Képviselőházi napló, 1892. XXIX. kötet • 1896. január 27–február 14.

Ülésnapok - 1892-544

t 544. országos Btós 1896. január äft-án. kedáen. tandók jövőre, hanem vizsgálat indítandó meg, a mely kiderítse mindazokat a visszaéléseket, melyek esetleg történtek. Madarász József: Nagyon természetes! Busbach Péter: Hát hiszen nekem, t. uraim, az ellen abszolúte semmi kifogásom nincs, hogy a visszaélések kiderfttessenek; de hogy egy parlamenti bizottság lehet-e helyesen hivatva ennek keresztülvitelére? azt én mások megítélésére bízom; nekem meg vau felőle a meggyőződésem, mely szerint két okból nem fogadhatom el ezt az indítványt. Először azért, mert azt hiszem, bogy ott, a hol az engedélyezések adattak, kell szigorú ellenőrzést gyakorolni, vájjon történnek-e viszszaélések? és ha ott i!y visszaélések nem derűitek ki, akkor önök, uraim, annak nyomára jönni nem fognak; másodszor pedig azért, mert a vizsgálat során esetleg oly viszonyok derülhetnek ki, melyek sem a képviselőtestületnek tisztességét, sem a képviselők egyéni reputáczióját nem fogják emelni, mert, fájdalom, megvan az a gyöngeségülik, ha egy-két, vagy mondjuk tíz esetben történtek visszaélések, nem ezt a tíz esetet stigmatizáljuk, hanem általánosságban a képviselők összességét. (Kőahekiáltások a szélső baloldalon ; Azért kell a vizsgálat!) így szokott az lenni. De utóvégre is hova jutottunk már ma? Oda, hogy azoknak neveit, a kik azt hitték, hogy ők hasznos, tisztességes munkát teljesítenek, átadjuk itt a közmegvetésnek; hogy hírlapok útján, mint czégéres gonosztevőket teszszük ki a lapokban mindazok neveit, a kik korábbi kormánybiztatásra csak engedélyt mertek is kérni ily vasút létesítésére, (Úgy van! Úgy van! jóbbfelől.) a nélkül, hogy az illetők ellen csak egy hajszálnyi rosszakarat, vagy oly szándék volna bizonyítható, hogy azt spekuláczió tárgyává tették. Hát vallják he, uraim, hogy nem volt időszerű sem az az indítvány, melyet Ugron képviselőtársam, sem az, melyet gróf Csáky Albin képviselőtársam kapcsolt ezen esethez. (Derültség a bal- és szélső baloldalon.) En részemről hozzájárulok az indítványhoz, elfogadom azt az indítványt, mivel már megtétetett; (Dsrűltség a balés szélső baloldalon.) igen, de megvallom, hogy szíveaebben láttam volna, ha korábban történik ez, (Mozgás balfelöL) esnem ezen alakban, hanem törvényhozási intézkedés alakjában. Utóvégre a kormányoknak tudniok kellett és kell, hogy történnek-e visszaélések ? És ha a múltban csakugyan oly roppant mértékben történtek visszaélések, úgy már akkor kellett volna intézkedésekéi tenni, s akkor mi itt most nyugodtan tanácskozhatnánk. (Helyeslés.) És ha felmerültek visszaélések, a mint ez esetben konstatáltatott, akkor nyugodtan azt ítélnők el, a ki tette, és nem fognók általánosítani a kérdést és gyanúsítást. Hát, t. ház, én helyén valónak, dicsérendőnek tartom, ha ily dolgok lelepleztetnek. Szükséges ez, a közmorál megkívánja, a hírlapirodalom kötelességét teljesíti, mikor hasonló dolgokat leleplez. De utóvégre túlhajtani a dolgot nem szabad, mert ha azok neveit, a kiket a hírlapok már annál fogva, mint gyanúsakat és mint rósz szándékbúi kiindulókat említenek meg, mivel íme tegnap és teguapelőtt is X, Y, vagy Z folyamodott, és még külömbséget tesznek arra nézve is, hogy ki melyik párthoz tartozik: akkor, uraim, ez visszaélés, a mely — akárminő határozati javaslatot fogadjunk is el — nem vezet a mi erkölcsi reputácziónk emelésére. Gróf Csáky Albin képviselőtársam azt mondja: nem akarta stigmatizálni a képviselőket. Hát én megengedem, sőt tudom, hogy intencziója ez nem volt; de a mikor az indítványt oly kínos ínczidenssel köti össze, mint a minő a Miklós Gyula-féle eset, akkor ez a tény és helyzet maga stigmatizáló, mert azt jelzi, hogy szükség van ilyen határozati javaslatra, mely a jövőben hivatva lesz útját vágni az elharapódzott hasonló eljárásoknak. Mi bizony túlliczitáltunk egymáson a határozati javaslatokkal, és ez nem válik előnyére sem a törvényhozás komolyságának, sem pedig azon czélnak, melyet elérni szándékozunk. Ha itt nem sporadikus, hanem epidemikiis betegségről van szó, hát ez nagyon szomorú helyzet, és akkor ezen betegség nyomai kétségtelenül jelentkezni fognak nemcsak a vasutak körűi, hanem a nyilvános életnek más terén is. És itt akkor nem használ a tiszta választásnak az a terve sem, melyet gróf Apponyi képviselő úr hozott javaslatba; mert habár én mindenhez és mindahhoz hozzájárulok, a mit e czélra is szükségesnek találok, mivel kevesbíteni okvetlenül szükséges a visszaéléseket minden téren, nem csak, de hogy ez volna az az általános orvosság, melylyel minden bajt és visszaélést meglehetne szűntetni, abban megvallom, kételkedem. (Zaj.) Ha sújtani akarunk, visszaélések miatt sújtsunk. De sújtsuk azt, a ki visszaél. (Úgy van!) És ne iparkodjunk akkor, mikor cly visszaélést felfedeztünk, egy nagy köpönyeget teríteni mindenkire, a kiről még nem is tudjuk, hogy a visszaélés gyanújával terhelhető-e? mert ezáltal önök csak enyhítik annak az egyesnek bűneit és büntetését, a kit önök tulajdonképeu találni akarnak, (Mozgás a szélső bal oldalon.) Minél többek közt oszlik meg a bűnösség tudata, vagy ráfogása a bűnösségnek, annál kevesebb adag esik egyre. (Mozgás és zaj a szélső baloldalon.) Én részemről (Halljuk!) határozottan visszautai?ítom azt, hogy előre elítél-