Képviselőházi napló, 1892. XXIX. kötet • 1896. január 27–február 14.

Ülésnapok - 1892-546

TŐ 546. országos ülés 1890. január 30-án, csütörtökön. tatja. (Felkiáltások a bal- és smélsö baloldalon: A Pesti Eirlap!) Ha e tekintetben szükség volt annak kiemelésére, hogy nem csak a szabadelvűpárti képviselők azok, a kik vasúti konczessziókban résztvettek, ennek szüksége azáltal állott elő, mert az ellenzéki sajtó már ab ovo odatörekedett, hogy a szabadelvűpártot gyanúsítsa meg egészében azzal, hogy ezen konezesszióknál felmerülő üzleteket kizárólag a maga számára foglalja le. Ha tehát a t. képviselő úr valakivel rekriminálni akar, rekrimináljon először is a saját pártjával és a saját pártját támogató sajtóval. {Úgy van! Úgy van! jóbbfelól.) Még némely megjegyzéseket kell tennem a tegnapi felszólalók közül, Horváth Gyula t. barátom és Horánszky Nándor igen tisztelt képviselő úr álláspontjára. Főleg Horváth Gyula t. barátom azzal okolta meg azt a meleg támogatást, a melyet igen érdekes beszédében igyekezett indokolni, hogy szükség van Bartha Miklós képviselőtársam határozati javaslatának elfogadására azért, hogy az által az egyéni integritásnak védelme biztosíttassák, az egyéni integritás védelme a ház határozata által. Én, t. képviselőtársammal egészen ellentétes nézetben vagyok magára az elvre nézve. Az egyéni integritás megvédésének feladata, kinek-kinek saját kötelessége; a háznak csupán az a feladata, hogy a ház tisztességét és általános integritását tartsa fenn. Horváth Gyula: Hisz én is azt mondtam, a mit a képviselő úr mondott, és nem azt, a mit nekem imputál. Elnök: Kérem, képviselő úr, hiszen lesz alkalma ezt helyreigazítani! Gajári Ödön előadó:.. . Néhány szóval igyekszem rámutatni azon — hogy enyhe kifejezéssel éljek — méltánytalan eljárásra, a melylyel a szabadelvű pártot Hock János képviselő úr illette, azt mondván: ime ez a nagy párt, a melylyel Miklós Gyula oly gyakran azonosította magát, ma ugyanazt a Miklós Gyulát, a ki pedig politikailag hasznos szolgálatokat tett ennek a szabadelvű pártnak, most egész közönynyel ejti el. Hát én a t. képviselő úrral — állását tekintve — nem akarok semmiféle aggressziv módon polémiába bocsátkozni. Egyet azonban meg kell jegyeznem, és ez az, hogy a t. képviselő úr, a ki egy hirtelen s talán nem is egészen önkéntes pártváltozás után, régi barátait a legfrivolabb módon és a legélesebben támadja, (Igaz! Úgy van! jóbbfelól.) talán a legkevésbbé illetékes arra, hogy leczkéket adjon a baráti kötelmekről. (Élénk helyeslés a jobboldalon. Ellenmondások és nyugtalanság a baloldalon.) Hock János: Régen agyonütött dolog ez már! (Egy hang a jobboldalon: Ezt sohasem lehet agyonütni.) Gajári Ödön előadó: A mi pedig magát a szóba hozott dolgot illeti: a szabadelvű párt álláspontja e tekintetben teljesen világos és határozottan körvonalozott. A boldvavölgyi vasút ügyében a kormány, és az azt támogató szabadelvű párt angazsirozva van egész addig a határig, a hol a boldva-völgyi vasút engedélyezésére vonatkozó törvényjavaslatról van szó; angazsirozva van abban a tekintetben, hogy azok az intézkedések, a melyek a törvényjavaslatban foglalvák, ennek a pártnak, ennek a kormánynak felelősségére vétettek abba fel. De azután azon további viszony tekintetében, a mely időközben kifejlődött Miklós Gyula és egy harmadik személy között, miután e tekintetben sem a szabadelvű párt, sem a kormány semminemű ingerencziával nem bírhatott, sem a szabadelvű pártot, sem a kormányt felelősségre vonni nem lehet. (Igaz! Úgy van! a jobboldalon) És én azt hiszem, hogy maga Miklós Gyula úr sem fogja kívánni személyes barátaitól, a kik pedig elegen vagyunk e pártban, hogy magukat vele oly ügyben azonosítsák, a mely kizárólagosan az ö privát ügye egy harmadik személylyel szemben. Áttérve ezután azokra, a miket a felmerült hosszú vita után összefoglalni előadói kötelességem, két irányban tartom szükségesnek a felszólalást: az egyik az, a mi szorosan összefügg ezzel a tétellel, s a minek tekintetéből különösen gróf Apponyi Albert és Horánszky Nándor t. képviselő urak foglalkoztak magával a tétellel, és az azzal szorosan összefüggő főispáni hatáskörrel; a másik, megengedem, sok-' kai fontosabb és sokkal súlyosabb feladat abban áll, hogy lehető és merev tárgyilagossággal, és a mennyire a felhalmozott anyag bősége ezt megengedi, lehető rövidséggel foglalkozzam a határozati javaslatokkal s azok indokolásával, és azokra vonatkozólag egyéni álláspontomat jelezzem. (Malijuk! Halljuk!) A mi mindenek előtt a közigazgatási rendszerre és a főispáni hatáskörre vonatkozókat illeti, ezekre nézve úgy gr. Apponyi Albert t. képviselőtársam, mint Horánszky Nándor t. képviselő úr maguk is kijelentették, hogy mindazok, a miket mondottak, csak reasszumá1 ásat képezik annak az álláspontnak, a melyet erre vonatkozólag az utóbbi tíz év alatt bőven kifejtettek. Magam is hozzájárulok ennélfogva Horánszky Nándor t. képviselőtársam abbeli felfogásához, hogy ezen kérdésnek tüzetes fejtegetése inkább tartozik a majdan főzendő reform vita keretébe, mint ennek a költségvetésnek vitáiba. Egyben azonban igazat adok gr. Apponyi