Képviselőházi napló, 1892. XXIX. kötet • 1896. január 27–február 14.
Ülésnapok - 1892-544
40 544. országos illés 1896. január 28-án, ketten. Vargics Imre: T. ház ! (Halljuk!) Daczára annak, hogy a helyi érdekű vasutak kérdése a budgetnek szőnyegen levő tételével kapcsolatba hozatott, én ezen kicsépelt thémához hosszasabban hozzászólni nem akarok, és csupán csak némely észrevételre szorítkozom. (Halljuk ! Halljuk!) Midőn először volt szerencsém ezen ügyben felszólalni, én sem neveket, sem egyes eseteket nem érintettem, csak általánosságban akartam ráterelni a figyelmet a jelenlegi rendszernek némely hiányaira, a mely kínálkozó alkalmat és módot nyújt a visszaélésekre. Ennek kapcsán megjegyzem, hogy azon tünetek, a melyek mostan a helyi érdekű vasutak körül felmerültek, nem újak; sokkal szélesebb mederben, sokkal veszedelmesebb következményekkel tűntek fel, és jártak akkor, midőn az országos vasutak építésének mozgalma keletkezett, és buzgalommal felkaroltatott. Ki nem emlékeznék azon lázas tevékenységre, a mely akkor, az országos vasutak építése körűi mutatkozott, és ki ne emlékeznék az akkor szinte divattá vált röpke szókra, hogy »csaiádi vasút* stb. (Úgy vmi! jobbfelöl.) Erezte ez az ország, és tudatára jött a törvényhozás, hogy azon rendszerrel, mely akkor dívott, szakítani kell, de a nélkül, hogy az országos érdekek, hogy a vasút&k további fejlődésének lehetősége megszűnjék. Egy ideig, az igaz, stagnáczió állott be, de okulva a múlton, később ismét kiegészítettük országos vasúti rendszerünket, s a mennyiben szüksége mutatkozni fog, ennek további fejlesztése sem fog elmaradni. Én az akkori vasutak körül felmerült egyes visszaélésekre nem akarok reflektálni; de a később keletkezett vasútakról állíthatom, hogy azok egészséges forgalmi eszközökké fejlődtek. Így csak a temesvár-nrsovai vasutat említem, mely hetekig tartó vitát idézett elő, melynek az országos garanezia megadatott, és mégis ezen vasát keletkezése óta a garancziát soha sem vette igénybe. Megvallom, némi elégtételemre szolgálhat az, hogy ha a visszaélések említése folytán felmerült konkrét esetek is napfényre kerülvén, mindazoknak szanálására mód és alkalom fog nyújtatni. De hangsúlyozom azt, hogy én ezen úgynevezett viczinális vonalakat közgazdasági, és főleg mezőgazdasági szempontból oly fontosaknak és nagyérdeküeknek tartom, hogy nem látom ezélszertínek, hogy a fürdővel együtt a gyermek is kiöntessék. Sztíntettessenek meg a visszaélések, de azon tevékenységre, a mely e téren mutatkozik, zsibbasztólag hatni egyáltalán nem kívánok, Ezeknek rövid előrebocsátása utáo még csak egy aggodalomra vagyok bátor felhívni a t. ház figyelmét, mely gróf Csáky Albin képviselő úr határozati javaslatának ötletéből keletkezett. Én nem osztom ezen aggodalmat, mert azt tartom, hogy rendkívüli eseteket kivéve, egy törvényhozási intézkedés visszaható erővel nem bírhat, szerzett jogok meg nem semmisíthetők, azok meg nem gyengíthetők. Hft a határozati javaslatot szószerinti értelmében veszszük, az is következtethető belőle, hogy a ki a legjobb lélekkel, a közügyek iránti buzgóságból ily vasúti engedélyt nyert, megtette az ezrekre menő költségeket, és most az előmunkálatok befejezése után építési engedélyért folyamodik, ez az illetőtől, a határozati javaslat szószerinti értelmében, meg volna tagadható. Én — mondom — így nem értem a határozati javaslatot, hanem úgy, hogy jövőre nézve, kapcsolatban a kettő, az itt érintett személyeknek meg nem adható, és miután én ezt így értelmezem, és annak jogi szempontból más értelem nem tulajdonítható, minden aggodalom nélkül elfogadom a t. képviselő úr határozati javaslatát. Ezt általánosságban elmondván, most áttérek a költségvetés tulajdonképeni tételére. T. ház! Azt tudom, hogy a főispáni intézmény nem itt, de azokon az oldalokon nem valami nag) r on népszerű intézmény, és ennélfogva minden kínálkozó alkalmat felhasználnak annak még népszerűtlenebbé tételére. így szemrehányásként hozatott fel a főispánokra nézve, hogy hiszen azok a nemzetiségi mozgalmakat, izgalmakat sem tudták elfojtani, sőt ellenkezőleg, mióta a főispánok oly széles hatáskörrel vannak felruházva, azóta ezen nemzetiségi izgatások mindinkább veszélyesebb és nagyobb tünetekben jelentkeznek. Ebben, tudtommal, egy kis tévedés van. Én veszélyesebbnek tartom az izgatásoknak azt a nemét, midőn az alkotmány által biztosított szabadság talaján állva, a törvénynek látszatával burkolják be törekvéseiket és czéljaikat, semmint azon izgatásokat vagy azon tényeket, a melyek homlokegyenest a törvényekbe ütköznek, és az igazságszolgáltatás kezének súlyát ki nem kerülhetik. Azon izgatások, melyekre czélzás az újabb időben történt, tulajdonképen sajtó útján követtettek el. Ily izgatásoknak, ha sajtó útján követtetnek el, a főispánok adminisztratív úton aligha állhatnak ellene, kivéve ha egyúttal méltóztatik a preventív ezenzurát is javaslatba hozni. Az én nézetem a nemzetiségi izgatások tekintetében az, hogy mindaddig, míg határunkon túl léteznek olyan csörgedező források, melyek ezt az izgatást szítják, éltetik: ezek az izgatások mindig meglesznek. Egy módja volna a megszüntetésnek, és ez abból állna, ha talán méltóztatnának azt kieszközölni, természetesen békés úton, hogy ezen kormány, melytől úgyis oly nagyon óhajt az ellenzék