Képviselőházi napló, 1892. XXX. kötet • 1896. február 15–márczius 7.

Ülésnapok - 1892-565

565. országos ülés 1896. február 21-én, pénteken. 147 nyitva, akkor a trausito legnagyobb részétől el fogunk esni; meg kell barátkoznunk azzal a gondolattal, hogy a magyar államvasutak ellenérdeke nem lehet ok arra nézve, hogy egy vidék ne kapjon vasútat. Ha ily viszonyokkal állunk szemben, ha látjuk, hogy a jövőben a magyar államvasutak transito- és egyéb forgalma csökkentve lesz, akkor okvetlenül át kell térnünk azon szükséges alapra, hogy azok forgalmát, a belforgalniat, a leglegitimebb: a helyi forgalmat növeszszúk. Ez a legtermészetesebb forgalmi politika a magyar államvasútakra nézve. Ha már most áttérek arra, hogy ezen viezinális vasutak mibe kerültek a magyar államnak, akkor következő pontokat látok. (Halljuk! Halljuk !) Először a budgetben magában van egy tétel, a mely évente előfordul s a mely 300.000 forintról fölemelkedett ma 500.000 forintra és illetőleg azon külön tétel kombinácziójával, a mely a deés-zilahi vasútra 117.000 forintban felvétetett, 617.000 forintra. Ez nézetem szerint nem oly összeg, mely soknak nevezhető; ellenkezőleg akkor, mikor mi vasútpolitikánkat egészségesen akarjuk fejleszteni (Zaj bálfelöl. Elnök csenget.), akkor okvetlenül szükséges lesz ezen tételt felemelni; de másrészt bátor vagyok ráutalni azon tételekre, melyek nem ily szembeötlően vannak a költségvetésben és azon állami hozzájárulásra, kedvezményekre, melyek szintén pénzbe kerülnek, de a melyeket a költségvetésből és a jelentésekből egyáltalán nem lehet kivenni. Es e tekintetben engedje meg a t. ház a következő kis összeállítást bemutatnom. (Halljuk! Halljuk!) A magyar államvasutak kezelésében van 3868 kilométer helyi érdekli vasút. Ezen helyiérdekű vasutak összes bevétele, tudniillik az a bevétel, a mit az államvasút kap, 3,068.000 forint, az államvasút kiadása 4,370.000 forint, tehát a különbözet 690.000 forint. Hogy ezen 690.000 forint hová fordíttatik, ennek a megvilágítására akarom a következő vasutakat felemlíteni. Egy táblázatot állítottam össze, ezt azonban egész terjedelmében nem óhajtom felolvasni. (Halljuk! Halljuk!) Meg fogom nevezni csak azon vasutakat, a melyek kilométerenként 500 forinttal többe kerülnek a magyar államvasút üzemének, mint a mennyit bevesznek vagyis 500 forintot fizetnek rá. (Halljuk! Halljuk!) Ilyen a prelimináre szerint 1896-ban a murány-völgyi vasút, a mely 540 forintba fog kerülni kilométerenként; a mátrai vasútra, a mely már régi vasút, t. ház s a melynek forgalmi megosztási kedvezménye is van, — legalább egy szakkönyvben olvastam — 522 forintot fizetnek rá kilométerenkint; a varasdglobuveczi vasút 593 forinttal kerül többe kilométerenkint, a uiarosludas-beszterczei 614 frttal, a esetnek völgyi vasút 451 forinttal. Ezen ráfizetések, t. ház, az üzleti kiadások 68 százalékáig emelkednek. Ez tehát azon összeg (690.000), a mit a magyar államvasút beismer mint több kiadást. Vannak azonban, t. ház, még tételek, a melyek az államnak okvetlenül nagy pénzébe kerülnek, ilyen, t. ház, a központi igazgatás tétele 3,300.000 forintba kerül. Tekintettel arra, h°gy — kerekszámokban beszélek — 4000 kilométernyi helyi érdekű vasút áll szemben 8000 kilométer fövasúttal, a magyar államvasút kezelésében nem követnék el hibát, ha azt mondanám, hogy a központi kiadások egy harmadrésze esik a helyi érdeküekre. Ez 1,100.000 forint volna. De, tekintettel arra, hogy nem kerülhetnek annyiba, csak azt mondom, hogy ennek a kiadásnak egy hatodrésze esik a helyi érdekű vasútakra. Az 550.000 forint volna. A többi kiadási tétel megítélése legalább nekem nem volt lehetséges, de hivatkozom arra, igen t. ház, hogy a biztosított forgalom megosztások czímén mindenesetre tekintélyes Összeg az, a mit a magyar kincstár ad az egyes helyi érdekű vasútakra. Megengedem, hogy ez bizonyos esetekben egészen helyes : akkor tudniillik a mikor egy helyi érdekű vasút tulajdonképeni fővasúti rendeltetéssel bír, az ilyen forgalmi megosztás nagyon természetesen helyes és igazolható. Hogy mennyiben vannak esetek, hol ez nem helyes, annak megítélésébe nem bocsátkozhatom, mert nem volt időm és módom ezt a kérdést alaposan tanulmányozni. Lehetséges, hogy ilyen esetek talán nincsenek is. Azonkívül a szabványszerződés egy olyan fontos kérdése a helyi érdekű vasutaknak és magának a magyar államvasutak kérdésének, hogy ez szintén legalább egy pillanatnyi diskussíó tárgyát kell, hogy képezze részemről, és e tekintetben ugyanazon állásponton vagyok, mint épen ezen forgalmi megosztás kérdésében. A. szabványszerződés a maga nemében szintén helyes és jó bizonyos esetekben, de hogy nagyjából nézetem szerint nem felel meg a magyar államvasutak pénzügyi helyzetének, az bizonyos.|Igaz ugyan, hogy tulajdonképen csak ezen az alapon voltunk képesek és ily nagy áldozatok árán megteremteni ezen drága helyi érdekű vasútaiukat; igaz, hogy csak ennek következtében vannak egyes helyi érdekű vasutak, melyek némi kis jövedelemmel, 2 — 3 százalékkal rendelkeznek, de, t. ház, a szabványszerződés hivatása, nevezetesen akkor nem helyes, ha ezen szabványszerződés keretén belül kisebb-nagyobb kedvezmények adatnak, és mint gondolom tudni, nevezetesen az utolsó időben ezen a réven mindig messzebb menő kedvezmények adatnak. Már most, t. ház, át kell még egyszer tér19*