Képviselőházi napló, 1892. XXIX. kötet • 1896. január 27–február 14.

Ülésnapok - 1892-544

544. országos ülés 1896. január 28-án, kedden. 43 nyerte az elintézést. Ezt kimutatta az illető főszolgabíró és az alispán; de, hogy azon jégTermek vagy kórházak felállíttattak-e, arra nézve a mai ellenőrzés nem elégséges. Ezekkel annyival is inkább befejezhetem beszédemet, mert a t. ház türelmével és bizalmával visszaélni nem akarok. Kijelentem tehát, hogy minden aggodalom nélkül elfogadom gróf Csáky Albin képviselő űr határozati javaslatát, a főispánokról szóló tételt pedig megszavazom. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök: Az ülést öt perezre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: (Csenget.) Kérem, méltóztassanak helyöket elfoglalni! Az ülést újra megnyitom. Hévizy János jegJZ§: Várady Károly! Várady Károly: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) A házat a pénteki nap óta két dolog foglalkoztatja. Az egyik a miskolezi és borsodi viczinális ügy, a másik a főispáni intézmény kritikája. Szíves engedelmükkel én sem zárkózhatom el az elől, hogy a magam igénytelen véleményét néhány rövid megjegyzésben elő ne adjam. (Halljuk! Halljuk!) A mióta ez a vita folyik, én élénk figyelemmel kisértem azt, hogy akár a borsodi esetnek, akár magának a főispáni intézménynek, kik és miféle alakban keltek a védelmére, és, t. ház, kénytelen vagyok konstatálni, hogy az összes szónokok közt egyetlenegy sem akadt, a ki akár ezen szőnyegen forgó ügynek, akár magának a főispáni intézménynek azon alakban, melyben ma fennáll, védelmére szót emelt ?olna. T. ház! Ma hallottuk Busbach és Vargies t. képviselő urak felszólalását, és ezek is ezt a borsodi ügyet nem veszik védelmükbe, úgy hogy én kénytelen vagyok konstatálni, hogy a védelemmel az igen tisztelt miniszter úr magára maradt teljesen. Én, t. ház, nem vagyok hajlandó helyesnek elismerni azt a védelmet, melyet a miniszter úr ezen borsodi ügyben a parlament előtt előadott. Nem helyeslem azt az álláspontját, hogy ha ezen dologban hiba történt, akkor csak őt magát terheli a felelősség. A parlamenti felelősség elve nem engedi meg azt, hogy ha egy dolog, vagy ügy minisztertanácson ment keresztül, tehát abba a kormány összes tagjai befolytak, ahhoz szavazatukkal járultak, akkor egyetlenegy, akár resszortminiszter is, azzal álljon elő, hogy »ha hiba történt, azért én vagyok felelős.* Én ezt a miniszteri felelősség elvével sehogysem tudom összeegyeztetni, s a miniszter úr ezen álláspontját helyesnek nem tudom elfogadni. (Helyeslés a seélső baloldalon.) De a t. miniszter úr belement abba is, hogy a tényállást részletezte. Megvallom, nem találom helyesnek, hogy ha én a tényállás részletezésébe belemennék;, pedig, ha elővenném a ^Magyarország* tegnapi számát, talán találnék benne adatokat; de nem tartom ezt helyes dolognak. Én azon állásponton vagyok, hogy legyen bár a miniszter úr előadása helyes, vagy téves, egyedül azon indítvány, melyet Bartha Miklós t. barátom beadott, s melyet mi hajlandók vagyunk más indítványnyal is megtoldani, szóval a vizsgálat az, mely ezen ügybe tiszta világosságot önthet. A t. miniszter úr azt is mondta, hogy az a famózus okmány, mely napvilágot látott, nem bizonyíték az eljárás tévessége mellett. Ez irányban nem vagyok vele egy véleményen, mert ha ősszegfelemelések történtek, ha ilyen magas provízió köttetik ki, az bizonyosan arra mutat, hogy valami hibának az építésnél és más tekintetben is, mégis csak történnie kellett, tehát a ki logikusan gondolkozik, az abból az okmányból igen sokat tud kimagyarázni. Megint nem tartom helyesnek, hogy ezt részletezzem, csak tisztán az elvi álláspontot kívántam jelezni. Többen foglalkoztak Bartha t. képviselőtársam határozati javaslatával, a többek közt maga a miniszter úr is, a ki azt mondj a, hogy azzal azt, a mit mi elérni óhajtunk, el nem érnők, mert csak a miniszteri iratokat találttá meg ezen vizsgáló bizottság. Hát, t. ház, az utolsó napok eseményeire, ezen iratokból az igazságos közvélemény igen sokat kiolvashatna, és én azt tartom, hogy ha kiadatnának ezen iratok, akkor bizonyára megtalálná a t. ház azt, a mit ezen határozati javaslat proponál: tudniillik, hogy kik voltak azok, kik illetéktelen hasznokat vettek igénybe, és kik azok, a kiket nem illet ez a vád. Ellene szólt a Bartha-féle indítványnak Busbach Péter is. De, t. ház, én részemről nem akarok ezzel foglalkozni, hiszen a t. ház bölcsegége el fogja dönteni azt, vájjon az az indítvány helyes-e vagy sem. Hanem a tegnapi napon, t. ház, engem megszállott az a kíváncsiság, hogy megtudjam, ezekben a hitelintézetekben, bankintézetekben, viczinális vasúti igazgatóságokban stb., szóval azokban a társaságokban, a hol bizonyos politikai előnyök és reműnerácziók kínálkoznak, (Halljuk!) mennyire vannak a mi t. képviselőtársaink, a főispánok; hivatalnokok érdekelve ? (Halljuk ! Halljuk !) Ebbeli önzetlen, törekvésemben, t. ház, egy igen érdekes eset történt velem, a melyet, azt hiszem, érdemes lesz a t. háznak elmondani. (Halluk! Halljuk!) Bemegyek egy könyvkereskedésbe, és kérem a Compassnak legutolsó számát, és erre azt n*