Képviselőházi napló, 1892. XXIX. kötet • 1896. január 27–február 14.

Ülésnapok - 1892-545

545. országos iilés 1896. ről szóló 56. és 57. §§-ai tárgy altattak: a hosszú és beható vita bevégezte után az akkori előadó úr azzal kezdte beszédét, hogj r : »Ezen nagy mederben mozgó, denaturalizált vita bevégzése után stb. stb.« Én azt hiszem, t. ház, ha neki akkor volt oka ezt a kifejezést használni, min­denki, a ki a legutóbbi napokban az itt lezaj­lott vitát hallgatta, igazat fog nekem adni ab­ban, hogy sokkal több okom lenne nekem azt mondani, hogy ezen denaturalizált vitában most én is részt kívánok venni. A ki meggondolja, hogy a belügyi költség­vetés részletes tárgyalása alkalmával az első tételnél a megindult béketárgyalások, a főispá­nokról, a budapesti főpolgármesterről, és a fő­ispáni titkárokról szóló jelen tételnél pedig a borsodi inczidens tárgyaltatik folyton, az telje­sen el fogja ismerni ennek a jogosultságát. (Úgy van! jobbfelöl.) Épen ezért, t. ház, nem szándékozom ebbe a vitába bevont, de szorosan véve ide nem tartozó kérdésekkel ezúttal foglalkozni, hanem foglalkozni fogok kizárólag azon kérdések­kel, a melyek a tétellel, a tárgygyal az én tárczám reszortja szempontjából bensőbb netus­ban vannak. (Helyeslés balfelől.) Nem szándékozom kiterjeszkedni — és követem ebben a tekintetben Horánszky Nándor t. képviselőtársam példáját — a főispáni ha­táskör miként való szervezésének problémájára sem. Teljesen igaza van neki, hogy alig volna helyén erről most beszélni, és ezzel itt újabb vitát előidézni. A főispáni hatáskört az 1886-ik évi XXIV. tcz. szabályozza. Ha majd a megfelelő re­formjavaslat előttünk fekszik, akkor lesz helyén, hogy a főispáni hatáskörnek miként való szer­vezéséről, s általában a főispánok hatásköréről részletesen beszéljünk. Tehát, t. ház, én most a benyújtott hatá­rozati javaslatok közöl csakis azokkal kívánok foglalkozni, a melyek, mint mondottam, magára a tételre vonatkoznak. (Halljuk! Halljuk!) Azt, hogy Ivánka Oszkár képviselő úrnak a főispánok nyugdíjainak megszüntetésére vo­natkozó határozati javaslatát nem teszem ma­gamévá, és a házat is annak mellőzésére ké­rem, már a tétel tárgyalása alkalmával talán két nap előtt történt felszólalásomban voltam bátor jelezni. Most még nyilatkozni kívánok első sorban a Kun Miklós képviselőtársam által beadott azon határozati javaslatra, a melyben azt kí­vánja kimondatni, hogy (Olvassa.) »a képviselő­ház az 1896. évi költségvetési javaslat szerint Trencsén, Vas, Békés, Mármaros vármegyék fő­ispánjainak fizetési pótlék czímén előirányzott személyenkénti 1.000—1.000 forintot, összesen január 29-án, szerdán. gg 4.000 forintot; továbbá a szervezni szándékolt 5 főispáni titkár fizetésére és lakpénzére elő­irányzott 5.135 forint, együtt 9.135 forintot törik. Hát, t. képviselőház, nem egészen lehet ezeket a tételeket egyenlő megítélés és elbánás alá venni; mert ezen tételek közül három, je­lesen azok, a melyek Trencsén, Békés és Már­maros vármegyék főispánjainak személyi fizetési pótlékaira vonatkoznak, ez idő szerint csak a buíget helyes elkészítésének szempontjából vé­tettek be általam a budgetbe. Ezek közül az egyik tétel Í892. őszéről, egyik 1893-ról, egyik pedig 1894. évro'l datálódik. Ezek akkor leitek utalványozva, tényleg fel is véve, a zárszáma­dásokban el is számolva. Most csak is azért állítottam be ezeket a budgetbe, mert a budget természetéből folyónak tartottam, hogy a kér­dés ilyetén megoldást nyerjen. Tehát csak a Vasmegye főispánja részére fölvett 1000 fo­rintnyi személyes pótlékra nézve kívánok tüze­tesebben nyilatkozni. (Halljuk/ Halljuk!) Itt pedig a dolog úgy áll, t. ház, hogy teljesen tévesen magyarázzák a dolgot mindazok a képviselő urak, akik eztaz 1893. évi IV. t. ez. 10. §-ából kívánják levezetni, vagy azt hiszik, hogy ez annak okából történt, — mert hisz mi sem természetesebb, hogy ezen törvény a miniszterekre és államtitkárokra nem terjed ki. Világosan meg van mondva, hogy csakis az V-től XT-ig terjedő rangfokozatokban levő tiszt­viselőkre vonatkozik a 10. §, de akkor is, ha egészben kiterjedne a politikai állásban levő tisztviselőkre, miniszterekre, államtitkárokra és főispánokra, még akkor is ez, t. ház, nem azért történt. Ez tisztán méltányossági okokból történt. Vasmegye főispánja, Reissig Ede, tudniillik ko­rábban vasmegyei alispáni állását igen fontos közszolgálati tekintetekből hagyta el, s Békés­megye főispánja és egyúttal kormánybiztosa lett, majd később először a kereskedelemügyi utóbb a belügyi minisztériumban az államtitkári teendőket teljesítette, s ezen állásából szintén közszolgálati tekintetekből Vasmegye főispán­jává neveztetett ki. Már most, t. ház, tekintettel arra, hogy itt ilyen példák már voltak, ezen érdemes tisztviselőnél már csak azért is helye volt az 1000 frt személyi pótlék megadásának, mert ellenkező esetben, méltóztassék meggon­dolni, nem lett volna egyébről szó, mint néhány hónapi várakozásról, és akkor az illető jogosítva lett volna államtitkári penzióját felvenni. (Föl­kiáltások a szélső baloldalon: AB törvényes lett volna?!) Törvényes lett volna, mert újra való alkalmaztatásánál a nyudíj-törvény szerint az ő nyugdíjából csak annyi vonandó le a mennyi különbség újabb alkalmaztatásának díjazása, nyugdíjösszege ég a régi fizetés között fennáll;

Next

/
Oldalképek
Tartalom