Képviselőházi napló, 1892. XXIX. kötet • 1896. január 27–február 14.

Ülésnapok - 1892-546

546. országos ülés 18ÍM5. január 30-áu, csütörtökön. 75 ha a javulásra, a dolog megtisztítására irányuló proczesszussal szemben egy ily álláspont elfoglaltatik.« T. ház! Azok, a kik tegnapi beszédemet hallották, azt hiszem, igazat adnak nekem, hogy én egy szóval sem mondtam, hogy nem történt semmi, hogy egyáltalán nem történt semmi. Ez valótlan állítás, mert igenis egész beszédem értelme az volt, hogy történt nagyon sok oly dolog, a melyet én sem helyesnek, sem ízlésem szerintinek nem tartok. Ez tehát épen ellenkezője annak, á mit t. képviselőtársam állít. Minthogy tehát ily állításból, a mely a valóságnak meg nem felel, fűzte tovább okoskodását, természetes dolog, hogy annak konszequentiái is hamisak. Még azt is szükségesnek tartom megjegyezni, t. ház, hogy én nem úgy, mint a képviselő úr állítja, közgazdasági érdekek köpenyébe burkolva tartottam szükségesnek, hogy tegnap felszólaljak, hanem igenis felszólalásomnak volt egy különös lényege, — ha úgy tetszik, hogy ezt a szót használjam — az tudniillik, hogy bármennyire becsülöm és méltánylom azt az ideális szempontot, a mely gr. Csáky Albin képviselő úr javaslatában foglaltatik, és bármennyire tudom érteni, hogy a ház méltó felbuzdulásában egy ily javaslatot akkor lelkesedéssel elfogadott: mindazonáltal én ezen javaslattal szemben állást foglalni kötelességemnek tartottam azért, mert a javaslat könnyen félreértésekre adhat alkalmat, és azon javaslat egyoldalúkig intézvén el a kérdést, . . . (Zaj és felkiáltások a sséhö baloldalon: A Bartháét fogadják el!) Elnök: (Csenget.) Csendet kérek! Boros Béni: . • . mindnyájunk tiszta reputáczióját érinti, és ezen reputáczió érdekében tartottam kötelességemnek felszólalni. És hogy nekem igazam volt, azt a ház legtöbb tagja bebizonyította, a midőn azt állította, hogy igenis ez nem csak a te, hanem mindnyájunk reputáczióját érinti. így áll a dolog, t. képviselőház, és ennek folytán, ha nem méltóztatott az én felszólalásomnak ezt a lényegét meglátni, azt én is szerencsétlenségnek tartom, de megvigasztal épen az, hogy a háznak majdnem minden tagja így fogta fel felszólalásomat. És hogy továbbá nem szándékozom a tisztulás és javulás proczesszusára akadályozóiig hatni, engedelmet kérek, azt is bebizonyítottam és kimondottam, hogy magam is Örömmel járulnék egy oly indítványhoz, mely ezt mindenkivel szemben eredményezni képes, és kivántam, hogy erre egy remedium alkottassák, de nem találom meg azt egy oly könnyen félremagyarázható, és bármelyikünk reputácziójának és becsületének érintésére felhasználható indítványban, hanem találom abban, a mi annak rendes útja, tudniillik, hogy azonnal törvényszerű gondoskodás történjék arra nézve, hogy a jövőben többé visszaélés ne történhessék. Ugron Zoltán: Hát a múlt! Boros Béni: És miután a t. kereskedelmi miniszter úr kijelentésében ezt feltaláltam, abban látom a módot, a hol e remedium feltalálható, és azért nem kell nekem semmiféle czéltalau határozati javaslat, hanem törvényszerű intézkedés. Horánszky Nándor: T. képviselőház! Nekem az ellen, hogy az előttem szólott t. képviselő úr tegnapi felszólalását oly értelemben igyekszik rektifikálni, a mily értelemben azt megmagyarázta, semmi kifogásom nincsen. Észrevételem azonban azokra nézve, a miket reám vonatkozólag mondott, csak kettő. Az egyik az, hogy én nem vádképen hoztam fel azt, hogy a t. képviselő úr ebbe vagy abba a köpönyegbe burkolódzék, hanem felhoztam azért, hogy ő a közgazdaság érdekeit indokolásnak tartja, holott pedig itt egész más szempont szerepel. Egyébiránt, a t. képviselő úr beismeri, hogy a múltban csakugyan követtettek el hibák és helytelenségek, melyeknek rektifikácziójára valami módon csakugyan szükség van. Ebből pedig nem az következik, hogy a határozati javaslatot ne fogadja el, hanem az, hogy azt elfogadja. Miután pedig ezt nem tette, épen ebben fekszik azon jogos félreértés, a melyre én reámutattam, mert ez útját akarja állani annak, hogy a közéletben valahára a tisztulás proczesszusa bekövetkezzék. (Helyeslés balfelöl.) Elnök: Következik az előadó úr zárszava. Gajári Ödön előadó: T. képviselőház,! (Halljuk.

1 Halljuk!) Az igen tisztelt belügyminiszter és kereskedelemügyi miniszter urak nagyon megkönnyítették az én feladatomat. A zárszó jogával élve, nem fogok ennélfogva kiterjeszkedni azokra a momentumokra, melyekre a t. miniszter urak bővebben nyilatkoztak, és így eliminálhatom felszólalásom köréből mindazon konkrét dolgokat, a melyek bő és tüzetes megvilágítást nyertek ezen vita folyamán. Néhány szóval azonban reflektálnom kell a tegnapi vitára. (Halljuk ! Halljuk !) Olay Lajos t. képviselőtársam felszólalását egyáltalán nem értem. 0 félreismerhetlen szemrehányással fordú! felénk, azért, mert ő is gyanúsítva lett, felemlíttetvén neve a hírlapokban azoké közt, a kik vasúti konczessziókért folyamodtak. Nem értem, hogy ezen szemrehányással a t. képviselő úr miért fordult a t. ház elé és épen a szabadelvűpárt felé ? Nem mi vagyunk azok, a kik a viczinális vasutak körűi maguknak kétségtelenül érdemeket szerzett egyéneket stigmatizálni kezdették, és nem a szabadelvűpárti sajtó az, a mely ezen stigmatizálásí foly10*