Képviselőházi napló, 1892. XXIX. kötet • 1896. január 27–február 14.
Ülésnapok - 1892-544
44 ä4 *- OM«áyo« ülés 18»6.JMiir 88-An, kodden. a választ kapom, hogy »nagyon sajnáljuk, nem szolgálhatunk vele, mert a kormány az összes példányokat megvette.* (Nagy derültség a szélső baloldalon.) Hát, t. ház, én nem vagyok malicziózus ember, és én nem tételezem fel, hogy a kormány ebből az alkalomból vette meg, mert hiszen lehet, hogy már előzőleg vette meg; de mindenesetre érdekes dolog, hogy a kormány az összes könyvkereskedőktől a compassokat összeszedeti és Aigner útján valamennyit megveszi. Szóval én abba a helyzetbe kerültem, hogy kénytelen voltam egy magyar Compass helyett egy osztrák Compasst megvenni, (Derültség a szélső baloldalon.) és miután a legújabb számát nem kaphattam meg, csak az 1894-ikit néztem át. És, t. ház, micsoda meggyőződésre és tapasztalatra jutottam? Arra, hogy ezekben a kormánynyal érintkezésben lévő vagy olyan vállalatokban, a melyekre a kormány befolyást gyakorol, nemcsak képviselő urak, de a mit én különösben neheztelek és kifogásolok, miniszteri tanácsos, osztálytanácsosok, műszaki tanácsosok, miniszteri titkárok, főispánok, polgármesterek stb. vannak bent és vannak érdekelve. (Halljuk! Halljuk!) Például, t. ház, találtam őket a bankés hitelintézetekben, biztosító intézetekben, építési-, bánya-, nyomda-, malom-, gáz-, gép-, és különféle egyéb Tállalatokban, különösen pedig a viczinális vasúti részvénytársaságokban. Hát, t. ház, én, mintán igen helyesnek tartom azt, hogy a bírói állásra ki van mondva, hogy semmiféle más állás és jövedelmező hely azzal össze nem fér, nem értem azt, hogy miért ne kellene és miért ne lehetne ezt kiterjeszteni az összes hivatalnokokra; ezen megütköztem, és azt hiszem, hogy a közel jövőben azon leszünk, azon lesz az a párt, a melyhez büszkeséggel van szerencsém tartozni, hogy újból szóvá tegyük ez ügyeket, s a mikor lehet, követelni és kérni fogjuk, hogy a hivatalnok urak teljesen tiltassanak el és zárassanak ki ezen intézetekből. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) T. ház! Már előttem szóló t. képviselőtársam és barátom, Szalay Károly rámutatott arra a dologra, a mely a szepesi főispánnak az ügyével kapcsolatos. (Halljuk! Halljuk!) A lapok előadják, t. ház, hogy ezen szepesi főispán, gróf Csáky Gyula, a régi magyar főispáni gárdából való, régi gavallér úr, a ki nagy önzetlenséggel szolgálta vármegyéjét, és jótevője igyekezett lenni a népnek. És ezen önérzetes férfiúval szemben, a ki tisztán a vármegyéjét akarta szolgálni, . . . Hock János: Az volt a baj! Várady Károly:... elég volt holmi besúgás arra, hogy ennek a t. főispán úrnak, a ki igazán igen szép elveket követ, a mint közlik a lapok, állását megingassák; nem tudom, el van-e már bocsátva, de a közel jövőben legalább kilátás van arra, hogy elbocsáttatik. Megvallom, t. ház, engem meglepett ez az eset. Nem azért, mert talán a belügyminiszter el akarja bocsátani; hanem mert mégis akadt egy főispán, a ki mellett a nyilvános közvélemény ott áll, és akadt egyetlen egy ember ezen t. urak közt, a ki kimondja elvűi, hogy a főispán az alkotmány és törvények őre, és a pártokon kivtíl kell, hogy álljon. Örvendenék, t. ház, ha akadna több ilyen főispán is, ámbár nem vagyok semmi tekintetben a főispánok barátja. És miért ? Egyes-egyedül azért, t. ház. mert ismerem az 1880: XXI. törvényt, a melyben meglehetősen furcsán ugyan, de mégis meg van bizonyos hatáskör állapítva. így nevezetesen meg van abban állapítva az, hogy a főispánoknak kötelességük a megyei önkormányzatot és az állami közigazgatást ellenőrizni. De kétségtelen dolog, t. ház, az, hogy a főispánoknak ma nemcsak a megyei és állami adminisztráczió ellenőrzésére terjed ki a ténykedésük, hanem arra is, hogy az ellenzéki képviselőket, az ellenzéki képviselőjelölteket és ellenzéki polgárokat ellenőrizzék és visszaszorítsák, szóval tisztán egy pártorgánumot képeznek. És valóban bátran intézhetnék kérdést a t. ház minden egyes tagjához, vájjon nem igaz-e, hogy ezek a t. urak úgy az országos képviselői, — mint a megyei választásoknál túlságosan tolakodva beleavatkoznak ; beleavatkoznak általában minden oly ügybe, hiszen ezernyi példát hozhatnék föl, a mi nem is lehet hatáskörükbe tartozó? így például nem igaz-e, hogy politikai értekezleteket hívnak össze, pártszervezéseket eszközölnek, képviselőjelölteket keresnek stb.? Ez az, a mi miatt én a főispáni intézményt megtámadom, mert bár tisztelet a kivételeknek, hisz vannak közöttük, a kik kötelességüket teljesítik és föntartják a a főispáni állás méltóságát, s ezek előtt én kalapot is emelek, de én azt tartom, t. ház, hogy a borsodi eset és egyáltalában a legutóbbi tapasztalatok eléggé elérkezettnek mutatják az időt arra, hogy már ne csak a helyi érdekű vasutak tekintetében lépjünk fel kárhoztatólsg, hanem a főispáni hatalmat is visszatereljük azon korlátok közé, a melyet a törvény a főispáni állás komolysága és tisztessége számára kijelöl. (Helyeulés a szélső baloldalon.) E tekintetben bátor leszek beadni egy határozati javaslatot, (Derültség.) a melyben az áll, hogy hivatalos hatáskörükön túl a főispánok ne terjeszkedjenek. Mielőtt azonban e javaslatot beadnám, még meg kell jegyeznem, hogy annak a tudomására is jutottam, hogy ezek a főispán urak a kormánynak tett rendkívüli szolgálataikért nemcsak nagy tiszteletben, és nem tudom, sokszor talán anyagi java-
