Képviselőházi napló, 1892. XXX. kötet • 1896. február 15–márczius 7.

Ülésnapok - 1892-565

150 565. orssságos Qlé8 181M5. február 21-én, pénteken. Last fielen«. Megint kihagyva a feleslegest, (Halljuk! Halljuk! a szélső haloldalon.) nem olyan érdekes, mint az urak gondolják, mert én nem azokat a konzequencziákat vonom le, mint a túloldalon. »Statt dessen ist die Ebenbahn, die eines der grössten Bereicheruiigsmittel der mo­dernen Cultnrvölker bildet, in Italien eine Ur­sache des Ruins und der Armuth geworden, ein verderblicher Luxus, für weíehen ein nicht wohlhabendes Volk unnöthigerweise einen grossen Theil seiner Kräfte vergeudete«. Ezen sorokat azért olvastam csak fel, hogy senki se vádoljon azzal, mikor 5000 kilométer helyi érdekű vasúti aspiráczió szükséges kielégítéséről beszélek, hogy nem fontoltam meg, milyen bajokba lehet sodorni az országot, ha ezt helytelen úton foganatosítjuk. Gr. Pongrácz Károly: Már késő! Smialovszky Valér: Nem késő! Nem kívánok határozati javaslatokat előterjeszteni; ez a miniszter úr tegnapi beszéde után tel­jesen felesleges, de nem is volt szándékom ezt tenni. Ezért röviden Összefoglalva a főbb pon­tokat, azt hiszem, hogy a vasúti politika rend­szerbe öntése Magyarországon a következő fel­tételek alatt történhetik egyedül: (Halljuk! Hall­juk !) Első a fővonalak végleges megállapítása, azok be- és kisorolása; a hadászati vasutaknak szintén felsorolása, mert csak így lehetséges az, t. uraim, hogy Magyarország tudja, hogy a jövőben milyen áldozatokkal áll szemben. Má­sodszor ugyancsak a viczinálisok hálózatának megállapítása, első sorban a fő fontosságú aknák, másodszor azon harmadrendű, negyedrendű háló­zatnak nem megállapítása, mert ez már nem igen lehetséges, de megteremtése azon módok­nak és eszközöknek, hogy ez ia egy időben helyesen, időszerűén és gyorsan fejlődhessék. A harmadik pont a kivitel egymásutánja, a fenn létező tervek revíziója, ez magától értető­dik. A negyedik pont a fedezetről való gondos­kodás. A fedezetről való gondoskodás kiváló formáját említette az igen tisztelt miniszter óra belgiumi rendszer felemlítése által. Ha a kincs­tár garancziáját megszorítjuk, és pedig egyszer és mindenkorra megteremtett garancziális alap­pal, a miről már egyszer volt szerencsém be­szélni, akkor t. ház, határt szabunk a kamat­biztosításra való üzérkedésnek, de egyúttal lehetőséget adunk annak, hogy ez a hálózat fejlődhessék. Hogy mily nagy legyen ez a ga­rancziális alap, ennyi vagy annyi millió, azt megállapítják a szakértők, de akkor egyszer s mindenkorra el lesz véve az, hogy az illető viczinális vasúti társaság, a mely mindenesetre első feltétele ezen rendelkezésnek, ismét áttérjen arra a térre, a hol nincsen megállapodás, a hol a kamatbiztosítás mérvei tekintetében az ország soha sem lesz képes biztos összegekkel dol­gozni. 5. Összefügg ezzel a kérdéssel, t. ház, az előmunkálatok kérdése. (Halljuk! Halljuk!) Nem­csak a tekintetben, hogy kinek adassék az elő­munkálat, ezzel a kérdéssel abszolúte foglalkozni nem akarok, de igenis azzal, hogy az előmun­kálatok mily formában történjenek meg és mibe kerüljenek. (Helyeslés.) Az előmunkálatok kér­dése olyan fontos kérdése ezen politikának, hogy e tekintetben szintén határozott direktívák alatt kell állania az országnak. Tudok számta­lan esetet, a hol a vállalkozók igen nagy költ­séget fordítottak ezekre s ezek nem térülhetnek meg. Ha az engedélyezésnél az ausztriai rend­szert fogadnók el a tervezés körül, kevesebb rizikóval járna az előmunkálat. A közérdek ne­vében tudnunk kell, hogy mely vasutak azok, melyeket meg lehet csinálni és tudnunk kell, hogy mily formában kell azokat megcsinálni. 6. Feltétele az elsőrendű megtakarításoknak, t. ház, hogy a magyar államvasút feladatát tel­jesítse, s erre első lépés a teljes deczentrali­zálás; a helyi érdekű vasutak külön egyéni kezeltetése és az elszámolási rendszer könnyí­tése. E tekintetben roppant nehézkes az az el­számolás, hogy például Sárbogárdról Parisig lehessen tarifákat csinálni és elszámolni ott. Ez csakugyan helytelen dolog. A helyi érdekű vas­útnak nem az a hivatása, hogy állomásaikon hosszú tarifális elszámolást eszközöljön, mert akkor a hivatalnok seregnek sokkal magasabb qualifikáczióval kellene bírnia. Ez a megtakarí­tások egyik feltétele. Azonkívül szükséges az, hogy minden vas­úti elszámolás a vasút virtuális hossza szerint történjék és így fogjuk megismerni vasútaink közül azokat, a melyek drágák és melyek azok, a melyek olcsók. Lehetséges, hogy vannak oly vasútaink, a melyek épen virtuális hosszassá­guknál fogva igen drágák és a melyeknél egy bizonyos megfelelő befektetés által az üzemet sokkal olcsóbbá lehetne tenni. Már most, t. ház, áttérek a hetedik pontra, (Halljuk! Halljuk!) a melyet szintén szüksé­gesnek tartok felemlíteni, és ez a forgalom­megosztások és a nagy kartellek eredményeinek a törvényhozás elé való hozása. Mert ezek oly kérdések, a melyek nélkül a magyar vasúti politikát meg nem ítélhetjük. (Igaz! Úgy van! jobbfelöl.) Azonkívül a postakincstárnak relácziója az államvasútakhoa és a helyi érdekű vasútakhoz, ez szintén egy oly kérdés, a melyet meg kell a képviselőháznak ítélhetnie, hogy lássa e tekin­tetben a posta-kincstár esetleges megterhelteté­sét, vagy pedig azt, hogy ezen kinc-tár a helyi érdekíí vasutak által nincsen megterhelve. Végre

Next

/
Oldalképek
Tartalom