Képviselőházi napló, 1892. XXX. kötet • 1896. február 15–márczius 7.

Ülésnapok - 1892-565

505. országos illés 1896. február 21^én, pénteken. 145 tényezője van az államvasutak pénzügyi ered­ménytelenségének és ez az, hogy a másodrendű hálózat nincsen kiépítve s itt egy nagy szük­séglettel állunk szemben. A kérdés, t. ház, különben oly terjedelmű, hogy azt egy beszéd keretébe beilleszteni abszolúte nem lehet, nem is szabad, nem is tehetem, hogy visszaéljek a t. ház türelmével. Kénytelen vagyok azonban bizonyos pontokat röviden és csakis jelszókkal megvilágítani. Magának az államvasutak igazgatásának rendszere helyesség és szakszerűség tekintetében megállja helyét, de annyira czentralizált és a hálózat az utolsó időben oly terjedelmes lett, hogy nem képes az államvasúti igazgatóság, pláne mint kollegiális testűlet, ezt úgy igaz­gatni, a mint az szükséges. Annak az igazgató­sági testületnek a felelőssége maga azon büro­kratikus rendszerben, a btírók labirintjében any­nyira elforgácsolódik, eloszlik, hogy teljes lehe­tetlenség jóformán tőle azt a felelősséget meg­követelni, a mit egy ilyen tekintélyes nemzet­gazdasági tényező vezetésétől okvetlenül meg­kívánni lehet. De, t. ház, — bocsánatot kérek ezen hasonlatért — ezen nagy fazékban a kü­lönbözőségek annyira elvesznek, hogy az egész­séges versenyre és az egészséges megítélésre a helyes alap nincs meg. Ha a német Eisenbahn­Verein statisztikai adatait szakértelemmel nézzük meg, akkor el kell ismernünk azt, hogy ez a kollegiális testület iparkodik, annyira amennyire képes, szakszerűsége következtében helyes ered­ményeket k fel mutatni. De, t. ház, hiába, én azt tartom, hogy teljes lehetetlenség ilyen igazgatás mellett, ha nem deezentralizálunk, pénzügyileg és közgazda­ságilag igazán helyes eredményeket elérünk. Itt bátor vagyok, t. ház, a porosz állam­vasúti rendszerre hivatkozni, a melyet, ha talán minden részében nem fogadok is el mintául, a pénzügyi eredményesség és az igazgatás helyes­sége tekintetében mindenesetre mintául kell elfogadnom. Utóvégre az azután mindegy, hogy miként történik a deczentralizáezió: hogy vájjon elnevezzük-e azon deczentralizált igazga­tási testet igazgatóságnak, vagy pedig üzlet­vezetőségnek — mondom, —• az tökéletesen mindegy, mert itt csak arról van szó, hogy ezen üzletvezetőségnek hatásköre olyan legyen, hogy ezek a maguk körében jóformán egymással egészséges versenybe lépjenek a tekintetben, hogy ezen pénzügyi eredménytelenséget meg­változtassák. Azonkívül, t. ház, — teljes tisztelet az illető vezető uraknak, — mindenesetre baj az, hogy a technikusok túlsúlya ezen vezetésben szintén bizonyos tekintetben hátrányára van az állam­vasutak ezen hivatásának, és pedig nagyon KÉPVH. NAPLÓ. 1892 — 97. XXX. KÖTET. természetesen az által, hogy ezen technikus urak inkább — saját büszkeségükből — a technikus fejlesztésre iparkodnak és a kereskedelmi szellem, a mely okvetlenül szükséges itten, nem fejlesz­tetik. Ezért már ezen szempontból is okvetlenül át kell térni a deczentralizálás szisztémájára. Azonkivtíí azt lehet mondani, ólomsúlylyal nehezedik rá az államvasútakra a magyar állam­vasút kezelésében levő helyi érdekű vasutaknak kezelése. Ez határozottan nem oda való, ezek­nek egy igazgatóság alá való elkülönítése azon­ban, de megint czentralizálva, nézetem szerint, szintén igen nagy hiba volna. Ezen helyiérdekű vasutak mindegyike, né­zetem szerint, egyéni üzletvezetők alá helye­zendő és csak akkor, a mikor az illető igaz­gatási testek élén egyes emberek fogják viselni a felelősséget, úgy a nagy hálózat, mint a helyi érdekű vasutak tekintetében: csak akkor lesz képes a magyar államvasút azon jelzettem hiva­tást teljesíteni, mert, t. ház, csakis ilyen önálló és felelős egyéniségek vezetése alatt lehetséges az, hogy a szükséges megtakarítások eléres­senek. A mi már most, t. képviselőház, a meg­takarítások föfeltételeit illeti, erre vonatkozólag a deczentralizáezió kérdését — azt hiszem, — megvilágítottam ; következik az, hogy okvetlenül szükséges úgy a fő-, mint a mellékhálózatot ki­egészíteni, kialkotni és ez alatt egyúttal a for­galmi eszközöknek a kiegészítését is értem. A forgalmi eszközök, t. ház, ma a budget­nek igen kényes pontját képezik. A kölcsönzött forgalmi eszközökért fizetett összeg még mindig rendkívüli magas mértékben haladja túl azon bérösszegeket, a melyeket a kölcsönadott for­galmi eszközökért kapunk, úgy hogy ez a különbözet 400.000 forintnál többet képvisel. S épen ezért igen helyes lesz, ha ezen forgalmi eszközök szükségletét kielégítő meg­rendelések állal egyrészt kielégítjük, másrészt azonban az által, hogyha a mellék hálózatok szintén a maguk saját forgalmi eszközeikkel el fognak láttatni, mert ez, t. ház, rendkívüli hát­rányos állapot, a mikor a főhálózaton nincsen akkor kocsi, a midőn a legnagyobb forgalom van az országban, tudniillik a termés idején. (Zaj a baloldalon,) Elnök: (Csenget.) Csendet kérek itt a bal­oldalon ! Smialovszky Valér: Ha a főhálózat, t. képviselőház, kénytelen a maga eszközeit a mellékhálózatra kiküldeni és ottan ezen zsákok­ban megrekedt nem napokra, hanem hetekre a forgalmi eszközök legnagyobb része, akkor, t. ház, teljes lehetetlenség, hogy ilyen uiomen­tuózus időben a főhálózat képes legyen meg­felelni. Tehát akkor, a mikor én a hálózatnak 19

Next

/
Oldalképek
Tartalom