Képviselőházi napló, 1892. XXX. kötet • 1896. február 15–márczius 7.

Ülésnapok - 1892-565

665. országos ülés 1896. február 21-én, pénteken. 139 hogy az osztrák ipar jól megy, megmutatják azok a számok, a melyeket elősoroltam. (Úgy van! bálfelöl.) Tehát mi csupán az utolsó tíz évben 400 millió forintot fizettünk az osztrák zsebekbe mint hasznot, tiszta ipari hasznot, a mely haszon a mienk lehetett volna, ha önálló vámterületünk folytán teremthettünk volna magyar ipart. (Igazi Úgy van! a szélső baloldalon.) De, t. ház, midőn ezen kérdések vita tárgyát nem képezhető igazságoknak kell, hogy elfogadtassanak, — mert havalaki el nem fogadja, ráolvasom fejére a statisztikát, melyet nem én csináltam, hanem a kormány,— (Helyeslés és tetszés a szélső baloldalon.) azt akarom vizsgálni, hogy Magyarországra nézve milyen fontossággal bír ez a közös vámterület, minthogy nem zárkózhatom el az elől, hogy sokan aggódhatnak a felett, hogy ha egy állammal 30 évig együtt éltünk, anyagilag akkor egy bizonyos érdek közösség fejlődhetett ki a két állam között. Még ha a mindennapi életben egy házaspár, bár folyton veszekedve egymással, ha 30 évig együtt él, még ezek között is bizonyos érdekközösség fejlődik ki. (Igaz! Derültség a balés szélső báloldalon.) Ha azt vizsgáljuk, hogy milyen a relatív fontossága ezen érdeknek Ausztriában és Magyarországban, akkor azt látjuk, hogy míg a mi behozatalunknak 81*12 részét képezi az osztrák behozatal, addig mi összes kivitelünknek csakis 73*42°/o-át viszszük ki Ausztriába. Tehát Ausztriára nézve óriásilag fontosabb a közös vámterület, mint mi reánk nézve. Hogy ez így van, t. ház, azt ma már körülbelül mindenki ismeri; azt hiszem, elismeri még a most nagy hangon szóló osztrák is, a ki úgy tesz, mintha komolyan beszélne, mikor fel akarja mondani a vámszerződést. (Derültség a szélső baloldalon.) Nézzük csak, miként nyilatkozott a budapesti kereskedelmi és iparkamara bizottsága ezen kérdés felől, (Felkiáltások a szélső baloldalon: Az lojális ! Halljuk! Halljuk!) pedig mint helyesen mondják t. barátaim, az ugyancsak lojális testület (Félkiáltások a szélső báloldalon: Láncey a feje!) és olyan testület, mely ugyancsak nem függetlenségi és 48-as párti; e bizottság így nyilatkozott (olvassa): »Ausztriára nézve nem ugyanez a helyzet, mint Magyarországra nézve. Ausztriának — a mint a hivatalos statisztikai adatok igazolják s a külön vámterület hívei alaposan kimutatták, — Magyarország az egyedüli jelentékeny fogyasztási piacza. Ha az osztrák ipar Magyarországból kiszoríttatik és ki van téve annak, hogy versenyeznie kell a vámkülföld sokkal többre haladt nagyipari termelésével, akkor Ausztria — épen úgy, mint most belpolitikailag — gazdaságilag is igen siralmas helyzetbe jutna. Olyan rengeteg csapás volna ez, mely alatt az osztrák iparnak nagy része összeroskad na.« (Mozgás a szélső baloldalon.) íme hát ez a leglojálisabb testület az mondja: ha fel mondatnék a vámszerződés és önálló vámterület létesíttetnék Magyarországon, akkor az osztrák ipar összeroskadna, és mégis most az osztrákok azt követelik hogy összeroskadjanak. (Derültség a bal- és szélső baloldalon.) A közös vámterület 1893-ban nyers anyagokat és más fogyasztási czikkeket kivitt 530 millióért. Ebből 381 millió olyan, a mit behoztak a külföldről és ismét kivittek, úgy hogy a kiviteli többlet 149 milliót tesz ki. Már most tekintve, hogy Magyarország maga 303 millió értéket vitt ki Ausztriába és a külföldre az említett 149 milliónyi kiviteli többlet természetesen e 303 millióból kerül ki. Már most kérdem: miért hozza be a közös vámterület az idegen nyers terményeket, ha még a magyar nyers terményekből is marad 149 millió kivinni való? Ez mutatja legjobban, hogy mennyire nincs lekötve számunkra az osztrák fogyasztási terület. De azoknak a kishitüeknek szólva, a kik azt hiszik, hogy a magyar mezőgazdaság tönkre menne az önálló vámterület mellett, azt jegyzem meg, ha az osztrákok be tudnak hozni és ismét ki tudnak vinni 381 millió értékű nyers aayagokat, tápszereket és más fogyasztási czikkeket, mért ne tudnánk kivinni mi 303 millió értéket — tehát kevesebbet mint az osztrák — tekintve, hogy nekünk nem lenne szükségünk előbb behozni e czikkeket, hogy azután kivihessük. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Egyébiránt, hogyan képzelhető, hogy Ausztria megvámolná a mi nyersterményeinket, ha szüksége van rájuk ? Mikor látott valaki olyan bolond embert, a ki vámot vet a saját gyomrára? Hiszen most sem fizet Ausztria a mi nyerstermékeinkért többet, mint az európai piaczokhoz arányított árat. Sőt nem is fizet mindig ennyit, de sokszor megtörténik és jelenleg is úgy van, hogy a magyar búza ára alacsonyabb, mint a vilagpiaczhoz arányított ár, így például Berlinben február 18-án a búza ára a mi pénzünkben 9 forint 18 krajczár volt, Budapesten pedig alig 7 forint, Olaszországban 10 —11 forint. Azt mutatják e számok, hogy oly országokban, melyek szabadon rendelkeznek kereskedésükkel, b'ir ezekbe beözönlik és az amerikai búza, mégis magasabban áll a búza ára mint Magyarországon. (Úgy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Nem is volna más következése az önálló vámterületnek a búza áraira nézve még akkor sem, hogyha az osztrákok vámot vetnének a mi búzánkra, mint az, hogy ők maguk drágábban ennének kenyeret, de mi ugyanolyan árat kapnánk búzánkért. Be is bizonyítom ezt az igazságot. (Halljuk! Halljuk!) Mi azért kapnók ugyanazt az árat, a mit ma, mert már ma 18*