Képviselőházi napló, 1892. XXIX. kötet • 1896. január 27–február 14.
Ülésnapok - 1892-545
70 545. országos ülés 1896. január 29-én, szerdán. tehát ugyanazon helyzetben lett volna, és az országnak ezáltal semmi megterheltetése be nem áll. (Egy hang a szélsőbaloldalról: Mennyi lett volna a nyugdíja ?) A nyugdíja 2000 frt lett volna, főispáni fizetése pedig 5000 frt, és miután az államtitkár fizetése 6000 frt, tehát ebből csak 1000 frt vonatott volna le és így ugyanazt az összeget : 1000 frtot kapta volna nyugdíj ezímén, a mit most személyes pótlék czímén kap. Ez a tényállás, ezt tartottam szükségesnek előadni. A mi már most a főispáni titkárok kinevezését illeti, méltóztatnak tudni, hogy a mostani időben, midőn a főispánok teendője sokkal nagyobb számúak mint régen voltak, midőn a hivatalok vizsgálatáról jegyzőkönyvek veendők fel, melyeknek pontozatait és részleteit a minisztérium dolgozza ki és kívánja meg, és miután megkívánja, hogy főispánok évenként nemcsak a központi hivatalokat, hanem a járásokat és némelykor egyes községek háztartását és ügykezelését is megvizsgálják, ennélfogva a főispánok teljes joggal várhatják azt, hogy az írásbeli teendők végzésére nekik titkárok bocsáttassanak rendelkezésükre. Eddig csakis financziális szempontok voltak azok, melyek a kormányzatot visszatartották attól, hogy az osztó igazság elve szerint minden egyes főispánnak titkárt ne adjon. En is csak ezeken a nyomokon haladtam, midőn az 1896. évi költségvetés egybeállításánál nem minden főispán számára kértem titkárt, a kiknek eddigelé nem volt, hanem beértem az 1896. évi költségvetés jogerőre emelkedése után 5 titkárnak a kreálásával. Ezek azok, a miket ezen tételnél fel kellett hoznom. A gyakorlati élet ennek a szükségességét a legékesebben szólólag bizonyítja be. (Mozgás bálfelöl.) T. ház! Várady Károly képviselő úr határozati javaslatában azt kívánja kimondani, hogy: (Olvassa.) »A ház utasítja a kormányt, hogy tiltsa el a főispánokat az országgyűlési képviselő-választásokba való s törvényes hatáskörükkei össze nem egyeztethető mindennemű beavatkozástól, politikai értekezletek összehívásától, pártszervezésektől, képviselőjelöltek toborzásától, és utasítja őket, az 1886: XXI. tcz. 56.-66. § aiban körülírt törvényes korlátok közé.« T. ház! Ezen határozati javaslatra nézve Horánszky Nándor t. képviselőtársam kimutatta azt, hogy az nemcsak felesleges, hanem épen abból a szempontból, a melyből előhozatott, épen azon urak álláspontját gyengíti, a kik avval előállottak. Én a magam részéről ennek az el nem fogadását avval motiválom, hogy ez magában a törvényben van henne; arra utasítani valakit, hogy a törvényben foglaltak kötelességeit tartsa meg, teljesen felesleges. Ha ezt tenni tikarnók, minden nap előállhatna valaki azzal, hogy ennek vagy annak a törvénynek végrehajtására utasíttassák a kormány Ennek sem szükségét, sem czélját nem látván, kérem, méltóztassék e határozati javaslatot mellőzni. Ezzel kpcsolatban felhozta Várady képviselő úr, hogy egy főispán — meg is nevezte — saját lakására pártértekezletet hívott össze, ott a szabadelvű pártot szervezte, a párt orgánumait megválasztotta és, és hogy egy belügyminiszteri titkár volna a párt jegyzője. Őszintén kijelentem, hogy magam sem tartom helyesnek azt az eljárást, hogy egy főispán hívjon össze pártértekezletet. Azt pedig állíthatom, hogy az a belügyminiszteri titkár, a kinek felajánlták, vagy a kit kijelöltek arra, hogy a pártszervezőbizottság jegyzője legyen, ez állásáról nem leköszönt, hanem azt utasításom folytán el sem fogadta. S ez nem most történt, a képviselő úr felszólalása folytán, hanem rögtön másnap, a mint e hírt az újságban olvastam. Végre szóbahozta a képviselő úr azt a legújabb intézkedést is, hogy czélbavétetett, hogy a főispánok az őket eddig megilletett vasúti szabadjegy helyett bérletjegyet kapjanak. Van a dologban valami; még sincs úgy, mint a képviselő úr előadta volt. Méltóztatik tudni, hogy azon tapasztalatok következtében, melyek a magyar államvasúti szabadjegyek használata körűi eddig észleltettek, a t. kereskedelmi miniszter úr okvetlenül szükségesnek látta az új szabályozást. Ennek folyamán megszüntetendőknek mondták ki ama szabadjegyeket is, melyeket a főispánok eddig egyrészt azon egy vagy több törvényhatóság területén használhattak, melyre hatáskörük kiterjed, másrészt használhattak a törvényhatóságuk székhelyétől Budapestre való utazásaiknál. De természetes volt, hogy a főispánok ez őket régi jog és gyakorlat szempontjából megillető (Zaj balfelöl.) beneficziumot el nem veszíthették. (Ellenmondások a szélső baloldalon.) Felvétetett tehát az új szabályzatba, hogy a főispánok a szabadjegy helyett, választásuk szerint, vagy a régi állapotnak megfelelőleg oly bérleti jegyet kaphatnak, melylyel székhelyükről Budapestre és a törvényhatóságok területén levő vonalakon utazhatnak, s a mely jegy árát a belügyi tárgya fizetné a kereskedelminek. (Felkiáltások: Mire való?) Magam is azt mondom, hogy az állam egyik zsebéből a másikba teszi pénzét, de minthogy a szabályzatot elvi alapon kívánja a miniszter úr keresztülvinni, és a minisztertanács ez elvi szabályoj záshoz hozzájárult, nem lehetett e kérdést más, kép szabályozni. (Felkiáltások a seélsö balóldaI Ion: De a parlament nem járult hozzá!) Eddig sem