Képviselőházi napló, 1892. XXIX. kötet • 1896. január 27–február 14.

Ülésnapok - 1892-544

£4 w4- *r«iáges lléc 1896, legyen ellátva. Az engedélyezési bizottságnak ezt az előterjesztését még elődöm oly irányban változtatta meg, hogy némely kívánt szolgálmányok alól, a melyek ki voltak kötve, az engedélyest fölmentette, és egyúttal elhatározta azt is, hogy az engedélyezési bizottság által vasszerkezettel proponált Sajó-hid helyett fából szerkesztett hidat építhessen; ezzel szemben az építési költségek 1,741.000 forintra szállította le, az államnak hozzájárulását pedig mindkét ezímen 278.600 forinttal, tehát az építési összegnek 16 °/o-ával állapította meg, a mi, tekintettel arra, hogy a törvény azt mondja, hogy a mindkét ezímen, tudniillik postaszállítási hozzájárulás és államsegélyezés czímén való hozzájárulás kiteheti az építési tőkének 20 %-át, a törvény intézkedéseinek teljesen megfelelt. Ezen határozat ellen, az akkori engedélyes rögtön megtette észrevételét, kijelentvén azt, hogy az építési tőkének ily összegben történt megállapításával lehetetlen a vasitat kiépíteni. Ez ügyben folytak a tárgyalások, és a kauezióuak letétele végett épen ebből a szempontból többször halasztást kért az engedélyes, a mit neki mindig megadtak, megadták pedig utoljára 1895. évi, gondolom, márczius hónapig terjedőleg. így állott a dolog, a mikor én tárezámat átvettem, a mikor működésemnek első napjaiban egy kérvénynyel járult hozzám az engedélyes, a melyben kifejtette okait, a mikeS elődöm előtt is kifejtett, hogy az építési tőkének ily formában történt megállapításával lehetetlen a vasútat kiépíteni, és ő kész lemondani az építésről, hogy ha a tőke nem emeltetik. Azt a kívánságot, hogy az építési tőke emeltessék, minden engedélyes elő szokta hozni, ez azonban nagy figyelembe nem szokott vétetni. Ebben az esetben is nem azt tettem, hogy engedtem volna, hanem az egész kérvényt ki adtam a műszaki osztálynak, hogy bírálja meg és adjon véleményt. A műszaki osztály újra előterjesztést tett, hogy tekintve, hogy ax engedélyes az építési tőke fölemelését kívánja, térjünk vissza ahhoz az előbbi megállapodáshoz, hogy tudniillik a Sajó-hid vasszerkezettel építtessék ; és hozzá véve azt is, hogy tekintettel az egységáraknak ep.y év lefolyása alatt történt emelkedésére, továbbá tekintettel arra, hogy kívánatos, hogy az államvasútnak szabványai alkalmaztassanak ezen új vasútnál is, ezen körülmények mind bizonyos tőke emelését már eo ipso megkövetelték, de hozzávéve a vasszerkezetű hid költségeit is, a műszaki osztály az összes építési költséget 1,940.000 forintban állapította meg; 5924. szám alatt, márezius 4-én kelt ez * végzés. Éu magamévá téve a műszaki osztály hajanoár 38-áa, kedden. tirozatát, közöltem az engedélyessel, ámde, a helyett, hogy az engedélyes azt elfogadta volna, azzal állott elő, hogy így még jobban van sújtva, mint az eredeti határozattal, mert így még inkább lehetetlen a vasútat kiépíteni, és inkább kérte az építési tőke leszállítását, csakhogy megengedjem, hogy vasszerkezetű híd helyett fahidat építhessen. Ezzel konszidált egy másik körülmény, tudniillik az ottani vidék lakossága kérvényt adott be, hogy úgy szerkesztessék a Sajó-hídja, hogy azon ne csak a vasút közlekedhessek, hanem egyúttal kocsik is, mely szempontból nagyobb méretekben kellett a hidat kiépíteni. Ezen körülményeket tekintetbe véve, a műszaki osztálynak már előbb hozott határozata alapján megengedtem, hogy a vasszerkezetű híd elejtessék, azonban a híd oly alakban építtessék, hogy azon a közúri közlekedés is lehetséges legyen, és az 1,940.000 írtban megállapított építési tőkét 40,000 írttal leszállítottam, azaz 1,900.000 frtban állapítottam meg. T. képviselőház! Itt csak azt az egy kérdést lehetne felvetni, hogy vájjon a vasszerkezetű hídnak faszerkezetű hiddal való pótlása 40 ezer frtnyi különbséget tesz-e ki vagy többet. És én megvallom őszintén, hogy ha nagyon szigorúan vettem volna a dolgot, a 40 ezer írt helyett lehetett volna 60, vagy a legszélső esetben 70 ezer frttal leszállítani az összeget; tehát mutatkoznék 30 ezer frtnyi különbözet. De azon kérdést intézem a t. házhoz, hogy vájjon ha úgy állt előttem a dolog, hogy egy hosszú évek óta óhajtott vasút építését lehetségessé tegyem, és ha akkor ezen vasút építését azáltal megakadályozom, hogy ezt a 30 ezer irtot nem engedélyezem: nem inkább szegtem volna-e meg a felelősséget, a mely állásommai jár, a melynek főfeladata és hivatása oda törekedni, hogy a közlekedési eszközök mennél nagyobb számban építtessenek az országban ; nem szegtem volna-e meg inkább a felelősséget, ha a 30 ezer írthoz való ragaszkodással megakadályoztam volna ezen vasát kiépítését, mint hogy a nem egészen szigorú leszállítással, a 30 ezer írtnak az építési tőkéhez való hozzájárulásával, ezen vasút építését lehetségessé tettem? Én azt gondolom, bárki helyezze magát az én helyzetembe, bárki foglalkozott volna ezen feladatokkal, nem találkozott volna seukisem, a ki másféle álláspontot foglalt volna el. Ha most összehasonlítom azon pontokat, melyek abban a hírhedt szerződésben elsoroltatnak, azokkal, melyek az én engedélyezésemben előfordulnak : kitűnik, hogy az az elterjedt hír, mintha az engedélyes minden kívánsága teljesíttetett volna, egyáltalán nem felel meg a valóságnak. Első sorban, ez tény, az építési tőke