Képviselőházi napló, 1892. XXX. kötet • 1896. február 15–márczius 7.

Ülésnapok - 1892-567

188 567. or**ágo* aié* 1896, . február 24-én, kétf#B. ügye; mint a magyar ipar nem fejlesztésének, hanem megteremtésének az ügye. A t. képviselőház előtt e tárgyban már két ízben elmondott nézeteim meglehetősen visszhang nélkül hangzottak el. De azért bátorkodom mégis a t. képviselőház kegyes engedelmével újra felszólalni, mert tudom, hogy a közgazdasági kérdések pertraktálása igen Üdvös és hasznos dolog a közügyek terén. (Helyeslés jdbbfeUl.) Kérem tehát a t. képviselőházat, ne vegye tolakodásunk, ha újra ugyan e tárgyban felszólalok, (Halljuk! Halljuk!) mert azt érzem, hogy kötelességem felszólalni. Kötelességem annál inkább, mert a mit elmondandó vagyok, hosszú tanulmány után és gyakorlati tapasztalatok alapján mondom el. Az előbbi kormány elnöke csak tavaly hirdette, hogy az iparfejlesztésnél, melyet ma mezőgazdaságunk nehéz és válságos viszonyai miatt kell kultiválni, még csak a kezdeténél is hátrább vagyunk, és hogy a kormány tagjai majdnem nevetség tárgyai voltak akkor, a midőn az iparfejlesztés kérdését felvetették; pedig ez lesz bármely kormány elodázhatatlan kötelessége. Meg vagyok róla győződve, hogy a jelenlegi kormány is általános kormányzati feladatnak tartja ennek a politikának a megvalósítását, mert ma már tisztán láthatjuk, hogy nagy és hatalmas ipar nélkül sem mezőgazdaságunk nem boldogulhat, sem pedig az ország nem vagyonosodhatik, ha nagy és messze szétágazó ipara nem lesz. Különösen mezőgazdaságunk érdekében álló dolog az, hogy minél hamarább és minél nagyobb ég minél hatalmasabb ipar megalkottassék. A mi mezőgazdaságunkról —• akárhogy is okoskodunk róla — be kell vallanunk, hogy azt nem képes semmi más jövedelmezővé tenni, csak az országos ipar. És e kijelentésnél én épen a mezőgazdaság érdekében, t. ház, nagyon fájlalom, hogy földinívelési országos ügyünk nincs az ipari ügyekkel egy kézben. Ezek egyike a másika nélkül nem exisztálhat s azért a földmívelési és az ipari ügyek egy kéz által lennének vezérlendők, hogy még a látszatja is kikerűitessék akárminő ellentétnek eme elválaszthatatlan ügyeknél, mert csak így lehet üdvös eredményt várni. A földinívelés az ipartól való elkülönítésének következetes végrehajtása azt a politikát inaugurálná természetes egymásutánjában, hogy az agrikol állam — a minő még mi tagadhatatlanul vagyunk ma — nagy tényezői az ipar terén teendő akármilyen külön tevékenységet csak a mezőgazdaság ellen irányított támadásnak tekintenék és szidnák az ipar minden mozdiílatát, minek szimptómáit már ma is sajnosán lehet tapasztalni. És itt nem érthetek egyet Hoek János t. képviselőtársammal, a ki egyik múltkori beszédében azt mondta, hogy helyes volt a földmívelési ügyek elkülönítése, hogy »nagyon üdvös intézkedés, hogy az utóbbi időben szétválasztotta ezeket a törvényhozása En épen azt helytelenítem. A földmívelés elkülönítése és az ipar és a kereskedelem egyesítése által a közlekedési ügyekkel, nem lett a kereskedelemügyi minisztériumból az, a minek közgadaságilag kellene lenni, hanem lett a kereskedelemügyi minisztériumból természetszerűleg oly vasriti minisztérium, a melyben az ipari dolgok csak alárendelt, másod- és harmadrendű helyet foglalnak és foglalhatnak el. Ott is, t. ház, a honnét ezt a szerencsétlen formát átvettük a kereskedelemügyi minisztériumra Ausztriában, ketté osztották a jelenlegi kereskedelemügyi minisztériumot és megalkották a közlekedési és az ipari minisztériumot. T. képviselőház! A magyar államvasutak nagy kiterjedése, helyes közgazdasági elveknél fogva, megköveteli, hogy a közlekedésügy önállólag és egymagában vezettessék. De az ipar is megköveteli szintén, ha azt valósággal meg akarjuk teremteni, hogy ezt is önállólag kezeljük. El kell tehát — nézetem szerint — választani az ipari és a kereskedelmi ügyeket a kolosszális kiterjedésű állami közlekedési ügykezeléstől, s ez által épúgy a közlekedés, valamint az ipar terén a helyes útra juthatunk, a mely mind a két tényező érdekeinek úgy fog megfelelni, a mint az kell és a mint az szükséges. A kereskedelemügyi miniszter, ha mázsa számra kiterjedő jelentéseket tétet is közzé a minisztériumban előforduló ügyekről, még sem képes fizikailag az egésznek megfelelni, mert hiszen teljes lehetetlen, hogy azokat a jelentéseket csak át is olvashassa, és nagyon kellene örülni, ha egy ember, az óriási kiterjedésű közlekedési ügyeknek tökéletesen megfeleljen, a mikor a képviselőházi üléseken is részt kell vennie, tanácsosai előterjesztéseit átvenni és intézkedni. Az az okoskodás, hogy ha a közlekedés külön kezeltetik, hogy az nem fogna megfelelni az ipar és a kereskedelem érdekeinek, egészen hamis, mert hiszen mindegyikét a magyar kormány tagja vezetné, a kiről fel kell tenni, hogy összhangzatban és az ország közgazdaságának érdekében működne; külön tendencziái nem lehetnek és minden miniszter hazafiságától fel kell tételezni, hogy a összesség, a közügy érdeke szolgálatában fog működni.