Képviselőházi napló, 1892. XXX. kötet • 1896. február 15–márczius 7.

Ülésnapok - 1892-565

5fi5. országos ülés 1896. február 21-én, pénteken. 149 uüuk azon vasutakat, melyek nagyobb szükségleteket elégítenek ki, azoktól melyek inkább helyi érdekfíek. Én másodrangú viczinális vasutaknak mondanám például azokat, melyek két vasúti állomást kötnek össze, melyek a vasútat és a Dunát vagy más folyamot kötnek össze, melyek két megyét kötnek össze; harmadrangúaknak azokat mondanám, melyek a hajszálgyökér hivatását teljesítik s többnyire zsákba szakadnak. Ezeknek hivatása is igen fontos s nélkülük forgalmunk intenzivitása sohasem lesz elég nagy. Vannak vidékeink, kivált Pozsonytól le az Aldunáig, a hol sok szunnyadó természeti és gazdasági erő van, melyeket vasutak által fel kell ébresztenünk, Tudjuk, hogy e téren mintegy lázas állapot uralkodik. Mindenki egy vasúti állomás bizonyos közelségét igényli, mert hisz, ha az egyiknek van, idővel a másik is joggal megkívánja. Ha nem mondjuk meg az érdekelteknek, hogy most még rád nem kerülhet a sor, mert hiányzanak még a kellő eszközök: a közvélemény igazságtalanul fogja megítélni vasúti politikánkat. Másrészt különbséget kell tennünk oly vidékek között, melyekre nézve a vasút oly életkérdés, mely ha nincs meg, az a vidék visszaesik s azon vidékek között, melyek vasiít nélkül is meg tudnak élni s melyekre nézve a vasút csak a fejlődés nagyobb fokát jelenti. Még csak egy kérdésről akarok szólani. A mindig tárgyilagosan Ítélni akaró t. ellenzék azt mondja, hogy vasúti dolgokban a községek túlterheltetése igen nagy. (Úgy van! a szélső haloldalon.) De itt szintén különbséget kell tennünk. Tudjuk, hogy nevezetesen a felvidéken vannak oly községek, hol a községi pótadó még a iOO°/o-ot is eléri, sőt meg is haladja. Ez bizony nem örvendetes dolog; de midőn azon vidék boldogulásáról van szó, midőn azon vasút által jóformán holnap visszakapja, mit ma adott s visszakapja — a legkülönfélébb módokon már az által is, hogy ott vasút épül s a pénz a vidéken forgásba jő — azt az adót, a mit hozzájárulás czímen fizetett. Különböztessük meg ezt is helyesen, mert lehet a községeknél túlterhelésről beszélni, de csak akkor, a mikor az igazán túlterhelés; lehet e tekintetben sok eset az országban, lehet kevés, azt nem tudom, azt a t. képviselő urak egyes esetekben meg fogják tudni ítélni, tessék azokat felhozni és ezen esetekre nézve azon rendszert, azon mértéket indítványozni, a melylyel el lehet kerülni, hogy ily esetekben visszaélések történjenek. De hangzatos szavakkal megakadályozni, hogy valamely község ne adjon, mikor akar adni, mert tudja, hogy ez közgazdasági boldogulása, más esetekben pedig forszírozni úgy, hogy csakugyan túlterheltessék. Mindkettő egészségtelen állapot. Nagyon röviden leszek bátor befejezni beszédemet. (Halljuk! Halljuk!) Még csak a viczinális vasútakról szóló törvényt akarom felemlíteni. (Halljuk! Halljuk!) E törvény magában véve jó, de egészen helyes az is, hogy szükséges, hogy módosításokon menjen keresztül. Ugyanis én hozzájárulok mindahhoz, a mit a t. miniszter úr tegnap mondott, de bizonyos kiegészítéssel, nevezetesen a hozzájárulási eljárás tekintetében, azt hiszem, át kell térnünk arra a rendszerre, hogy igazságos legyen, a mit a közmunkaügyi törvény hozott be a viczinális vasútaknái, vagy pedig az ártéri társulatoknak tekintetében határoz. Ez határozottan egészséges és igazságos, ha helyesen fog alkalmaztatni. S szükséges azért is, hogy ne legyenek egyes községek túlságosan megóva, a többiek pedig nem megfelelően. A mi a pénzbeszerzést illeti, (Halljuk! Halljuk!) igazán örvendek, hogy a t. miniszter úr a belgiumi rendszert vette kombináczióba. Ez alkalmas egyedül arra, természetesen kombinálva s hazai viszonyainkhoz képest kiegészítve, hogy a pénzbeszerzés körül az eddigi nehézségek és bajok megszűnjenek. Igen természetes, hogy olyan czímletekért, a melyek fix kamatozásúak lesznek, be fog gyűlni a névleges tőke legnagyobb része és ennek következtében nem fog elkallódni oly mindenféle költség, a mi eddig a finanszírozást megdrágította. E tekintetben nem szándékozom hosszasabban foglalkozni e kérdéssel, tekintettel az idő előhaladott voltára, (Halljuk! Halljuk!) csupán csak azt akarom kiemelni, hogy a belgiumi rendszer mellett elérhető, hogy az állam nagyobb garauczionális Összegekbe ne menjen bele. Nem szeretném, ha a törvényhozás újból egy oly rendszert fogadna el a helyi érdekű vasútakra nézve, mint a mely Olaszországban is nagy bajokat okozott s e tekintetben kénytelen vagyok dr. Guilelmo Ferraro bolognai tanárnak egy füzetére hivatkozni. Visontai Soma: Tessék felolvasni! Smialovszky Valér: Németül kel! felolvasnom. (Halljuk! Halljuk!) Ebben azt mondja (olvassa): — »In Italien brach vor ungefähr zwanzig Jahren eine wahre psychische Epidemie aus, eine natíonale Eisenba!mmanie.« — Megengedem, hogy sötétnek, feketének ecseteli a helyzetet. — »Das Resultat all dieser Übelstände und Irrtitmer kann man kurz folgendermasseu zusammenfassen: Eine Anzahl von Actionären, Unternehmern u. s. w. hat sich durch den Bau überflüssiger Eisenbahnen bereichert«, (Felkiállások á szélső baloldalon: Ez igás!) »dessen sämmtliche Kosién dem Lande zur