Képviselőházi napló, 1892. XXIX. kötet • 1896. január 27–február 14.

Ülésnapok - 1892-554

554. országos illés 1896. február 8-án, szombaton, 283 annak, miként óhajtjuk azt keresztülvinni. Én kötelességenmek tartom nagyban és egészben arról tájékoztatni a házat, hogy a központi egyetem kiépítése mellett vagyok, szóval nem azt a rendszert követem, melyet Thaly képviselő űr is megemlített, nem áj egyetemi telepet akarok, hanem a meglevő alapokon akarok továbbterjeszkedni. (Helyeslés jobb felől.) Másodszor óhajtom azt, hogy az úgynevezett orvosi telep lehetőleg az üllői-úton és azonkivííl a botanikus kert felé helyeztessék el, mert ott már nagyon sok millió van beépítve. Azt tartom, hogy sokkal helyesebb az összes orvosi építkezéseket oda konczentrálni, abba az irányba. A politechnikumra vonatkozólag, a mire Thaly Kálmán t. képviselőtársam is kiterjeszkedett, azt mondhatom, hogy bizony az körülbelül 500 hallgatóra készült és ma már az ezret messze felülhaladja a hallgatók száma, tehát itt a legnagyobb térszüke van. A politechnikám kiépítéséről gondoskodnunk kell szintén. Azt a kérdést azután, hogy vájjon ne a bölcsészeti kart, helyezzük-e át ide a politechnikum helyére, s a politechnikumnak egy új épületet emeljünk, még függőben hagyom, de kétségtelenül igen helyes építkezési politikának tartanám ezt is. A második, a mire nagy súlyt helyezek, hogy nekünk egyik főgondunkat képezi és most tárczám keretébe van átvéve a Karolina-kórház építésének kérdése Kolozsvárott. Ott, — nem tudok más szavakat mondani, — t. képviselőház, botrányos állapotok vannak. (Mozgás a szélső baloldalon.) A kolozsvári Karolina-kórházban oly botrányosak az állapotok, hogy azt klinikai czélokra használni csaknem lehetetlen. Tehát ennek folytán úgy óhajtanám, hogy a legsürgősebb építkezéseket előrebocsátva: központi egyetemi épület, Karolina-kórház, egy áj politechnikum és a többire vonatkozólag is az összes körvonalakat a t. képviselőház ítéletére bíznám. A pénzügyminiszter úrral még arra nézve nem jött létre egyetértés, hogy magába a törvényjavaslatba vegyük-e fel és foglaljuk-e már előre egy bizonyos maximális keretbe az egyetemi építkezést, vagy pedig egyenkint jöjjünk az építkezésekkel, de az indokolásban mindenesetre az egész tervrajzot a t. képviselőház elé bocsássuk. T. képviselőház! Áttérek a középiskolákra ; és itt legyen szabad mindenekelőtt azt konstatálnom, hogy a középiskolai tanulók száma rendkívül nagy mérvben szaporodik, úgy hogy 12 esztendő alatt 40 ezerről 51 ezerre ment fel a középiskolai tanulók száma; 81 százalékkal a gimnáziumban és körülbelül 18 százalékkal a reáliskolában. T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Mindenütt roppant élénk a kívánság gimnáziumok után. Ha az abszolút számot veszszük, Magyarországban nagyon sok a gimnázium; 157 gymnáziura van. És ha csak Ausztriával hasonlítjuk Össze, a lakosság számarányát véve tekintetbe, akkor nálunk több gimnázium van, mint Ausztriában. Azonban egyet ne felejtsünk el, azt, hogy a territoriális elhelyezése a gimnáziumoknak, nálunk rossz. De annak meg van a maga oka; tudniillik a felekezetek, az iskolafentartók ragaszkodnak iskoláikhoz és bizonyos alapítványok is vannak, a melyek egyenesen helyhez kötvék, úgy hogy bizony van nálunk olyan kis hely is, a hol három középiskola is van, például Székely-Udvarhely, a hol egyébiránt mindegyik iskola jó szolgálatokat tesz, vagy például Brassó, a hol hat középiskola van. Csak azért említem fel ezeket, hogy az ilyen viszonyokban keresendő az, hogy oly sok a gimnázium, és azért nem kell csodálkozni azon, ha új gimnáziumok állíttatnak fel, mert a gimnáziumoknak territoriális beosztása minálunk határozottan rossz. Vannak egész nagy területközök, a hol nincs gimnázium; van körülbelül 14 megyei székhely, a hol nincs gimnázium; 20 ezerét meghaladó lakossággal biró városok léteznek, a hol nincs gimnázium, s épen ezért nem mondok le arról, hogy a gimnáziumok fokozatosan szaporíttassanak ; bár elismerem, hogy abszolút számuk nagy, de a territoriális elhelyezés határozottan rossz. T. képviselőház! Egy sajátszerű helyzetre vagyok bátor utalni, (Halljuk!) Ezek nagyon életbevágó és fontos kérdések, t. képviselő urak, és igen nagy befolyást érvényesíthetnek a társadalmi felfogásra ezekben a kérdésekben. Bocsánatot kérek, hogy egy kicsit hosszadalmasabban fárasztom a t. házat. (Halljuk Halljuk!) Vegyük például a polgári iskoláknak viszonyát a gimnáziumokhoz. Akárhány deputáczió előttem megjelen és kér polgári iskolát, t. képviselőház, mind úgy kéri, hogy egyúttal a latin nyelvet is tanítsák. Tehát mi látszik az egészből? Az, hogy a polgári iskola nálunk tulajképeni feladatát eltévesztette, mert ez csupán csak szurrogátuma a gimnáziumnak, hogy azután a negyedik iskolából átmehessen tovább a felsőbb osztályokba a tanuló, (Úgy van! Úgy van!) úgy hogy én ma abban a helyzetben vagyok, hogy egészen határozottan konstatálhatom, hogy a polgári iskolák ebben a mai szerkezetükben nem tarthatók fenn. (Élénk helyeslés.) Megmondom, t. ház, miért? A polgári iskoláknál hat osztály van felállítva és a két felső osztályban — nem tudom hamarjában, hány polgári iskola van, talán 200 — a két felső osztályban van összesen 316 tanuló. A tanterv pedig úgy van berendezve, hogy hat osztályban kell elvégezni 36*