Képviselőházi napló, 1892. XXIX. kötet • 1896. január 27–február 14.

Ülésnapok - 1892-545

545. országos ölés 1896. január 29-én, szerd&n. 57 népszámláláskor állapíttassák meg, mert azt hiszem, hogy a népszámlálás szolgáltatja azt az egyedüli hivatalos adatot, melyre ily törvényes intézkedést bazírozni lehet. Ha azonban konstatálva van az, hogy Zemplénben a lakosság száma a 300.000-et meghaladta, akkor az ezerforintos emeléshez semmi szavam. Itt van azonban Trencsén vármegye főispánja, a ki, ha jól tudom, egyúttal Pozsonymegye főispánja is. Itt az indokolást nem értem, és nem tudom kivenni, hogy fizetése 5 vagy 6 ezer forint-e? Mert itt az van mondva, hogy TrenGsénaaegye a 11-ik osztályba lévén sorozva, de az az egyén, ki ez állást betölti, előzőleg államtitkár levén, sőt oly főispánságot is foglalván el, mely, mint I-ső osztályú, 5000 forintos volt: neki 1000 forint pótlék engedélyeztetik. Nem tudom kivenni, vájjon az az összeg, mely itt a költségvetésben kifejezésre jut, ez idő szerint 5 vagy 6 ezer forint-e, nem tudom kivenni annál kevésbé, mert a következő pontban Vasmegye főispánjának fizetése javítására ismét 1000 forint vétetik fel azon a czímen, mert az az egyén, a ki e főispáni állást ez idő szerint betölti, megelőzőleg államtitkár volt. Ha tehát az utóbbi helyes és indokolt, akkor nem értem azt, hogy miért hozatik az indokolás összeköttetésbe a jelenlegi treneséni főispánnak megelőzőleg elfoglalt állásával, mert akkor erre vonatkozólag is elég lett volna azt mondani, ho<?y ő megelőzőleg államtitkár lévén, fizetése, mint treneséni főispáné, emeltessék 1000 forinttal. Első sorban ezt a felvilágosítást kérem a t. belügyminiszter úrtól. Bármiként is álljon azonban a dolog, én a magam részéről sem pénzügyi szempontból, sem az alapvető törvény intézkedése szempontjából, a mely a megyéket kategorizálja, semmi köríílmények közt nem vagyok hajlandó a főispáni dotáczió részére, szemben a törvénynyel, továbbmenő összeget megszavazni. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Miért? Egyszerűen azért, mert méltóztatnak tudni, hogy a főispáni fizetések rendezéséről törvény intézkedik. Ha tehát a törvényhozás szükségét látta annak, hogy a megyéket kategorizálja, hogy egyes megyék főispánjainak fizetését törvényben megállapítsa, akkor én ezen a határon túl semmi körülmények közt nem mennék, megtartanám azt, és habár magasabb lett legyen is az a fizetés, a melyet valaki megelőzőleg eltöltött állami szolgálatban élvezett, ha átlép a főispáni állásba, azt a túlmenő fizetést, a melyet a törvény megállapít, — ép azért, hogy határt szabjunk a dolgok összezavarásának, — a magam részéről megszavazd nem tudom éá nem akarom. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Hozzáteszek még egyet. Azt, hogy az sincs KÉPVH. NAPLÓ. 1892—97. XXIX. KÖTET itt megmondva, vájjon ezen pótlékok, különösen Békés- és Máramaros vármegyék főispánjaira vonatkozólag, személyes vagy működési pótlékok-e, mert e kettő között lényeges különbség van. A személyes pótlék nyugdíjalapot képez, a működési pótlék azonban nem. Én tehát a magam részéről — kivéve a Zemplén vármegye főispánja részére felvett 1000 frtnyi emelést — ezen pótlékok egyikéhez sem járulhatok. És ha Kun Miklós t. barátom javaslatát nem fogadom el, annak az az oka, hogy én az egész tételt meg nem szavazván, nem kivánok külön javaslattal hozzájárulni ezen tétel leszállításához vagy felemeléséhez sem. (Helyeslés a haloldalon.) Ezen megjegyzések után áttérek magukra a határozati javaslatokra. (Halljuk! Halljuk!) Mindenekelőtt meg kell jegyeznem, hogy mély sajnálattal hallottam azt a felszólalást, a mely a mai napon e teremben első sorban Boross Béni t. képviselőtársam részéről elhangzott. Sajnálom két okból. Először azért, mert meg vagyok győződve, hogy t. képviselőtársam a gróf Csáky Albin t. képviselő úr határozati javaslatát, és annak intenczióját teljesen félreértette. (Úgy van! Úgy van! a jobboldalon.) Félreértette, hitem szerint, első sorban azért, mert az korántsem tendál oda, hogy Magyarországon a viezináiis vasutak építése megakadályoztassák, hogy mint egy gát emeltessék egyik fontos közgazdasági érdekének fejlődése elé. Korántsem, hanem oda tendál, hogy ezen a téren még a lehetősége is kizárassék annak, hogy valakihez hozzáférhessen az a gyanú, (Helyeslés jobbfelöl.) hogy midőn ő egy viezináiis vasút építésébe beleavatkozik, kihasználja vagy kihasználhatja azt az állást, a melyet köztéren elfoglal. (Helyeslés a baloldalon.) Sajnálom másodsorban és főképen azért, mert akkor, a midőn először emelkedik e teremben á túloldalról egy tekintélyes hang, a melynek bizonyára meg lesznek a maga eredményei, és a mely a közéletben már esak mint szimptoma is becses, mert a tisztulásnak proczeszszusát jelenti, hogy akkor valaki bármiféle ürügy, bármiféle közgazdasági érdek köpönyege alatt, — mert lényeg nincs, csak az ürügy van itt, — oly álláspontot foglaljon el, mely abból a szempontból perhorreszkálja a határozati javaslatot, mert úgymond, nem történt a múltban semmi, itt nem történt egyáltalában semmi, hanem itt egy nagy közgazdasági érdek elobbrevitelérői van szó. Én nagy szerencsétlenségnek tartom, ha a javulásra, a dolgok megtisztítására irányuló proczesszussal szemben ily álláspont foglaltatik el. Azért én, habár, miként rögtön meg fogom 8