Képviselőházi napló, 1892. XXIX. kötet • 1896. január 27–február 14.

Ülésnapok - 1892-544

42 544, orsaágos ülés .. január 38-án, kedden. adminisztráczió ellenőrzésében, a megye bizottsága ellenőrzésének bármily mérvében valami nagy foganatja lett volna, azt nem tapasztaltam. Kell tehát egy közegnek lenni, mely az adminisztrácziót egész folyamában ellenőrizheti. Egy ily közeget egyetlenegy törvényhatóság sem nélkülözhet. Az igaz, hogy a törvény azt mondja, hogy a főispán a kormányt képviseli, annak bizalmi férfia, de én hiszem, hogy ezen §. arra való tekintettel is hozatott, hogy a pártok váltakoznak az uralomban, a megyék élére állítandó bizalmi férfiak változtatásában feszélyezve ne legyenek, és ha a főispán állásából csak bírói ítélettel volna elmozdítható, kerüljön akármelyik párt ezekre a padokra, első dolga lenne a törvényt megváltoztatni, és azt mondani, hogy ez egy bizalmi állás s hogy kell lenni oly tényezőnek, mely az ellenőrzést lehetővé teazi. Én azt hiszem, nem vagyok rossz próféta, ha azt mondom, hogy ha más párt venné át az uralmat, a jelenlegi főispánokat, nem azért, mert rosszul adminisztrálnak, hanem azért, mert ezekben a máaik párt kormánya nem bízna, állásaiktól a legnagyobbrészt fel fogná mentetni. Másik fontos joga a főispánnak az ellenőrzés szempontjából az, hogy a tisztviselőket állásuktól felfüggesztheti. Én nem birok statisztikai adatokkal, a t. belügyminiszter úr talán szolgáltathat erre adatokat, de én oly felfüggesztést, melynek dologi, vagy erkölcsi oldala nem lenne, hol politikai tekintetek vezérelték a főispánt, sem a tapasztalatból, sem a hírlapok közléseiből nem tudok ; az pedig, hogyha egy tisztviselőnél vétkes, hanyag eljárást tapasztal, várjon, míg a megyei közgyűlés az iránt határoz, csak a közügy kárára lenne. — Én a főispánok ellenőrzési működését nem tartom olyannak, melynéífogva megérdemelnék azt az untalan ócsárlást, lerántását az egész főispáni intézménynek és az illető egyéneknek. Ha lehet a mostani rendszerbői kifolyólag a közigazgatás jóságáról beszélni, azt ne méltóztassék a megyei bizottságoknak, hanem első sorban az alispán tevékenységének, és e mellett a főispánok buzgóságának tulajdonítani, a mennyiben a megyei adminisztráczió ellenőrzését gyakorolják. Van ugyan ennek az adminisztrácziónak némi kis hiánya, mert én nem abban találom az ellenőrzést és a jó adminisztráczió garancziáját, ha az alispán jelentésében ki van tűntetve, hogy beérkezett 40.000 darab; elintéztetett 30.999, maradt restanczia 1, hanem abban, hogy azok a határozatok, melyek úgy a törvény keretében, mint az egyes községek autonóm körében hozattak, pontosan végrehajtassanak. Például a múltkori kolera-epidemía alkalmából kimenesztetett egy slírgős rendelet a jégvermek és kórházak felállítása tárgyában. Ez a szám mégis mondhatják ezen okoskodás fonalán, hogy azon jogokat, a melyeket most 400—600 bizottsági tag gyakorol, ezt szélesebb körben akarják gyakorolni. Hogy ez oly poliglott államban, mint a minő Magyarország, hová vezet, azt tovább nem fejtegetem. De a főispánokra nézve is van egy hatályos korlát, és ez azon morális kényszer, a melyet a kijelölésnél figyelembe nem venni a legnagyobb ildomtalanság. A megye főispánjának ugyanis ismernie kell a megye hangulatát, s ha azt számba nem veszi, s ha azzal a hangulattal szemben teszi meg a tisztviselők kandidáczióját, akkor az a főispán nem vezetheti jól és üdvösen a közigazgatást. Tudom, hogy mindezek a dolgok szárazak, nem birnak oly érdeklődést kelteni, mint a minőt a mostani politikai kérdések felidéznek, s azért erre tekintettel felszólalásomat a lehető legrövidebbre szabom, s áttérek a főispánok azon hatáskörére, a mely őket leginkább megilleti, s ez az ellenőrzési jog. Ki gyakorolja most az ellenőrzés jogát? Első sorban a parlament maga van hivatva erre, de most erről épúgy nem kívánok szólani, mint a miniszter által gyakorolt ellenőrzésről sem, mert a főispáni tétel forogván szóban, csak az ezzel kapcsolatos kérdéseket veszem figyelembe. A megye bizottsága most adminisztrál és ellenőriz is. Nem akarok most arra reflektálni, hogy a legszerencsétlenebb adminisztrácziónak tartom azt, a mikor egy testület adminisztrál, és hogy ez az adminisztráczió minő foganattal birhat, ezt mutatja az a közönyösség, a melylyel a megyebizottsági tagok az ülések iránt viseltetnek. Nem kll az sem, hogy ezt a közönyösséget a kormány túlkapásai, zsarnokságai stb. idézték elő. Meg volt ez már 1848. előtt az adminisztratív ügyekben, hisz a megyei közgyűlések akkor is esak addig voltak látogatottak, a míg gravaminális közügyi kérdések tárgyaltattak, mert mihelyt azok elintézést nyertek, a közgyűlés terme épúgy kongott az ürességtől, mint most. A megyebizottság már testületi karakterénél fogva sem hivatott az adminisztráczióra, sőt tovább megyek, nem hivatott az ellenőrzésre sem. A törvény azt mondja, hogy felügyel a tisztviselőre. Ámde miben nyilvánul az ellenőrzés? Akkor, a mikor s legfontosabb ügyek kerülnek elő, a mikor a vagyoni kérdések legfontosabbikára a községi előirányzatokra, a községi számadások megvizsgálására kerül a sor, már rendszerint nem is az alispán, hanem a főjegyző tárgyal, két-három aljegyzővel, a kikben van annyi tisztesség, hogy egymást bizottságnak czímezik. Én, t. ház, hosszabb ideig figyelemmel kísérem, és tevékeny részt is veszek a megyei adminieztráczióban, de hogy a megyei