Képviselőházi napló, 1892. XXX. kötet • 1896. február 15–márczius 7.
Ülésnapok - 1892-565
505. országos illés 1896. február 21^én, pénteken. 145 tényezője van az államvasutak pénzügyi eredménytelenségének és ez az, hogy a másodrendű hálózat nincsen kiépítve s itt egy nagy szükséglettel állunk szemben. A kérdés, t. ház, különben oly terjedelmű, hogy azt egy beszéd keretébe beilleszteni abszolúte nem lehet, nem is szabad, nem is tehetem, hogy visszaéljek a t. ház türelmével. Kénytelen vagyok azonban bizonyos pontokat röviden és csakis jelszókkal megvilágítani. Magának az államvasutak igazgatásának rendszere helyesség és szakszerűség tekintetében megállja helyét, de annyira czentralizált és a hálózat az utolsó időben oly terjedelmes lett, hogy nem képes az államvasúti igazgatóság, pláne mint kollegiális testűlet, ezt úgy igazgatni, a mint az szükséges. Annak az igazgatósági testületnek a felelőssége maga azon bürokratikus rendszerben, a btírók labirintjében anynyira elforgácsolódik, eloszlik, hogy teljes lehetetlenség jóformán tőle azt a felelősséget megkövetelni, a mit egy ilyen tekintélyes nemzetgazdasági tényező vezetésétől okvetlenül megkívánni lehet. De, t. ház, — bocsánatot kérek ezen hasonlatért — ezen nagy fazékban a különbözőségek annyira elvesznek, hogy az egészséges versenyre és az egészséges megítélésre a helyes alap nincs meg. Ha a német EisenbahnVerein statisztikai adatait szakértelemmel nézzük meg, akkor el kell ismernünk azt, hogy ez a kollegiális testület iparkodik, annyira amennyire képes, szakszerűsége következtében helyes eredményeket k fel mutatni. De, t. ház, hiába, én azt tartom, hogy teljes lehetetlenség ilyen igazgatás mellett, ha nem deezentralizálunk, pénzügyileg és közgazdaságilag igazán helyes eredményeket elérünk. Itt bátor vagyok, t. ház, a porosz államvasúti rendszerre hivatkozni, a melyet, ha talán minden részében nem fogadok is el mintául, a pénzügyi eredményesség és az igazgatás helyessége tekintetében mindenesetre mintául kell elfogadnom. Utóvégre az azután mindegy, hogy miként történik a deczentralizáezió: hogy vájjon elnevezzük-e azon deczentralizált igazgatási testet igazgatóságnak, vagy pedig üzletvezetőségnek — mondom, —• az tökéletesen mindegy, mert itt csak arról van szó, hogy ezen üzletvezetőségnek hatásköre olyan legyen, hogy ezek a maguk körében jóformán egymással egészséges versenybe lépjenek a tekintetben, hogy ezen pénzügyi eredménytelenséget megváltoztassák. Azonkívül, t. ház, — teljes tisztelet az illető vezető uraknak, — mindenesetre baj az, hogy a technikusok túlsúlya ezen vezetésben szintén bizonyos tekintetben hátrányára van az államvasutak ezen hivatásának, és pedig nagyon KÉPVH. NAPLÓ. 1892 — 97. XXX. KÖTET. természetesen az által, hogy ezen technikus urak inkább — saját büszkeségükből — a technikus fejlesztésre iparkodnak és a kereskedelmi szellem, a mely okvetlenül szükséges itten, nem fejlesztetik. Ezért már ezen szempontból is okvetlenül át kell térni a deczentralizálás szisztémájára. Azonkivtíí azt lehet mondani, ólomsúlylyal nehezedik rá az államvasútakra a magyar államvasút kezelésében levő helyi érdekű vasutaknak kezelése. Ez határozottan nem oda való, ezeknek egy igazgatóság alá való elkülönítése azonban, de megint czentralizálva, nézetem szerint, szintén igen nagy hiba volna. Ezen helyiérdekű vasutak mindegyike, nézetem szerint, egyéni üzletvezetők alá helyezendő és csak akkor, a mikor az illető igazgatási testek élén egyes emberek fogják viselni a felelősséget, úgy a nagy hálózat, mint a helyi érdekű vasutak tekintetében: csak akkor lesz képes a magyar államvasút azon jelzettem hivatást teljesíteni, mert, t. ház, csakis ilyen önálló és felelős egyéniségek vezetése alatt lehetséges az, hogy a szükséges megtakarítások eléressenek. A mi már most, t. képviselőház, a megtakarítások föfeltételeit illeti, erre vonatkozólag a deczentralizáezió kérdését — azt hiszem, — megvilágítottam ; következik az, hogy okvetlenül szükséges úgy a fő-, mint a mellékhálózatot kiegészíteni, kialkotni és ez alatt egyúttal a forgalmi eszközöknek a kiegészítését is értem. A forgalmi eszközök, t. ház, ma a budgetnek igen kényes pontját képezik. A kölcsönzött forgalmi eszközökért fizetett összeg még mindig rendkívüli magas mértékben haladja túl azon bérösszegeket, a melyeket a kölcsönadott forgalmi eszközökért kapunk, úgy hogy ez a különbözet 400.000 forintnál többet képvisel. S épen ezért igen helyes lesz, ha ezen forgalmi eszközök szükségletét kielégítő megrendelések állal egyrészt kielégítjük, másrészt azonban az által, hogyha a mellék hálózatok szintén a maguk saját forgalmi eszközeikkel el fognak láttatni, mert ez, t. ház, rendkívüli hátrányos állapot, a mikor a főhálózaton nincsen akkor kocsi, a midőn a legnagyobb forgalom van az országban, tudniillik a termés idején. (Zaj a baloldalon,) Elnök: (Csenget.) Csendet kérek itt a baloldalon ! Smialovszky Valér: Ha a főhálózat, t. képviselőház, kénytelen a maga eszközeit a mellékhálózatra kiküldeni és ottan ezen zsákokban megrekedt nem napokra, hanem hetekre a forgalmi eszközök legnagyobb része, akkor, t. ház, teljes lehetetlenség, hogy ilyen uiomentuózus időben a főhálózat képes legyen megfelelni. Tehát akkor, a mikor én a hálózatnak 19