Képviselőházi napló, 1892. XXX. kötet • 1896. február 15–márczius 7.

Ülésnapok - 1892-565

138 565. országos ülés 1896. február 21-én, pénteken. — anélkül, hogy bizonyításokba bocsátkoznánk — hogy az osztrák iparczikkeknek ára Magyarországban eléri azt a maximumot, a mely maximumig felemelkedhetik azon vámtételek mellett, a mely vámtételek kívánják az idegen iparczikket. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Ennek következtében abszolúte megdönthetetlen azon állításom, hogy Magyarország az osztrák iparczikkeknek használatáért valóságos adót fizet. (Ügy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Egyébiránt hogy ha nem akarjuk azt úgy tekinteni, hogy valóságos indirekt adót fizetünk,, az osztrákoknak e czűnen, akkor is csak ugyanazon számokra megy ki veszteségünk. 1867-ben még nem volt magyar statisztika, tehát akkor nem láthattuk meg azt, hogy ezen kedvezmények Ausztriának milyen javadalmat hoztak és nekünk mennyibe kerültek. Kénytelenek vagyunk tehát elhinni azt, a mit Keleti Károly akkori statisztikai hivatali főnök megállapított, hogy tudniillik 25 millió forintra tehető évenkint az a veszteség, a mit Magyarország szenved *>z osztrák iparczikkeknek fogyasztása következtében. Már most, hogy ha mi kivetnénk az Ausztriából behozott czikkekre a különböző vámtételeket, akkor azt látnánk, hogy ma Magyarország ez évben 58,260.000 forinttal adózik e czímen az osztrák közvagyonosodásnak, (Igaz! a szélső baloldalon.) vagy pedig más szóval, hogy ha Magyarország az osztrák iparczikkekre ugyanazon vámot vetné ki, a mely vámot más, idegen országokból bejövő czikkekre vet ki, akkor Magyarország évenkint 58,260.000 forintot venne be. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Malmost, hogy ha átlagot csinálunk a Keleti Károly által említett 25 millió, és a most létező 58 millió közt, s ezen átlagot sokszorozzuk a három vámszerződés időtartamával, akkor oly óriási számot kapunk, a mely óriási számtól mindenki megijed, de a mely szám azért mégis egy tökéletes igazság, annyira igazság ugyanis, a mennyire igazság lehet egy átlagos számítás; legyen bár e szám hihetetlen, de mégis igaz az, hogy mi 1245 millió forintot vesztünk, vagy ha jobban tetszik, ennyiről mondunk le az osztrákok érdekében. Ismétlem, hogy ez tökéletesen így van, mert ha megvámoltuk volna az osztrák iparczikkeket úgy, a hogy megvámoltuk a külföldről bejövő hasonnemű czikkeket, akkor 1245 millió forintot vett volna be Magyarország a most lefolyó 30 év alatt. (Igaz! Ügy van! a szélső baloldalon.) Már most, t. ház, kérdem én, hogy ha mi 30 év alatt 1245 milliót vettünk volna be és költöttünk volna el a mezőgazdaságra, az iparra, (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) egyáltalában kulturális növekedésünkre és materiális gyarapodásunkra, hol volna most Magyarország ? (Úgy van! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Valósággal fájó szívvel kell, hogy erről beszéljek, ha meggondolom, hogy azért, mert volt Magyarországon egy nem eléggé jól értesült parlament és azért, mert talán ma is van Magyarországon egy kishitű parlament, Magyarország nemcsak a most elmúló 30 év alatt 1245 milliót volt kénytelen elveszteni, de ki tudja mennyit fog veszteni még ezentúl is? (Úgy van! Úgy van! a bal- és szélső

1 baloldalon.) Most nézzük, t. ház, az éremnek másik oldalát, — mert minden éremnek van két oldala — nézzük egy kissé az éremnek az osztrák oldalát. (Halljuk! Halljuk! a bal- és szélső baloldalon) Nézzük, hogy a vámszövetség miként hatott Ausztriára; lássuk azt a három ipari kategóriát, mely a legnagyobb osztrák behozatalt képezi; a textilipart, a ruházati, a bőráru- és a bőripart. Ebből Ausztriának behozatali többlete 200 millió volt 1894-bea. Most lássuk egy kissé, hogy miként gyarapodott az osztrák ipar ezen három ágazatban az utolsó öt statisztikai évben, a mely három ágazat — ismétlem — a fő osztrák behozatali czikkeket képviseli. (Halljuk! Halljuk! a bal- és szélső baloldalon.) Tudvalevő dolog, t. ház, hogy az iparnak fejlődését a legjobban megméri, tehát görögül mondva legjobb megalometere, a gőzgépek szaporolása és a gépek lóerejének növekedése. Lássuk, hogy ez miként ment Ausztriában. (Halljuk! Halljuk!) A textiliparnál a gőzgépek száma emelkedett az utolsó öt év alatt 23°/o-al, a lóerő-emelkedés volt 60°/o; a ruházati iparnál a gőzgépek száma emelkedett 129°/o-ak a lóerő-emelkedés volt 9ö°/o. A bőriparnál a gőzgépek száma emelkedett 35°/o-al és a lóerő-növekedés volt 90°/o. Azt hiszem, t. ház, mindenki el fogja ismerni hogy ezen óriási emelkedés Ausztriában nem jöhetett máshonnan, mint a mi zsebünkből, (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) minthogy máshova, mint hozzánk, nagyon keveset visz ki Ausztria ezen három nemű iparczikkekböl. (Úgy van! Ügy van! a szélső baloldalon.) Hát, t. ház, ha mi a mi zsebünkből úgy bírtuk gyarapítani csak az utolsó öt év alatt ezen három osztrák ipart, mint a hogy kimutattam, akkor nem vérzik-e a magyar ember szíve, ha meggondolja, hogy a magyar ipart gyarapíthattuk volna ugyanoly mértékben ? De csodálkozhatunk talán azon, hogy az osztrák ipar ezen három ága gyarapodott, s ha nem akarnám fárasztani a t. házat, (Halljuk ! Halljuk!) ki tudnám mutatni, hogy ugyanígy gyarapodott Ausztriának minden más iparága is, de legyen elég rámutatnom, hogy Ausztria behozatala 1885-töl 1894-ig, tehát az utolsó statisztikai tíz év alatt 3990 millió forint értékű volt. Mindenki tudja, hogy az ipar, ha jól megy, akkor legkevesebb 10°/o haszonnal dolgozik, és