Képviselőházi napló, 1892. XXX. kötet • 1896. február 15–márczius 7.
Ülésnapok - 1892-565
134 56f>. országos ülés 1896. február 21-én, pénteken. Kossuth Ferencz: Az osztrákok tehát minket, úgyszólván, el akarnak maguktól taszítani, ha nem vetjük magunkat egészen alá; úgy akr.rnak velünk tenni, mint az az ismert rabszolgatulajdonos, a kiről az »Uncle Tom« czímfí híres regényben van szó, a mely regény oly óriási hatást gyakorolt, hogy egyik tényezője volt a szeczes c zionális háborúnak-Amerikában s egyúttal a rabszolgaság eltörlésének. Ebben a regényben azt mondja a rabszolgatulajdonos, megfenyegetvén rabszolgáját: »Vigyázz, mert megszabadítlak!« és ezzel azt hitte, hogy a szegény rabszolga ettől megijed, aláveti magát s engedi magát tovább korbácsoltatni; mert attól fél, hogy szabadon nem tud megélni, — talán azt hiszik az osztrákok, hogy mi is hagyjuk magunkat korbácsoltatni, — mert attól félünk, hogy függetlenekké találunk lenni. (Élénk helyeslés és tetszés a szélső baloldalon.) A tény az, hogy Ausztria már közel 30 év óta visszaél a mi járatlanságunkkal. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) A két első évtizedben csakugyan a mi járatlanságunkkal élt vissza, de ha most ismét engednénk az osztrák követeléseknek és most ismét feláldoznék hazánk oly érdekeit, a melyeket most már jól ismerünk, s melyekről most már statisztikai adataink is bő kimutatásokat adnak, úgy hogy most már nem vagyunk és nem lehetünk járatlanok, akkor már nem a mi járatlanságunkkal élnének vissza Ausztriában, hanem visszaélnek a mi kishiíííségünkkeí és engedjék, hogy kimondjam a kemény szót: a mi gyávaságunkkal. (Igaz! Úgy van ! a szélső baloldalon.) Tudvalevő dolog, hogy a statisztikai adatokkal igen nehéz kiszámítani forintra és garasra azt, hogy mennyit veszt az ország egyik vagy másik tételnél; de tény az, hogy száz meg száz milliomokat vesztett Magyarország azóta, a mióta Ausztriával a vámszerződés létezik. Beszédem folyamán meg fogom kisérleni, kimutatni azt, hogy mennyi száz millióra megy ez a veszteség; egyelőre elégedjék meg a t. ház azzal az állításommal, hogy ez a veszteség óriási. (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Az osztrákok most azt látják, hogy azon óriási érvágások daczára is, a melyeket a mi anyagi érdekeinken ejtettek, Magyarország nemcsak megél, de fejlődik is. Azt hiszik, hogy mi körülbelül oly állapotba jutottunk, mint az az ember, a ki nagyon hozzászokott az érvágásokhoz és attól kezd félni, hogy ha megszüntetik az érvágásokat, akkor a guta üti meg. (Derültség és helyeslés a szélső baloldalon.) Tehát folytatni akarják az érvágásokat mi rajtunk. De észrevettek az osztrákok még egy másik dolgot is, a melyért én mint magyar szégyenlem magamat, észrevették azt, hogy Magyarország kishitű, . . . Madarász József: Gyámoltalan! Kossuth Ferencz: hogy Magyarország, mint helyesen mondja Madarász barátom, gyámoltalan ; észrevették azt, hogy Magyarország még annyi hittel, annyi bizalommal sem bír önmagának erejében, mint a mennyivel bír a kis Szerbia és a kis Montenegró. (Igás! Úgy van! a szélső baloldalon.) De kérdem, hát nem lenne Magyarországnak önérzete? Hát Magyarországnak önérzete csak akkor van, mikor a kardhoz kell nyúlnia, de akkor nincs, mikor az anyagi téren csúfot tíznek a magyarból? (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) hiszen máskép lehetetlen azt értelmezni, a mi most történik Ausztriában, mint úgy, hogy valósággal csúfot tíznek belőlünk és annyira vakoknak, annyira korlátolt eszüeknek hisznek minket, (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) hogy nem bírjuk még azt sem észrevenni, hogy mennyi pénzt emeltek ők ki a mi zsebünkből 30 év alatt. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) T. ház! A magyart sohasem ellenfelei győzték le, hanem legyőzte a kishitűség. Mi azt látjuk, hogy Ausztriában — pedig Ausztriában nem lehet osztrák hazafiságról szó — (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) egyhangúságra bír jönni a képviselőház akkor, a mikor az osztrák mozaiknak érdekéről van szó. Pedig hol lehetne fellelhető az az osztrák hazafiság? lehet cseh hazafiság, lehet lengyel hazafiság, (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) de osztrák hazafiságot hol lehet feltalálni? Ausztriában csak az érdek köti össze a pártokat és az érdek elég erős egyhangúságot teremteni, mikor velünk szembe száll az osztrák állam. Minálunk is itt van az érdek és itt lehetne, sőt itt kellene lennie a hazafiságnak is; Ausztriában egyedül az érdek elég arra, a mire minálunk sem az érdek, sem a hazafiság nem elégségesek, mert nem csak nem képesek egyhangúságot teremteni, de még azt sem bírják kieszközölni, hogy érdeklődés legyen a-t. ház nagy részében olyan kérdések iránt, a melyek belevágnak az ország legvitálisabb érdekeibe. (Élénk helyeslés a seélső baloldalon.) Szomorú és jellemző az, hogy akkor, a mikor valami botrányról van szó, zsúfolásig tele van a ház; (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) de akkor, midőn arról van szó, hogy Magyarország megéljen-e, vagy hogyan éljen meg a jövő tíz év alatt, akkor a ház igen sok padja és kivált a jobb oldalon, üres. (Igaz! Úgy van! a széhő baloldalon ) Ezt a közönyt én nem értem és lehetetlen, hogy helytelenítésem kiíejezésére szabadságot ne vegyek magamnak; de legyen bár a távollevőkben közöny, én, t. ház, ezen fontos kérdéshez meggyőződésem egész erejével, (Helyeslés a szélső baloldalon.) hazafiságom egész
