Képviselőházi napló, 1892. XXX. kötet • 1896. február 15–márczius 7.

Ülésnapok - 1892-565

13G 565. országos ölés 1896. február 2t-én, pénteken. §-a megállapítja, hogy a vámterület közössége nem folyik a pragmatica sanetió-ból. A 61. §. szerint a két állam úgy szerződik egymással, mint két jogilag független állam. A 68. §szerint, ha a szerződés nem sikerű], az ország intézkedési jogát fentartja s minden jogai sértetlenek maradnak. Az 1867. törvény tehát elismeri az országnak jogát az önálló vámterületre. Az 1867: XVI. t. ez. 22. §-a pedig azt rendeli, a hogy minden 10 évbeu újíttassák meg a vámszerződés. Tehát az 1867. törvény minden 10 évben alkalmat akart szolgáltatni az országnak arra, hogy ha tanácsosnak véli, akkor ne szerződjék tovább a közös vámterületi alapon, hanem önrendelkezési jogával éljen és alkossa meg az önálló vámterületet. (Tetsssés és helyeslés a szélső baloldalon.) A 67-iki törvények, t. ház, a vámszerződést, csak mint kölcsönös megélhetési és együttélhetési módot fogadták el. Ezek körülbelül a törvénynek szavai. Már most a 30 éves múlt megmutatta, hogy megélhetési módnak mikép vált be ezen vámszerződéseknek már három évtizedre terjedő része. Igaz, hogy Magyarország nagyon fejlődött ezen idő alatt, de ha fejlődött, a vámszerződések daczára fejlődött és nem a vám szerződések következtében. (Elénk tetszés és helyeslés a szélső haloldalon.) Itt engedje meg a t. ház, hogy egy kis kitérést tegyek és futólag előadjam vámterűietünk történetét. 1848 előtt önálló vámterületünk volt, csakhogy ezen vámterűlet úgy volt berendezve, hogy a magyar termékek kényszer-árakon menjenek ki Ausztriába, és hogy az osztrák termények kivételes árakon keljenek el Magyarországban. Igen természetes, hogy ily körülmények közt a magyar kereskedelem, a magyar mezőgazdaság és ipar nem fejlődhettek. Mikor tehát í852-ben megszűnt ez a nyomás és legalább az osztrák tartományok fogyasztási terét megnyitották a magyar termények számára és e téren hazánk a szabad kereskedés áldását nyerte meg, akkor igen természetes, hogy nagy föllendülést nyert a magyar mezőgazdaság ; de óriási tévedés volna azt hinni, hogy ez azért történt, mert Ausztriával közös vámterületbe jutottunk, mert kizárólag azért történt és nem másért, mert megszabadultunk a százados, vak és ostoba kereskedelmi nyomástól. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Ha nem jutottunk volna Ausztriával közös vámterület alá, de teljesen felszabadultunk volna és nem csak az osztrák piacz, de a világ piacza lett volna mienk, akkor anyagi helyzetünk fellendülése még óriásibb lett volna. Azt mondtam, t. ház, mielőtt e történelmi visszapillantásra kitértem, hogy a 67-iki törvények a vámszerződést csak mint kölcsönös megélhetési és együttélhetési módot fogadták el. Mondtam, hogy a mi már a megélhetést illeti, ez a megélhetés bizony nem nagyon jó volt a mi osztrák szomszédainkkal, bár jó drágán fizettünk azért, hogy jó legyen, megéltünk, mert meg tudtunk élni a kiaknázási rendszer daczára; de már az, a mi az együttélhetést illeti, az csakugyan nem volt nagyon élvezetes: hogy mikép éreznek irántunk szomszédaink, kimutatta az az egyhangú szavazás, melynek tanúi voltunk Ausztriában február 15-én, (Élénk tetszés a szélső baloldalon.) de még inkább kimutatja az, a mi folytonosan történik például az ausztriai tartomány-gyűlésben a legdurvábban, a legsértőbben nyilatkoznak ott mirólunk, anélkül, hogy az elnök szükségesnek találná erélyesen rendreutasítani azokat, a kik Magyarország nevével annyira csúfot űznek. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon! Nyugtalanság.) Ez megmutatja, hogy milyen megélhetési módot teremtett nekünk ez a vámszerzó'dés ! (Igaz ! Úgy van ! a szélső baloldalon.) Egyébiránt, t. ház, ez igeo természetes állapot is. Igen természetes azért, mert teljesen lehetetlen, hogy jó viszony és jó érzés legyen a kizsákmányoló és a kizsákmányolt közt. (Igaz ! Úgy van! a szélső baloldalon.) A mindennapi életben ha valaki kölcsön ad pénzt, az adós, ha találkozik hitelezőjével, gyakran kikerüli, ha pedig hitelezője követeli a pénzét, meggyűlöli — nincs biztosabb módja annak, barátunkat elveszteni, mint pénzt adni neki \ így van az osztrákokkal, addig hagytuk őket zsebeinkben kutatni, mig ezt állandó jognak kezdték tekinteni és dühbe jönnek ellenünk, ha zsebünket begombolni igyekezünk. (Tetszés.) Én nem akarok oly erős kifejezésekkel élni, mint az osztrák parlamentben élnek mi velünk szemben, de ha élni akarnék ilyennemű kifejezéssel, azt mondanám, hogy igen természetes az, hogy a ki fosztogatni akar, ha kifosztott, kerül minket, kivált akkor, a mikor elég erősek lettünk lefogni fosztogató kezeit. Én az osztrákok iránt távolról sem viseltetem sem gyűlölettel, sem ellenszenvvel, sőt az osztrák állam-mozaikban vannak nemzetek, mint a lengyel, a melyek iránt meleg rokonszenvvel viseltetem, én csak azt kívánom, hogy az osztrákoké legyen a mi az osztrákoké és a magyaroké az, a mi a magyaroké. (Élénk helyeslés.) Mikor ezt az elválasztást igen tisztán meg fogjuk csinálni, akkor, higyje el a ház, nem lesz Ausztriának jobb barátja, mint én és nem lesz jobb szövetségese a teljes önállóság és függetlenség alapján, mint épen a függetlenségi és 48-as párt. De ez csak akkor lesz, a mikor az osztrákok meg fognak szűnni a mi ügyeinkbe avatkozni és mi függetlenek leszünk.