Képviselőházi napló, 1892. XXIX. kötet • 1896. január 27–február 14.
Ülésnapok - 1892-554
554. országos ülés 1896. február 8-án, szombaton. 285 a tanrendszerben a különbség a gimnázium és reáliskola között sokkal kisebb, mint a hogy azt sokan, a kik a dologgal közelebbről nem foglalkoznak, hinnék. Különösen a tanczél nem választja mereven szét a két iskolafajt, ha ezt az élet gyakorlati oldaláról és nem a papíron nézzük. Felemlítette még és igen helyesen, valamelyik képviselőtársam, — gondolom Okolicsányi képviselő úr, hogy a tanterv reviziójáva! foglalkozni kell. Foglalkozom is vele; tavaly bőven kifejtettem, hogy a tanterv revíziójánál különösen a nemzeti tartalom emelésére helyezem én a fősúlypontot és ebben az irányban meg is történik a reform előkészítése. A közoktatásügyi tanácsot, melyet újabban szervezek, nem akarom mellőzni e kérdésben; azért nem adtam ki a tantervre vonatkodó intézkedést, mert azt a közoktatásügyi tanácsnak egyik fontos és elsőrendű feladatául tekintem, természetesen, mint véleményező orgánumnak. A tanári szolgálati pragmatikáról is kell némi megjegyzést tennem, mert ez az, mit a tanári kar évek óta sürget. Erre nézve azt mondhatom, hogy hivatalbalépésem után először is arról akartam kellő tájékozást szerezni, — mert a középiskolai törvényben az van, hogy a középiskolai tanárok fegyelmi eljárása elkészítendő — hogy miért nincs kibocsátva a fegyelmi eljárási szabály ? Egy fegyelmi eljárási szabályzattervet készen is találtam a minisztériumban, de az a válasz érkezett a belügyminiszteriamtól, hogy az általános tisztviselői szolgálati pragmatikának elkészítésével hozzuk kapcsolatba a tanári pragmatika szabályozását, mert elszigetelten nehéz lenne a kérdést megoldani. (Mozgás balfélől.) Én abban a nézetben vagyok, hogy a tanári karra vonatkozólag egy külön ilyen szolgálati pragmatika készíthető, (Helyeslés.) de különösen egyelőre, minthogy, tessék elhinni, nagyon könnyen emlegetik azt a pragmatikát, de roppant nehéz azt úgy szabályozni, hogy aztán kielégítse úgy az illetők egyéni érdekeit, mint a közérdekeket is. Én is úgy szeretném, hogy a fegyelmi eljárással kapcsolatban szabályozzam a tanári szolgálati pragmatikát. (Helyeslés jobbfelöl.) Minthogy ma nincs részletes fegyelmi eljárási szabály a középiskolai tanárokra nézve, úgy intézkedtem, hogy a minisztériumban ne az illető osztály referálja a miniszternek a fegyelmi ügyeket, hanem egy, az osztályok élén álló tanácsosokból alakuló fegyelmi bizottság tegyen propozicziót, természetesen fentartatván a miniszteri felelősség. Ez nem dikaszteriális rendszer. Ez a bizottsági eljárás több minisztériumban fennáll, a hol bizonyos ügyek így kollenialiter véleményeztetnek a miniszternek. Addig is, míg törvényhozási úton lehet intézkedni, ez az eljárás nagyobb megnyugvásomra szolgál, mintha a fegyelmi elrendelő osztály kezében van a büntetés indítványozásának a joga is. (Helyeslés jobbfelöl.) A mi a tanárok fizetésének kérdését illeti, ez kivált azon emelkedetthangú és mély értelemmel szerkesztett memorandum óta, melyet a középiskolai tanárok egyesülete benyújtott, nagyon nyert aktualitásban. Magam is meg vagyok arról győződve, hogy a magyar társadalom közfelfogásának úgy kell átalakulnia, hogy a tanári munkát jobban megbecsülje és ép oly magasra helyezze, mint bármi más, a közigazgatás terén kifejtett munkásságot. A társadalmi felfogás ez átalakulására nézve szintén sokat tehetnek tisztelt képviselőtársaim saját hatáskörükben. Ne méltóztassék mindig az államot kárhoztatni. A társadalmi felfogásban van még bizonyos — nem találom hamarjában a kellő szót — bizonyos kicsinylés a tanári foglalkozás iránt. Pedig nálunk a középiskolai tanárok nemcsak tanárok, hanem legelső munkásai a tudományos irodalomnak is, mely nélkülök meglehetősen pangana. (Helyeslés jobbbfélől.) A tanárok kétharmada ma a IX. fizetési osztályban van, ezek közül egyharmad a középső, egyharmad a felső fizetési fokozatban; a másik harmad a VIII. fizetési osztályban van. A quinquennium kérdése is nagyon fáj a tanároknak, mert az csak száz forint. Kevesebb, mint a fővárosi elemi iskolák tanítóinak. A 7 .t hiszem, nem zárkózhatunk, nem szabad elzárkóznunk attól, hogy a fizetési osztályokra nézve legalább fokozatosan már jövőre megkezdjük a helyesebb beosztást, mert a mai állapot, hogy kétharmad legyen a IX. és egyharmad a VIII. fizetési osztályban, tovább fenn nem tartható. Különben is a törvény szerint a fokozatokba való arányos beosztást úgy is rövid idő alatt végre kell hajtani. Határozottan ígérem, hogy a helyesebb beosztást bizonyos mérvben mindenesetre már a jövő évi budgetben kifejezésre juttatom. (Helyeslés.) A felekezeti középiskolák segélyezéséről is óhajtok szólani, a mely igen sok képviselő urat közelről érdekel. Alapelvem, hogy az állam adjon annyi segélyt a felekezeteknek, hogy a felekezeti középiskola megfelelhessen az állami iskola színvonalának és a modern iskola követelményeinek. A segélyezésnek csak így van igazi jelentősége. Felekezeti középiskoláinknak most két csoportja van. Az egyik csoportban levő középiskolákkal a szerződések régebben köttettek, a mikor még az új törvények nem álltak elő oly nagy igényekkel. E szerződéseket méltányosan revideálni kell. A másik csoport az új segélyezések csoportja. Csak azt ne méltóztassék kívánni, hogy a budgetbe a megállapítandó összeg azonnal egészen beállíttassék, mert
