Képviselőházi napló, 1892. XXX. kötet • 1896. február 15–márczius 7.
Ülésnapok - 1892-565
148 *> 65, oi'Süágos ülés 1896. február 21-én, pénteken. nem magukra azon vezető urakra az államvasutaknál, a kik csakugyan egy oly fejlődéssel állanak szemben, a melyért ők tulajdonképen nem tehetnek semmit. Arról, hogy ma kezükön 12.000 kilométer vasúthálózat van, arról csak Magyarország vasút története tehet és nem ők. Jó szándékukat illetőleg nekem abszolúte kételyem nincB. A szakszerűség tekintetében iparkodnak a legjobban megfelelni feladataiknak. De nem hiszem, hogy ezen urak lennének azok, a kik önmaguk ráutaljanak a bajokra, a kik odaálljanak és azt mondják, hogy nem bírják. Itt változtatni kell; elhiszem, hogy ezt legalább részben mégis tették és mégis teszik, négy szem között a miniszterrel szemben. És ezt el is lehetne tőlük várni! Mint már előbb említettem a rendszer ezen alkalmazása mellett nem lehet tovább maradni, mert magában a rendszer jó és ezen rendszernek keretén beltíl igen sokat meg lehet csinálni a miniszter úr diskreczionális joga alapján, de mondom nem lehet a rendszer azon alkalmazásánál megmaradni, hogy a magyar államvasút fahálózatát tovább is oly költségesen kezeljük, hogy helyi érdekíí vasútunkat drágán és csak bizonyos sablon szerint építsük, mert ilyen helyi érdekíí vasutak semmi körülmények között sem lehetnek egészségesek. A főhálózatnak megvan a maga rendeltetése. Az szükséges, hogy a fahálózat sablon szerint épüljön és fejlődjék, mint ezt a vasutak története igazolja : de a helyi érdekű vasútaknái határozottan a legliberálisabban kel] eljárni, és teljes lehetetlenség, hogy oda, a hova talán csak 10, 20, 30 év múlva lesz szükséges egy átmeneti nagy vasát, hogy oda már azon eszmével és alapgondolattal építsünk helyi érdekíí vasútat túldrágán és az üzletvitelre biztosan ráfizető módon. És épen ebben rejlik a főhibája a mai helyzetnek. így tehát, t. ház, az egész vasúti kérdésben gyökeres változtatás szükséges. Ismétlem, hogy nem magában a rendszerben, hanem annak alkalmazásában van a hiba. A legmesszebb menő megtakarítást kell elérni az államvasutaknál és a mi a zóna-javítást illeti, mint azt a t. miniszter úr tegnap előadta, azon óvatos tormában és a szegényebb osztály érdekei iránt való alkalmazkodással, azt hiszem, hogy az helyes lesz. Csak az lesz valószínűleg a baj, hogy lesznek egyes vidékek, a melyek a szomszéd forgalom tekintetében meg fogják követelni a régi állapotokat és ebből megint olyan féltékenykedés, olyan hercze-hurcza lesz, a melytől nagyon félek és a mitől óvom a t. miniszter urat. Én azt tartom, hogy e tekintetben is radikálisabban kell eljárni. A távolsági forgalomban, nézetem szerint, úgy mint azt egy kiváló szakértőnk könyvében megírta, át kell térnünk a gyorsvonatok rendszerére, a melyeknél a III. osztályt kiegészítésű! be kell hozui. Ezen távolsági forgalomban kiegészítésül ott, a hol, olcsó munkás-gyorsvonatokat is lehet berendezni, de . maga a helyi forgalom ne személyvonatokkal és gyorsított személyvonatokkal, hanem tisztán a rövidebb terűletekre való helyi vonatok berendezése által történjék. Ez az egészséges állapot. És itt egy külföldi fejleményre vagyok bátor a t. miniszter urat figyelmeztetni, tudniillik arra, hogy vásárok és egyéb alkalmak kielégítésére nem a mindennap megforduló vonatokat, hanem egyes masinákkal, egyes tramvaiszerű kocsikkal berendezett vonatokat kellene behozni, melyek az igényeknek mindenesetre meg fognak felelni. T. ház! Az eddigi viczinális állapot megvilágításához bátor vagyok egy memorandumból, mely egy egyszerű kis vasútat akar építtetni az alvidéken, pár sort a t. ház előtt felolvasni: »A tervnek megfeneklését tűrni már csak azért sem szabad, mert épen az utóbbi időben, a szóban forgóval sokkal ezélszerütlenebb és nem oly tiszta önérdek nélküli czélzättal tervezett vasutak, bámulatos gyorsasággal engedélyeztettek és építtettek az érdekeltségnek mértéken túl terjedő áldozatai és tetemes államsegély útján.« T. képviselőház!. Ez a közvéleménynek mostani kifejezője. En azt tartom, hogy ez ilyen formán nem igaz; azonban tekintetbe kell venni, mert csakugyan ilyen a közvélemény. Az az igen tisztelt mindenkori magyar kereskedelemügyi miniszter, t. ház, igen kellemetlen helyzetben volt és talán van is. Itt van 5000 kilométer helyi érdekű aspiráczió. Jön az ország részéről annyi és annyi deputáezió, annyi és annyi képviselő, mindenki helyi érdekű vasutat akar és nincsenek eszközei ezen aspirácziók kielégítésére. Mit tegyen az a szegény miniszter? Össze kell hasonlítanom őt azzal a molnárral, t. ház, (Halljuk! Halljuk!) a kinek csak egy garatja van. Ha összesereglik a szomszédság őrlésre, bizony nem tud mit csinálni a sokasággal s kénytelen, ha van esetleg valami kedvesebb embere vagy valami lármás embere, kénytelen annak helyet szorítani és elmarad a többi. Egészen ilyen a magyar kereskedelmi miniszternek eddigi bel}zete. {Úgy van! a jobboldalon.) Oda künn azután a közvélemény — minthogy a miniszter a deputáeziónak azt mondja: én minden vasútat akarok s aztán a deputáezió vár 5—6—10 esztendeig és nem kap vasútat — akkor azt mondja; az a miniszter nem szólt igazat stb. Elvész, t. ház, a bizalom, elvész a tekintély s ennek folytán csakugyan itt az ideje, hogy kellő rendszerrel és kellő igazságos sorrendben csináljuk meg még hiányzó helyi érdekű vasútainkat. S itt meg kell különböztet-
