Képviselőházi napló, 1892. XXX. kötet • 1896. február 15–márczius 7.

Ülésnapok - 1892-560

8 560. országos ülés 1896. február 15-én, szombaton. azt, hogy a tanári kar majdnem oly nagy, mint a több három fakultásé együttvéve; de hisz

} ha a bölcsészet halad, annak csak örvendhetünk. Első kifogásom, a melyet emelek, a hittudományi karra vonatkozik. Ugyanis a napokban kezembe keríílt a budapesti tudományegyetemnek legújabb, az 1895/6-ik tanév második félévének tanrendje, és nagy csodálkozással — lehet, hogy meglehetős tudatlan ember vagyok — a következőket olvastam: »a hittudományi karban minden előadás latin nyelven tartatik.« Madarász József: Magyarországon! Várady Károly: T. ház! Azt tartom, hogy egy magyar egyetemen, tehát nem egy római egyetemen még is csak illő volna már a közoktatásügyi kormánynak odahatnia, hogy a magyar államnyelv, mely ez ország ifjúságának magyar jellegét adja meg, a hittudományi és egyáltalában minden karon teljes mértékben érvényesíttessék. (Helyeslés a szélső baloldalon.) A ki a nyelvek történetét ismeri, tudja, hogy a reformáczió óta a latin nyelv kizárólagosságának nincs joga és a reformáczió óta minden müveit nemzet igyekezett is azt kiküszöbölni. Nem foglalok állást az ellen, hogy ha szükség van arra, a latin nyelv 15 — 18 órán át taníttassák ; ám tessék, de a mint a tanrend mondja, hogy minden előadás latin nyelven tartatik, ezt én nem tudom összeegyeztetni a magyar nyelv jogaival. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Arra kérem a miniszter urat, miután nem tudom, hogy erre nézve valami korlátozó intézkedés volna, melyet a kormány nem tudna keresztülvágni, legyen kegyes intézkedni, hogy a hittudományi karról kitűnjék, hogy az a magyar egyetem egyik fakultása. (Helyeslés a szélső baloldalon) Ez a megjegyzésem a hittudományi karra nézve. Az orvosi fakultás tekintetében már Tlialy Kálmán t. képviselőtársain felemlítette, hogy csodálatos, mennyire fogy az orvostanhallgatók száma. Ha kutatjuk annak okát, rájutunk, hogy maga az egyetemi rendszer hiányossága az, a mi elijeszti az orvostanhallgatókat. Ahhoz értők tudják, — én csak hallomásból tudom, — hogy a bécsi egyetemen annyira kitűnők az egyes specziális klinikák, annyira majdnem a tökéletességig lehet kiképezni azokon a hallgatókat, hogy a mi intézeteink össze sem hasonlíthatók a bécsi egyeteméivel. Különösen szükséges az elme- és ideggyógyászati, továbbá a bőrkórtani klinikák felállítása. Az elsőnek, azt hiszem, a miniszter úr is hasznát vehette volna a legutóbbi képtári inezidens alkalmából, ha lett volna elmekórtani klinikánk. Tehát figyelmébe óhajtom ajánlani különösen az elme- és ideggyógyászati, továbbá a bőrkórtani klinikákat, igyekezzék azokat minél előbb felállítani, mert azokra feltétlenül szükség van, és igyekezzék a tantárgyakat az egyetemen mentül inkább felkarolni. > Mielőtt az orvosi egyetemtől elbúcsúznám, fel kell említenem e kívánságom indokolására, hogy igazán érdekes, a mi az orvosi egyetem központi épületének első emeletén történik. (Halljuk! Halljuk!) A ki arra jár, láthatja, hogy ott három tábla van kifüggesztve, s ugyanegy folyosóra járnak a Pasteur-betegek, ugyanoda a bőrbetegek és a szembajosok s ugyanott tartózkodik több száz egyetemi hallgató, de azok a szegény bejáró betegek is, a kik segélyre szorulnak, tél idején néha a folyosón, néha a kertben, vagy az útczán tartózkodnak. Már magában véve ez a körülmény is, hogy három fertőző betegség rendelését ugyanazon emeleten intézik, mutatja, hogy sokkal nagyobb súlyt kell fektetni a klinikákra s lehetőleg a bécsi mintára kell azokat szervezni. Ez volt az, a mit az orvosi karra nézve felhozni szükségesnek tartottam. De legnagyobb kifogásomat a miatt emelem, hogy a míg például a képtárra nézve a t. vallás- és közoktatásügyi miniszter úr önmagára kötelezőnek tartotta az előbbi miniszterek igéretét, addig a jogi fakultásra nézve, noha e tekintetben 1893 óta miniszteri Ígérettel bírunk, s jóllehet a t. miniszter űr újabban négy tanszéket szervezett, még sem tett eleget annak az ígéretnek, a melyet gróf Csáky Albin, akkori vallás- és közoktatásügyi miniszter úr a második magyar magánjogi tanszék felállítására nézve tett, (Úgyvan! Úgy van! a szélső baloldalon.) 1893-ban történt, hogy

r gróf Apponyi Albert és Szabó Imre t. képviselő urak felszólalására gróf Csáky Albin, akkori kultuszminiszter úr kijelentette 1893. márezius 21-én a második magyar magánjogi tanszéket illetőleg, hogy megigéri, hogy azt fel fogja állítani. Ugyanakkor sürgették a csillagászati tanszéket, a horvát nyelvi és irodalmi és nem tudom miféle tanszéket. Ezek mind felállíttattak, azonkívül négy új, igaz, rendkívüli tanszéket kíván rendszeresíteni, ellenben a legfontosabb tárgyra, mely a jogi egyetemen képzelhető, a magánjogra nem teljesíti elődeinek Ígéretét; talán nem tudta, hogy megígérték, szóval a legfontosabb tárgy, a magyar magánjog, ez idő szerint csak egy tanszékkel bír. Nem tudom megérteni, hogy a magyar magánjog fontosságát oly kiváló jogász, mint a t. miniszter úr, nem tudná átérezni, vagy micsoda oka lehet annak, hogy ezzel még sem gondol. Madarász József: Előbbre való a horvát! Várady Károly: Előbbre való a horvát nyelv, vagy például a nemzetközi jog, melyre egy pár diplomatának van szüksége, ä.,mi