Képviselőházi napló, 1892. XXIX. kötet • 1896. január 27–február 14.

Ülésnapok - 1892-554

282 554. országos ülés 1896. február 8-án, szombaton. désről; azt hiszem, a képviselő urak mindegyike e kérdés pro- és kontra érveivel sokat foglalkozott. De egyet ki kell jelentenem, hogy a két egyetemhez intézett rendeletemben álláspontomat igen határozottan, minden félreértést kikeríílőleg precziziroztam, mikor előadtam, mi okból határoztam el magamat erre. Azt tartottam ugyanis helytelennek és méltánytalannak, hogy a nőket in principio zárjuk ki a tudományos pályára bocsátásból s azt mondjuk, hogy a nő a tudományos pályára in principio nem való. Ezt igazán méltánytalannak tartom ; de távol van tőlem, hogy úgynevezett koukurrencziát organizáljak, hogy tehát azt a leánygyekmeket már tíz éves korában neveljem arra, hogy leánygimnáziumokat állítsak a főgimnáziumok mellé, hanem az volt a czélom, hogy az arra való és képes nő ne legyen kizárva a tudományos pályától, és ezt határozottan precziziroztam rendeletemben, mert azt gondoltam, hogy egy merész eszméből — mert hisz az eszme kétségtelenül merész — csak úgy arathatunk diadalt, ha a végrehajtásban a legnagyobb mérsékletet, körültekintést és gondossá got követjük. (Helyeslés a jobboldalon.) Első sorban az a czélom, hogy mivel a magasabb leányiskolák és a tanítónőképezdék tanárnőinek azzal a képesítettségével, a melylyel ma rendelkeznek, a jövő szervezet keretében alig elégedhetünk meg, tehát ha azt akarjuk, hogy a magasabb képzettségű leányiskolák tanítónői magasabb képesítettséget nyerjenek, legczélszerübb a filozófiai karon való hallgatás s így fogunk megfelelő tanárnőket kapni. Megmondottam azt is, hogy fiúgimnáziumokban természetesen nem alkalmazhatom, egyszóval a leghatározottabban precziziroztam álláspontomat; ez nem nőemanczipáczió, ez csupán csak a nők tudományos emanczipácziója. Nem akartam azt, hogy Magyarországban, a hol igen nagy szükség van arra, hogy a művelt és tanult elem szaporodjék, in principio el legyenek a nők zárva a tudományos pályákra való bocsátás kedvezményétől. De világosan megmondtam én is, hogy a nő igaz hivatását a családban találom, de azért nem akarom elzárni azt, a ki családhoz nem juthat, de különben szellemi képességei arra neki ezt a jogot valóban megadják, hogy tudományosan kiképezze magát s magának állást biztosítson. Ez volt az alapelv, a vezérgondolat; és ily mérsékelt végrehajtása ezen nagy, és elismerem, merész eszmének azt hiszem, csak előnyére fog válni a magyar közművelődés ügyének. (Általános helyeslés.) Az egyetemről és felsőbb tanintézetekről szólva, megemlítem a középiskolai tanárképzést is. Erre vonatkozólag — ennek egyik tényezőjéül — az Eötvös-kollégiumot állítottam fel, a mely valóban, a tanférfiak eddig egyhangú nézete szerint igen szép eredményeket mutat fel már most is Oda tudniillik bejárnak professzorok, kik az ifjakkal foglalkoznak még külön az illető tárgyakból, én mondhatom, magam is meggyőződtem róla, a lehető legszebb eredményekkel biztat, úgy hogy az internátusi élet ezen alakjában és nem klastromi alakjában, mint azt valaki fejtegette; gondolom, Hoitsy t. barátom, hanem az élettel nagyobb kapcsolatban álló alakjával — nagy eredményeket biztosíthat és én fejleszteni is kívánom ezt. De egyúttal foglalkozom magával a tanárképzési szabályzattal is, és azt hiszem, rövid idő alatt elkészülök vele, a hol arra akarom a súlyt helyezni és melyet, úgy akarok szervezni, — minthogy most az a baj, hogy a legfontosabb tárgyakból nem tartatik gyakorlati természetű előadás — oly szervezetet óhajtanék, hogy önkéntes vállalkozás útján, mert kényszert gyakorolni egyetemi tanárokra e tekintetben nem lehet, az előadásokra vonatkozólag említett hézagok betöltessenek. Ez, t, ház, a tanárképzés terén egy igen nagy előny lesz és ezen irányban iparkodom ezen szabályzatot érvényesíteni és kidolgozni. (Helyeslés.) Az egyetem kérdésénél még szólanom kell az építkezésről, mit Thaly képviselőtársam és számosan, Okolicsányi képviselő úr is felhozott. Hát én a legjobban tudom azt, — hiszen négy vagy öt évet töltöttem, mint tanár, azon falak között és erre mindig kedvesen gondolok — hogy nem valami előnyünkre válik az a központi épület, még a »Magyar Ujság« hirdetési tábláival sem és azért kötelességemnek tartottam hivatalba lépésem után azonnal ezen kérdéssel foglalkozni és pedig határozott tervek szerint és körvonalozott alakban. A pénzügyminiszter úrral tárgyalok e kérdésben. (Felkiáltások a szélső haloldalon: Megint el fogják halasztani!) Ha én tárgyalok, akkor nem azért tárgyalok, hogy elhalaszszam, hanem azért, hogy mint minden kérdésben, úgy ebben is egész reputácziómat bevigyem abba, hogy ezen a téren valamit létesítsek; és azt is megmondhatom, hogy az építkezésre vonatkozólag nem fogok soha semmiféle javaslattal előállani, mely az egész építkezés körvonalait be nem mutatja, mert azt tartom nagy hibának, mikor egyenként, elszigetelten jövünk egy javaslattal egyegy építkezésre nézve, de nem mutatjuk be összes körvonalait annak, hogyan, miként akarjuk az építkezést keresztülvinni. És azért odatörekszem, hogy az egész összefüggő építkezés, lehetőleg magában, abban a törvényjavaslatban foglaltassák, vagy legalább a legsürgősebb építkezésekre vonatkozó törvényjavaslat bemutatásakor az indokolás tüzetes képét adja