgyak, amelyekben dogmák forognak szóban, a melyekben nincsen magyar terminológia, mint például a dogmatica morális és biblicum, latin ; ellenben az egyháztörténelmet, jogot és lelkipásztorkodást magyarul adják elő. A vidéki theológiai tanintézeteinkben a magyar nyelv játsza a főszerepet, s még a latin nyelven irott könyvekből is mindenki, ha nem tudja magát jól latinul kifejezni, magyar nyelven felelhet. Az egyetemen — igaza van t. képviselőtársamnak —- az oktatás nyelve már latin ; de ezt megváltoztatni mindaddig nem lehet, míg meg nem változtatja a képviselő úr az egyház nyelvét, mely szintén az elfogadott latin. Mikor kikerülnek a VIII. osztályból a növendékek, nemcsak hogy nem tudják magukat jól kifejezni, de alig értik a nyelvet is. Már most képzelhető-e, ha az egyházi szertartások nyelve, szóval az egész egyházi liturga latin; az érintkezés a központi hatalommal latin, akkor az egyház e nyelvet a rendelkezése alatt álló intézetekben ne tanítsa? Hiszen alaposan e nyelvet úgyis csak az egyetemi tanulók, a katholikus theológiának úgyszólván felsőbb növendékei tanulják. Ha ezeknek is megtiltjuk, akkor egyszerűen el van vágva az érintkezés a magyar egyház és a római egyház közt. Ezt tehát megtámadni joggal és méltányossággal nem lehet, mert előbb a katholikus egyház szervezetét és benső nyelvét kellene megváltoztatni, ehhez pedig nemcsak mi vagyunk gyengék, hanem a századok és évezredek is gyöngék lesznek. Végül engedje meg a t. miniszter úr, hogy még csak egy dolgot ajánlhassak figyelmébe. Hogy ha már nem megyek annyira, hogy az egyetemeknek szaporítását követeljem és egyes vidéki czentrumokban az egyetemek felállítását sürgessem legalább annyira elmegyek, hogy az itt Budapesten levő egyetemet, ha bensőleg csak idő múlva fejlesztjük is, de legalább külsőleg a miíleniumi ünnepélyre hozzuk annyira rendbe, hogy ne álljon ott dísztelenül, ország-világ csúfjára. Mert ha a millenumi ünnepélyekre a nyugoti államokból idejön az az idegen nyelvű tanuló ifjúság, akkor legelőször is a kulturális élet központját, az egyetemet keresi föl. Ott érintkezik a magyar egyetemi hallgatósággal. És miutáu a világvárosokban az egyetem nemcsak a kultúra központja, hanem egyszersmind annak a városnak dísze is és az egyetemi hallgatóság-