Képviselőházi napló, 1892. XXX. kötet • 1896. február 15–márczius 7.
Ülésnapok - 1892-567
192 567. országos Blég 1896 '. febrnár 24-én, hétfőn. miatt, a vegyes rendszer, — tudniillik állami és magán vasutak rendszere — mellett foglalt állást; mert a gyakorlati életből azt tételezi fel, hogy csak az ilyen vegyes rendszer mellett lehet a mezőgazdaságot és az ipart megkímélni attól, hogy ismeretlen és előre meg nem állapítható körülmények esélyeinek legyen kitéve. Mind a mellett, a vegyes rendszernél egy rendezett viszonyú állam meg nem tűrhet oly vasutakat, melyekre a közérdek és az országos közgazdaságnak a szempontjából, direkt befolyása nem lenne. Ilyen például a déli vasút. És ezt a befolyást az összes vasútakra, legyenek azok akár államiak, akár magán vasutak, magának a parlamentnek is vindikálni kellene. T. képviselőház! Az általános közgazdasági érdek ugyan megköveteli, hogy a vasutak az állam egységes igazgatása alatt álljanak, mert csak az állam mondhat le arról a direkt haszonról és nyereségről, melyet a közügynek megint csak az állam vezethet indirekt úton vissza az által, hogy a mezőgazdasággal és az iparral szemben nem űzi a kalmár bevételek politikáját. De ez a központosítás nem lehet olyan, hogy agyontiporja és lehetetlenné tegye az amúgy is szabad mozgásra "utalt vasútat. Már pedig azt tagadni nem lehet, hogy a rideg központi rendszer rendkivüli módon drágítja, nehézkessé és bonyolulttá teszi a vasutak kezelését az egész közgazdasági élet hátrányára, mit számokban kifejezni nem lehet. Azért, t. képviselőház, én ugyan készségére] elismerem, hogy vasúti szervezetünk egészben és nagyban, —- szemben más vasutak szervezetével,— megfelel ugyan a követelményeknek, sőt sok más vasutak szervezete felett is áll ; de a nagy államosítások után az én nézetem az, hogy a mi vasútainknál reformokat kell létesíteni a deczentralizáczió alapján. Ezt a deczentralizácziót azért is keresztül kell vinni, mert a közlekedés megnagyobbodásával természetszerűleg előáll az igazgatásnak, a munka beosztás elvénél fogva, a megosztása; a mi annál kikeríílhetetlenebb, mert aránytalanság van az állami hatalom és a vasúti igazgatóság hatásköre között. Jelenleg is már hiányzik a kellő áttekintés a központban és jövőben még jobban fog hiányozni: az ügykezelés nehézkes lesz és a mindig szaporodó ügyek gyors elintézése lehetetlenné válik. Ez időszerint még az alsóbb rangú és kisebb jelentőségű ügyek is kétszer pertraktáltatnak; a mely ügyek pedig több osztályt érintenek, ezek egyrészt az tízletvezetőség osztályain keresztül, valamint az igazgatóság osztályain keresztül menve, sok munkát igényelnek, a mely becses munka, a mostani hatáskör megváltoztatásával, jobb mederbe tereltetnék, a mi nemcsak takarékossági szempontból előnyös leune, hanem — a vasúti ügyek elintézésénél annyira szükségek gyors intézkedés —- a mezőgazdaság és az ipar életérdekeinek megóvása szempontjából, tökéletesen eléretnék. Az állapotot még bonyolultabbá teszi az a körülmény is, hogy mikor az ügydarabok már minden szakközegeken keresztül mentek, akkor, mint az igazgatóság dolgai, a minisztériumban felűlbíráltatnak és sok esetben oly tisztviselők által referáltainak, a kik például az igazgatóságtól szolgálattételre a központba behivatnak. Sőt a vasút igazgatóságánál maga a miniszter hivatalból elnököl és az itt — elnöklete, vagy helyettesítőjének az elnöklete alatt — elintézett ügyeket ugyancsak ő maga felül is bírálja. Szemben ez állapotokkal, nemcsak az ügykezelés helyes szempontjából, hanem az egészséges és a gyakorlati közgazdasági politika érdekében, mintegy önmagától kínálkozó reform az lenne, hogy a nagy vasúti hálózat igazgatósága bekebeleztetnék a közlekedési minisztériumba. Ez által nemcsak azt lehetne elérni, hogy a kipróbált igazgatósági szakközegek és az egész vasúti igazgatóság intézkedései nem referáltatnának a felülbírálásnál az alantas közegek által, de nem kellene egy és ugyanazon munkát hasztalanul párhuzamosan végeztetni. És ha a vasúti igazgatóság magában a közlekedési minisztériumban működnék, akkor bátran lehet — az állam érdekeinek minden irányban való megóvása mellett --a deczentralizáeziót keresztül vinni. Smialovszky Valér t. képviselőtársam . a deezentralizáczióról csak azt volt szíves felemlíteni, hogy óhajtja a deczentralizácziót, akárhogy vitetik is az keresztül, különösen azért, hogy az illető közegek versenyre keljenek a tekintetben, hogy a pénzügyi helyzeten javítsanak. Én, t. képviselőház, ezt a deezentralizácziót nem úgy akárhogyan gondolom, hanem bizonyos tervszerűség és bizonyos irányzat szerint és nem csupán pénzügyi szempontból, hanem különösen azért, hogy a mezőgazdaságnak és iparnak érdekében álljon. Ez a deczentralizáczió pedig lényegében olyképen lenne keresztülviendő, hogy az üzletvezetőségek teljes igazgatási hatáskörrel lennének működésre felruházva. Az önálló hatáskörrel felruházott üzleti igazgatóságok kell, hogy menten minden illetéktelen beavatkozásoktól, magasabb közgazdasági politika szempontjából fejtsenek ki tevékenységet az alájuk rendelt vasúti ügyeknél s azért számukra a lehető legnagyobb öuállósá-