Képviselőházi napló, 1892. XXX. kötet • 1896. február 15–márczius 7.

Ülésnapok - 1892-567

567. országos ülés 1896. február 24-én, hétfőn. 193 got kell biztosítani. Az ilyen üzleti igazgatóságoktól csak azt kellene követelni, hogy az államkormány által kijelölt vasúti politika elveit kövessék s e czélból a kormány által szigorúan ellenőriztetnének is, de egyébként Önállólag intézkednének. További reform lenne, t. képviselőház, hogy az üzleti igazgatóságokat, a czéltudatos vasúti politika követelményeinek megfelelőleg, nem vasúti vonalak szerint, hanem territoriális csoportok szerint kellene felállítani. A központi igazgatóságon kivtíl, mely a közlekedési minisztériumban mint vezérlő közeg lenne bekebelezve, szükséges volna Budapesten is egy üzleti igazgatóság. Ezenkivűl pedig, minden kicsinyes magánérdekek kizárásával, az üzleti igazgatóságok fel lennének állítandók a nyugoti irányban: Pozsonyban; az éjszaki irányban: Sátoralja-Újhelyen vagy Kassán; a a keleti irányban: Kolozsvárt; az alföldön: Szabadkán; Dunántúl: Győrött, Fiume felé Pécsett vagy Kaposvárt. Az üzleti igazgatóságokra kellene a végrehajtással összefüggő összes teendőket és az öszszes ide vágó ügyek elintézését bizni. De még gyakorlati szempontból a személyzeti ügyeket is bizonyos fokig, például 1200 frt fizetésig, az üzleti igazgatóságok által kellene elintéztetni, mert csak ez irton lehet megbízható és megfelelő személyzetre szert tenni. A központi kezelés mellett bajosan lehet a személyzetet helyesen megválasztani. Teljes lelehetetlen, hogy az az ember, a ki a személyzetet nem látja, működését nem ismeri és meg sem ismerheti, annyi gyakorlottsággal bírjon, hogy minden esetben — a mint kellene — helyesen kiválaszthassa a megfelelő embereket csak úgy találomra, a jó szerencse útján, mert Ö kénytelen a felelősségnélküli előterjesztések és jelentések alapján határozni, a legtöbb esetben helytelenül vagy a legjobb esetben legalább nem oly megfelelőleg, a mint azt az ügy érdeke megkövetelné. Magától értető dolog, hogy az üzleti igazgatóságok alá nem tartoznának: a vasutak pénzügyei, az általános menetrendek megállapítása, az összes díjszabások, az építkezések és a jármüvek beszerzési műveletei. Mindezen ügyek felett a felelős miniszter döntene, a minisztériumába bekebelezett vasúti igazgatóságának az előterjesztése alapján. Es itt bátorságot veszek magamnak egy megjegyzésre szemben a t. miniszter úrral, a ki szíves volt felemlíteni, hogy a tavaly Londonban megtartott konferenczia megállapodásra jutni nem tudott az iránt, hogy vájjon deczentralizáczió legyen-e vagy nem? Én, t. ház, egész KÉPVH. NAPLÓ. 1892 — 97. XXX. HÖTBT. nyíltan és határozottan mondhatom, hogy eltekintve e konferencziától, Magyarország viszonyait szemügyre véve, a mi sajátságos viszonyainknak megfelelően a deczentralizáczió felé hajlom, mert én ezt a nagy államvasúti hálózatot nagy hatalomnak tartom és azt hiszem, a háznak minden tagja belátja, hogy ez így van, és óhajtom, hogy ezen nagy hatalom által nyújtott előnyökben az országnak lehetőleg több része részesüljön, de meg azért is óhajtom ezt, hogy az állam ezen nagy vasúti hálózat által nyújtott hatalom következtében annál inkább tartsa kezében befolyását az ország minden részére. Mert könnyű azoknak a nemzeteknek: az angolnak, a francziának, németnek, a kik egynyelvűek; nálunk épen az, hogy többnyelvű ország vagyunk, teszi indokolttá a deczentralizácziót és ezen nagy állami hatalomnak megosztását. T. képviselőház! Nem kell megijedni az önálló hatáskörrel felruházott üzleti igazgatóságoktól, mert azok a gyakorlati életben igen jó intézményeknek bizonyultak be. így például Poroszországban annyira mentek, hogy még a tarifaügy is az önálló hatáskörrel biró igazgatósághoz tartozik, mert azt tartják, hogy a helyi viszonyokat minden részletében ismerő üzleti igazgatóság helyesen tudja megállapítani a díjszabályzatokat, melyek a mezőgazdaság és az ipar érdekeinek megfelelnek, s így az általános közgazdaságot szolgálják és a nemzeti vagyont gyarapítják. Képzelhető, hogy az üzleti igazgatóságok mellett mily könnyen érintkezhetnének az érdekelt felek a vasutakkal, a mi nemcsak a feleknek és így a közgazdaságnak rendkívüli előnyére válhatna, hanem magának az állami vasútnak is nagy anyagi hasznot hajtana. T. képviselőház! Mindezeken kivűl sok dolog van az állami vasútaknái, a melyet meg kellene változtatni, vagy pedig kiegészíteni, hogy ha azt akarjuk, hogy vasútaink közgazdasági és nemzeti politikánknak megfeleljenek. így előáll első sorban a fővonalak hálózatának a kiegészítése. A báttaszók-bajai vonalnak, mely közvetlen kapcsot az Alfölddel és egyenes összekötő irányt Fiume felé fog létesíteni, a kiépítése épen oly, nemcsak rendkivűlileg jövedelmező, hanem állami érdek, mint a dobsina-poprádi vonalnak az összeköttetése és a határszélig vezetendő folytatása. A Budapest körűi összetorlódó forgalomnak az elkerülése czéljából különösen oly vonalaknak a kiépítése szükséges, melyek az alföldi forgalomnak nyugat felé való terelésénél lehetővé teszik, hogy Budapest érintése nélkül megtehessék útjukat. Ez az intézkedés közgazdaságilag épen oly fontos, mint hadászatilag. 25