Képviselőházi napló, 1892. XXIX. kötet • 1896. január 27–február 14.

Ülésnapok - 1892-545

58 545. országos ülés 1896. mondani, nem is tartom egésznek azt a határozati javaslatot, melyet t. képviselőtársam, gróf Csáky Albin benyújtott, a magam részéről a legnagyobb örömmel üdvözlöm. Először azért, mert inteneziója nemes. Zsilipet akar vonni az előtt, hogy a tisztátlan vizek lefolyásával szemben valahára gát emeltessék. Üdvözlöm ezért, mert motívumát teljesen osztom magam is. Helyeslem azért is, mert végrehajtható, a mennyiben csak a kormánynak teszi kötelességévé, hogy tovább menő konczessziókat ne adhasson, ezt pedig a parlament ellenőrizheti és a kormányt ezért mindig felelősségre vonhatja, ellenben másokra, kikre a ház határozata ki nem terjedhet, mert nem törvény, semmit róni nem kíván. Végűi helyeslem azon tapasztalatokkal szemben, melyek alapján én az egyes viczinális vasúti tárgyalások alkalmával nem egyszer figyelmeztettem arra, hogy a megszavazott építési tőkék magassága, felfogásom szerint képtelenség, mert a sík pályán műszaki építmények nélkül 40—42 ezer forint építési költséget megszavazni, merő képtelenségnek tartom. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Én azonban a logikát, mely az én igen t. képviselőtársamat vezette, midőn határozati javaslatát benyújtotta, mégis csonkának látom. Az én igen tisztelt képviselőtársam kiindult nem egy sporadikus esetbői, mert akkor csak erre a sporadikus esetre szorítkozott volna, hanem kiindult egy általános bajból, egy általános betegségből, mert csak általános baj és csak egy általános betegség indokolhat egy oly széles alapon nyugvó indítványt, mint a minőt t. képviselőtársam beterjesztett. Gondolom, ez egészen világos. (Igaz! Úgy van! a baloldalon.) De világos az is, hogy ez a baj nem momentán, hogy nem most keletkezett, indokoltságát a múltból és a múltban követett eljárásból meríti ; világos tehát, hogy ez az indítvány visszahat a múltra is. Az én t. képviselőtársam egy szerintem is helyes dolgot akar, tudniillik, hogy még a gyanúnak árnyéka se férhessen a jövőre ahhoz, hogy bizonyos álladókban levő egyének ezen állásukat illegális előnyökre kizsákmányolhassák. Ha helyes most már ez a logika a jövőre, helyesnek kell lennie a múltra is. Mert a múltban is voltak és lehettek, és bizonyára legnagyobb részt olyanok voltak a viczinális vasútépítések, a melyek ilyen természetű illegális haszonnal kapcsolatban nem állnak. És tovább megyek, t. ház. Ezen indítvány megtételében impliczite, nem szándékosan, sőt ez távol áll attól, de a közfelfogás szerint bizonyos stigmatizálása rejlik a kormány eddigi eljárásának, mert, én szerintem, nem az a hibás, a ki ilyen illegális előny után kezét nyújtja és markát tartja, hanem hibás az, a ki erre tért nyit és január 29-én, szerdán, azt lehetővé teszi. (Igát! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) És midőn, t. képviselőház, mi egy elvileg és horderejében is fontos indítványt teszünk, kötelességünk eljárni akként, hogy ne csak a jövőben, hanem a múltra se merülhessen fel oly felfogás, a minő t. képviselőtársamat is indítványa megtételére indította. (Helyeslés bálfélöl.) Hiszen Boros Béni t. képviselőtársunk, a ki a háznak egyik tekintélyes tagja, a viczinális vasutak kiépítésének terén szakférfiú, és ugyancsak e téren a közszellem felfogásának egyik képviselője, miből indul ki, midőn nem fogadja el a határozati javaslatot? Abból, hogy az ő agyában is él az a felfogás, hogy a határozati javaslat a múltban stigmatizál mindenkit, a ki ily dolgokban laborált, a melylyel szemben tehát ő védekezni kivan, midőn nem fogadja el a határozati javaslatot, mert az a stigma azokra, a kiket az egyáltalában meg nem illet, szintén rásüthető. A ezé] tehát csak Bartha Miklós t. képviselőtársam indítványával érhető el. (Elérik helyelés a szélső baloldalon.) Ha a t. ház ezt az indítványt, a melynek ezerintem az a közbecse is van, hogy megnyugvásra is vezet, el nem fogadja, ennek következménye okvetetlenül kettős lesz. Az egyik az, hogy mindazokra, a kik viczinális vasutakkal foglalkoztak, rásütjük a helytelenítés bélyegét, a melyet pedig azokra rásütni nem akarunk ; a másik pedig az, hogy magát a kormányt is gyanú alá helyezi, azon gyanú alá jelesen, hogy ő a helytelen eljárást szintén elősegítette. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Ezzel szemben, t. ház, csak egy segít. Segít az, ha a t. képviselőház tovább is elmegy, s a megnyugvásra támpontot szolgáltat a tekintetben, hogy ezt az egész kérdést felölelve, parlamenti vizsgálat tárgyává teszi, (Helyeslés balfelöl.) és ennek folytán konstatálja azt, a mi konstatálandó, senki iránt gyanút tápláltatni nem enged, másrészt, ha szabálytalanságok történtek, azokat a képviselőház tudomására hozza. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) T. képviselőház, maga az a nemes felbuzdulás, mely egy szerencsétlen inczidens alkalmából itt e házban megnyilatkozott, szerintem, már eddig is oly rezultátumra vezetett, a melyet én a magam részéről igen nagyra becsülök. Ha most már idáig elment t. képviselőtársam, s azt hiszem, a t. kormány is, — mert úgy tudom, hogy a kereskedelmi miniszter úr nyilatkozatában ezt a határozati javaslatot elfogadta — menjen egy lépéssel tovább; menjen el odáig, hogy sem a kormány, sem senki oly helytelenítés és feltevés alatt a múltra sem álljon, a mely azután nemcsak magának az ügynek, nemcsak az ily ügyben résztvevőknek, hanem hi-