Képviselőházi napló, 1892. XXX. kötet • 1896. február 15–márczius 7.

Ülésnapok - 1892-560

500. országos Ölés 1896. február 15-én, szombaton* Í8 csak azt az anyagot konzummálhatják, a melyet a középiskolákból meríthetnek. így tehát az egyetemek nemcsak hogy a szellemi proletariátust elő nem mozdítják, sőt annak útját vágják, a mennyiben teljesen bevégzett szakképzést nyújtanak, hogy az ifjxUág mint szakember (Zaj. Halljuk! Halljuk!) a szellemi életpályán is boldogulhasson. Az egyetemek szaporítása ellen felhozott azon ellenvetés tehát, hogy szintén hozzájárulnának a szellemi proletariátus terjesztéséhez, meg nem állhat. Van azonban, t. ház, még egy másik ellenvetés is, tudniillik, hogy a magyar kormánynak a jelenlegi pénzügyi szempontok nem engedik meg, hogy nagymérvű befektetéseket tegyünk egy újonnan felállítandó egyetemre mindaddig, míg meglevő egyetemeinket is teljesen be nem fejeztük. Hát ezt én pénzügyi szempontból helyeslem ; kulturszempontból azonban fenmarad az a nézetem, hogy Magyarországon csakugyan tudományos élet, egészséges szellemi áramlat nem fejlődik ki addig, míg a felsőbb iskolákkal is egy, valóban erős, képzett tanári kart nem nevelünk. Külföldi országokban lépten-nyomon vannak egyetemek, kisebb helyeken is élénk kulturgóczpontok, felsőbb iskolák, és ott fejlődik is ki erős tudományos élet, nálunk azonban a tudományos szinvonalat úgyszólván pusztán a középiskolai tanárok képviselik; azok fejlesztik ki, és természetesen az egyetemek szaporításával ez a nivó csak emelkedhetnék. De, t. ház, én nem lépek fel túlzott igényekkel és akkor, mikor itt az államháztartás pénzügyi egyensúlyára hivatkoznak, belátom, első sorban a már meglevő intézetek kiépítése, (Zaj. Halljuk! Halljuk!) külső és belső berendezése, fejlesztése a fő állami feladat, s majd ha csak ezek jók lesznek és teljesen megfelelnek a felsőbb tanügyi követelményeknek, gondolhatunk egy harmadik intézet felállítására. Hogy ezután ez hol legyen felállítva, minő kulturközpontot teremtsen, a felső vidéken-e vagy Szegeden, erről még nem vitatkozom, de viszont azt hiszem, (Halljuk! Ralijuk!) nem teljesen igazságos, hogy a t. kormány ezeket a kérdéseket folyton itt lebegteti és függőben tartja. Mert tudja az egész ország, (Mozgás a baloldalon.) hogy a harmadik egyetem felállításáról még évtizedekig nem lehet komoly szó, s mégis a törvényhozás termeiben mindig azt hangoztatják, hogy itt vagy ott fogják äz új egyetemet felállítani. Ez az a politikai Damokles-kard, mely mindig akkor sirjt le, mikor bizonyos irányban az egyes városoknak vagy vidékeknek politikai álláspontot kell elfoglalniuk. Ezt sem tartom tehát helyesnek. A mi pedig, t. ház, a theológiai intézetek tanítására vonatkozik, arra is van észrevételem, és ez, azt hiszem, annál fontosabb kérdés, mert itt a múltkor Pap Gréza t. képviselőtársam is kitért a theológiai intézeteknek nem csupán a tannyelvére, hanem azok szellemének kritikájára is; sőt tovább ment, egy kalap alá vette az összes egyházpolitikai kérdéseket egészen a coelibátusig. (Derültség a bal- és szélső baloldalon.) Azt hiszeni, a t. képviselőtársam a legilletékesebb a coelibatus ellen beszélni, mert hiszen ő született »Pap« és így körülbelül a mi klasszisunkba tartozik, (Derutség balfelöl.) de hogyha annyira ellensége a coelibatusnak, úgy méltóztassék ezt a törvényt először is magára nézve eltörölni. (Élénk derültség.) Különben ez sokkal fontosabb kérdés, sokkal mélyebben belenyúl az egyházi életbe és az egyházpolitikai viszonyokba, hogysem most, mikor az egész nemzet úgyszólván a felekezeti türelmetlenség és izgatottság lázában ég, mikor a felekezeti ellentétek még élesek és az országban polgárt polgárral állítanak szembe, hogysem most, ismétlem, a coelibatussal egy új egyházpolitikai akcziót kezdhetnénk, s egy ilyen darázsfészekbe belenyúlhatnánk. De különben is nem helyes dolog az országházban beszélni a coelibatusról akkor, mikor az illetékes egyházi szervezet azt az egyház fegyelmi intézkedést fentartani akarja. Belenyúlni más felekezetek hitéletébe, belső dolgaiba nem felel meg a viszonosság követelményeinek sem, mert ugyan mit szólnának hozzá a protestáns felekezetek, hogy ha mi katholikusok egyszerre a protestáns papok coelibatusi kötelezettségét követelnénk? (Derültség.) Bizonyára tiltakoznának az ellen. Hát a coelibatus eltörlése lehet privát vélemény, s ezt az álláspontot elfoglalni hitelvi sérelem nélkül lehet is. Bizonyára a magyar nemzetiségiviszonyok, a társadalom megerősödése nyerne vele, s én nagy haladásnak tartanám, ha valaha ezt a katholikus egyházfegyelmi intézkedést a nemzeti szempontokkal összhangba lehetne hozni; (Helyeslés.) mert végre is nemcsak mint magyar embernek, hanem mint egyházam álláspontján álló papnak is óhajtásom az, hogy az egyházfegyelmi intézkedéseket lehetőleg összhangba hozzuk a nemzeti igényekkel. Sőt tovább megyek. Elvileg ennek lehetősége sincs kizárva, mert ez nem dogmatikus kérdése a katholikus egyháznak, tehát nem is olyan tétel, a melyhez körömszakadtig ragaszkodnék. A viszonyok szülték, a viszonyok módosítják is-, valamint a középkorban voltak katholikus nős papok, úgy lehetnek a legközelebbi időben is, hogy ha az egyházi fegyelmi viszonyok ezt megengedhetővé teszik. De akkor a társadalom közszellemóuek is meg kell változni s vissza kell állítani a keresztény társadalom régi eszményét. Egyébiránt ezt a kérdést csak ötletszeníleg