Képviselőházi napló, 1892. XXIX. kötet • 1896. január 27–február 14.

Ülésnapok - 1892-554

286 554. országos ülés 1896. február 8-án, szombaton. ezt a pénzügyi viszonyok meg nem engedik. A szerződés megköthető ú^y, hogy az összeg fokozatosan állíttassák be a budgetbe. A maxi malis összegre nézve a kormány és az illető középiskola természetesen egyetértésre juthat és a szerződés a minisztertanács hozzájárulásával aláírható. A mi a tankönyvek kérdését illeti, melyekre, ha jól emlékszem, Madarász képviselő úr is kiterjeszkedett, az határozottan javult, és bátor vagyok annyit mondani, hogy a mi igen sok kifogásra adott okott t. képviselőtársaim részéről is, hogy tudniillik a tankönyvbírálatot a közoktatási tanács eszközölte, azt én már megszüntettem, a közoktatási tanács már nem foglalkozik többé tankönyvbírálattal, (Általános élénk helyeslés.) hanem az egyéni felelősség elvére alapítva fogom a tankönyvbírálati rendszert behozni, úgy hogy a bírálatok nyilvánosságra hozassanak és hozzá lehessen szólani, helyes-e vagy sem a bírálat, (Altalános helyeslés.) s a tankönyvbírálatot minden kollegiális elintézés alól kiveszem s egyéni felelősség alá hozom, a mennyiben az illető tudós kezébe jön « tankönyv, a ki azt megvizsgálja. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Tankönyvek r

íratásáról is gondoskodtunk, különösen a nemzetiségi vidékeken a nemzetiségi tannyelvű iskolák számára, mivel valamelyik képviselőtársam, legutóbb Madarász képviselőtársam felhozta, hogy azok részére nincsenek kellő tankönyvek. Erre nézve mondhatom, hogy egy pár jó tankönyv már van forgalomban s ezeket a nemzetiségi iskolák már el is fogadták. Bocsánatot kérek, hogy ennyi időre fárasztom becses türelmüket, (Halljuk! Halljuk!) de azt gondolom, hogy a közoktatásügy kérdéseit a képviselőházban így szőnyegre hozni nekem mulaszthatatlan kötelességem. (Halljuk! Halljuk!) Áttérek most, t. ház, a népnevelés kérdésére. (Halljuk! Halljuk!) A népoktatási törvény revízióját méltóztattak felhozni. A tavalyi költségvetés tárgyalása alkalmával mondottam, hogy foglalkozni kívánok a népoktatási törvény revíziójával, most is mondhatom, hogy az előmunkálatok folyamatban is vannak, de méltóztassanak elhinni, hogy az igen nehéz és igen nagy kérdés, úgy hogy most, az egyházpolitikai küzdelmek után nem tartanám czélszertínek egy nagy népoktatási vitát ismét felzúdítani e kérdésben, mert habár az exkluzív államosítást én nem is fogadom el, de a felekezeti érzékenység felizgatott időben még kisebb üdvös reformokat is félreértene és visszautasítana. Tanulmányaim közben azonban arra a meggyőződésre jutok, hogy valószínűleg lehet a legégetőbb dolgokon novelláris úton segíteni, már különösen azzal is, hogy a polgári iskolákat kiveszem e kezekből s külön óhajtom szabályozni. Erre elhatároztam magam, mert addig alig várhat a polgári iskolák reformja, míg általános új népoktatási törvényünk lesz. Nem zárkózom el a népoktatási törvény novelláris megváltoztatásától, s itt bátorkodom a t. ház figyelmébe ajánlani, hogy meggyőződésem szerint csaknem tarthatatlan az, hogy államellenes üzelmek miatt az államnak nincs nagyobb ingerencziája a felekezeti iskolák tanítói ellen indítandó ^fegyelmi eljárásra. (Általános élénk helyeslés.) Őszintén kimondom és leszámolok azzal, a mit mondok, hogy vannak egyházi főhatóságok, a melyeket tizenöt-tizenhatszor megsürgettem, de még választ sem adtak olyan esetekben, a midőn államellenes üzelmek miatt akartam a fegyelmi eljárást bizonyos tanítók ellen megindítani. (Mozgás a szélső baloldalon.) Azt hiszem, a kérdésnek ez a része anynyira megérett, hogy a t. ház osztatlan helyeslésével fogok találkozni, ha erre nézve novelláris törvényjavaslatot fogok előterjeszteni. (Általános élénk helyeslés.) Thaly Kálmán: Inkább katonákat kell kvártély ózni! Wlassics Gyula vallás- és közoktatásügyi miniszter: Kérem, nem katholiknsok! Thaly Kálmán: Nem azt mondottam! Inkább katonákat kell kvártélyozni! Wlassics Gyula vallás- és közoktatásügyi miniszter: Az államosítás kérdése e törvényjavaslatban úgy, hogy exkluzív legyen az államosítás, természetesen benn nem foglaltatik; erre nézve határozottan, a lehető legnagyobb, tőlem telhető preczizióval kifejtettem az álláspontomat a múltkor, és úgy látom, hogy az félreértésekre nem is adott okot. Mindenki látja, hogy az állami iskolákat fokozatosan emelni akarom, őszintén kifejtettem a nagy hiányokat is, úgy hogy Hoitsy Pál képviselő úr erre nézve a saját adataimat hozta fel, a melyekből az tűnt kí, hogy semmit sem akartam titkolni! Elmondottam, hogy nálunk 1097 állami iskola van. Elmondottam, hogy a csaknem tizenhétezer népiskola között csak tizenuyolcz százaléka nem felekezeti jellegű; egyszóval az egész kérdést a maga valóságában tártam fel, de kimondottam, hogy még sem vagyok híve az exkluzív államosításnak, mert nézetem szerint a nagy iskolafentartó elemeket: a felekezeteket, községeket megsemmisíteni nem lehet. Tessék csak azt elgondolni, hogy ha mi kimondjuk az exkluzív államosítást, hogyan méltóztatik azt hinni, hogy azután a felekezeteknek ne legyen szabad iskolát tartaniok? (Felkiáltások a szélső baloldalon: Dehogy! Ki mondja!) Azért mondom, mert abban az értelemben, hogy az iskolafentartó kizárólag az állam lehessen, az államosítás eszméjét el nem fogadhatom. (Helyeslés.) Egészen más az — s azt nekem ne vesse szememre senki, hogy a