Képviselőházi napló, 1892. XXX. kötet • 1896. február 15–márczius 7.

Ülésnapok - 1892-567

5«7. országos ülés 1896, február 24-án, hétfőn. \Q\ államnak kell ezt a feladatot megoldani, mert oly tőkeszegény országnak, mint Magyarország, a jóléthez vezető út egyedül csak az olyan öntudatos vasúti politika lehet, mely a mezőgazdaság és az ipar szolgálatában fog állani. Hogy a vasutaknak minő óriási nagy befolyásuk van az ország felvirágzására, bizonyítja ama tény, hogy monarchiánkban hat év alatt az egyenes adó 100 millió forinttal szaporodott egyedül az ipar révén. Elképzelhetjük, hogy a monarchiában . . . Papp Elek: Melyik monarchiában?! Itt kettő van, osztrák és magyar! Bobula János: Az osztrák magyar monarchiában. (Közbeszólás a szélső balon: Az nem tartozik hozzánk.) Bocsánatot kérek, t. ház, abból a quótából mi ránk is esik. Nem állítom, hogy valami nagy óriási rész, de esik mi ránk is. Csak egyet akartam demonstrálni, azt, hogy mily óriási vagyonszaporodás keletkezik ott, a hol ilyen politika űzetik, tehát nálunk is. Tehát elképzelhető, hogy minő nagy vagyonszaporodás keletkeznék, hogy ha a vasutak épen úgy állanának a forgalom szolgálatában, mint a kőútak! Pedig a vasút jövője csak ez lehet; a vasúti politikának a messzi láthatáron meg szemlélhető végczélja egyedül csak ez. A jövőnek a vasúti politikája csak ezen czél felé törekedhetik, T. képviselőház! Hazánkban a legközelebb múltú évtizedben inaugurált vasúti politikánk kedvezőtlen helyzetet teremtett; és minden kormánynak ténykedését a vasúti politika terén megnehezítette és sok esetben lehetetlenné tette. Most, mikor a nyugodtabb és higgadtabb gondolkozás állott be az által, hogy milliókat és milliókat kell egyszerre befektetnünk vasűtainkba és ennek nem a t. miniszter úr az oka, mikor azokat szukezesszive megszakítás nélkül kellett volna, előre megállapított programm szerint és beosztott összegekben a szükséges czélokra fordítani; most, mikor a t. miniszter úr szíves volt maga is kijelenteni, hogy az államvasutak befektetéseire 150 milliót prelimínált és én e tételnél csak gratulálhatok a t. miniszter úrnak ehhez az összeghez (Derültség hal felöl.), ha ez elég lesz, most lehet észszerűieg a szükséges reformokról szólani. T. képviselőház! Minden elfogulatlan szemlélőnek be kell látni, hogy a mi kereskedelmi minisztériumunk tulajdonképen vasúti minisztérium; de mert sok más ügyekkel kell foglalkoznia, nem felelhet meg a közlekedés ügyének sem úgy a mint megfelelhetne, ha egyedül a közlekedés s különösen a nagy kiterjedésű állami vasutak hálózatának az ügyeiről foglalkozhatna és az országos vasúti politika kultiválásának szentelhetné egész idejét. A fő, vasúti közlekedésen kívül, itt van a posta, a távírda és a távbeszélő intézménye ; az országutak ügye és a községi utak létesítése mely utóbbiakra eddig semmi gond nem fordíttatott. És itt engedje meg a t. miniszter úr, hogy szíves figyelmébe ajánljam első sorban a községi utak létesítésének az ügyét, a mely, mondhatom, ázsiai állapotban vau és másodszor a távbeszélő intézményt, a mely különösen a fővárosban oly nagy szolgálatot van hívatva tenni a kereskedelemnek és a mely intézmény . . . Visontai Soma: A legdrágább egész Európában! Bobula János : . • . Nemcsak, hogy drága t. képviselő úr, hanem mai szervezetében mai igazgatása mellett sohasem fogja a kereskedelem érdekeit szolgálni. Mind ezek az ügyek oly nagy horderejű és nagy arányú tényezői az állami életnek, hogy ha azok követelményeinek tökéletesen megfelelni akarunk, akkor azok vezetése és kezelése egy minisztériumot egészen igénybe fogják venni. Nézetem szerint, t. ház, közlekedésünk különböző ágazatai mindaddig nem is fognak közgazdasági helyes politikánknak megfelelhetni, inig azokkal az állami központi közeg egyedül és kiválólag foglalkozni nem fog. • T. képviselőház! Ha már most vasúti szervezetünket szemügyre veszszük, első pillanatra be kell látni, hogy a régi sablont el kell dobni és az egész vonalon meg kellene honosítani az üzleti szellemet, mely üzleti szellem egyedül adni képes éltető erőt a vasutaknak. A reformot azonnal a minisztériumban kellene megkezdeni. Egy benyújtott vasúti tervezeten, a mint ezt maguk az állami mérnökök hirdetik, annyi bürokratikus és haszontalan változás történik, hogy az első terv rendszerint hasznavehetetlen és így egy munkát kétszer kell végezni, mi által nemcsak haszontalanul szaporíttatnak a kiadások, hanem az idővesztességgel is nagy kár okoztatik. Vagy például közönséges kis váltókiváltás náluak hónapokra terjedő időt abszorbeál, míg a czentralisztikus hatóság az engedélyt reá megadhatja, holott másutt, még Ausztriában is, az ilyen dolgot huszonnégy óra alatt elvégzik. T. képviselőház! Bizonyára helyes az a politika, hogy az állam maga kezelje a vasutakat, mert csak az állam állíthatja azokat az ország közgazdaságának önzetlenül szolgálatába. Molnár József t. képviselőtársam ugyan ellenkező nézeten van, de maga is beismeri, hogy sajátságos viszonyainknál fogva tűrhetőnek tartja azt. De másrészről nem lehet tagadni, hogy a mezőgazdaság és az ipar a gyors kiszolgáltatás