Képviselőházi napló, 1892. XXIX. kötet • 1896. január 27–február 14.

Ülésnapok - 1892-554

554, országos ülés 1896. február 8-án, szombaton. 281 tekintetben ők is közölhessék észrevételeiket. (Élénk helyeslés.) Az egyetem — úgy gondolom — már el is készült véleményével, a napokban fel is terjeszti. És már most jelzem azt az álláspontot, hogy az egységes jogi államvizsgálatnak híve vagyok és ebben az irányban óhajtom megoldani ezt a reformot. (Helyeslés.) Thaly Kálmán t. képviselőtársam felhozta, hogy az orvosnövendékek száma folytonosan fogy és ezt a bécsi viszonyokkal szembeállította. Erre nézve bátor vagyok megjegyezni azt, hogy ezek a dolgok előttem természetesen egészen jól ismeretesek és én az orvosi rigorozum szabályozásával foglalkozom jelenleg. Hiszen talán méltóztattak is tudomást venni róla, hogy ezt egy ankett-tárgyalásou megvitattattam. Én az orvosi rigorozum szabályzatának megváltoztatását nagyon sürgősnek tartom, mert a mai helyzetben azt, úgy a mint van, már tarthatatlannak kell mondanom. Különösen ketté akarom osztani a vizsgákat, úgy hogy az előkészítő vizsga megtörténhessék előbb, és ne az ötödik év végén tartassanak az összes vizsgálatok, hanem közben is legyenek vizsgálatok, és azután folytattassanak a tulajdonképeni orvosi szakmából. De az is egyik elvem, hogy nem szeretem a vizsgák számát szaporítani; a rendkívüli sok vizsgát egyáltalában nem tartom helyesnek. Emlékszem rá, egyik kedves emlékű professzorom, Stein Lörincz, a bécsi egyetemen azt mondott*: »Mindennap vizsga, das ist das Jahrhundert der Prüfungen*, folytonos vizsgának vannak kitéve az ifjak. Legyen az a vizsga alapos, jó, szigorú; de ismétlem azt, hogy annyi vizsga legyen, mint a mennyi most van, nem tartom helyesnek. Én körülbelül három részre osztom az orvosszigorlati rendtartás szerint csoportosított szigorlatokat. Általában a vizsgálatoknál annak vagyok híve, hogy az illető ifjak ne egyszerre valamennyi tárgyból tegyenek vizsgát, hanem bizonyos időközben, például egy hónap alatt az egyes tantárgyakból külön-külön. Mert nincs rosszabb, — tapasztalatból tudja minden tanférfiú — mint ha odaül a vizsgáló-bizottság elé az ifjú, s egyszerre öt tárgyból kell letennie a vizsgát, mert ez az agyat túlfeszíti. Még az is nagy előny, ha egy vagy két nap esik közbe. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Az említett irányban óhajtom megtenni az intézkedést. E tekintetben azonban okvetetlenül be kell várnom — nem tagadom — az osztrák kormánynak az eljárását is. Ott hasonlóképen megtartották az ankettet. Azért kell ezt bevárnom, mert a recziproczitás kérdésében nekünk bizonyos egyetértésre kell jutnunk. Annyit már ma is mondhatok Thaly Kálmán képviselő úrnak, hogy nálunk a tiszti orvosi állásokra bécsi egyetemen végzettek nem alkalmaztatnak, ellenben a nosztriKÉPVH. NAPLÓ. 1802—97. XXIX. KÖTET. fikálási eljárásra vonatkozólag most vannak folyamatban a tárgyalások. A hallgatóság hanyagságát is említette t. barátom, Okolicsányi képviselő úr, és erre nézve legyen szabad csak azt megjegyeznem, hogy ha jól emlékszem, az én igen tisztelt barátom, az előadó úr, tavaly is felhozta, hogy például Goldschmied, Teilbogen, Ortmann, Lisztnek az egyetemi kérdésről írt könyvei mennyit panaszolkodnak a német egyetemen is a tanulóság hanyagságáról; és méltóztassék nekem megengedni, ne méltóztassanak folytonosan és mindig csak az egyetemet és az egyetemi rendszert okolni, mert én a hibát a mi egész magyar társadalmi életünkben látom s ez egy kissé mélyebb természetű szocziologiai kérdés és mélyebbre nyúl. Méltóztassék a családban azt a kötelességérzetet egy kicsit erősebben venni, ne méltóztassék folytonosan mindig az iskolát, illetve a,z egyetemet a kötelesség teljesítésére egyedüli tényezőnek tekinteni, de tegyenek valamit a szülők is. (Helyeslés.) Akárhány szülőt ismerek, a ki azt mondja, beíratom az egyetemre a fiamat, aztán legyen itt vagy ott, és ezt egész szabadon lehet mondani, ez nálunk a kötelesség helyes teljesítése. Itt van ennek a bajnak a gyökere, itt van a rákfene, a mely ellen irtó háborút kell folytatnunk, hogy az ifjúságot a kötelesség pontos teljesítéséhez szoktassuk. Thaly Kálmán: A szülőket is ^rosszul nevelték! Wlassics Gyula vallás- és közoktatás Ügyi miniszter: A szülőket is a szülők otthon. Egyébiránt mondhatom, a mi a hanyagság vádját illeti, e tekintetben semmivel sem rosszabb a magyar ifjúság, mint más nemzetbeli. A melyik tanúi, az nagyon szorgalmasan tanúi. Méltóztassék csak megkérdezni azokat a professzor urakat, a kiknek vonzó előadásuk van s teljes odaadással tudományos szakuknak élnek, menynyire tele vannak azoknak a tantermei, menynyire iparkodnak a tanuló ifjak, úgy hogy a tanár alig győz a sok tudományos kérdésre választ adni. Hogy — a mit nagyon sajnosán, de kénytelen vagyok konstatálni — az úgynevezett gentry-fiúk nem nagyon szorgalmasak méltóztassék a családban egy kissé odahatni, hogy a kötelességteljesítés már korán, az ifjú korban a becsület kiegészítő része legyen. Ilyenné alakuljon át a társadalmi felfogás is. Felemlítette egyik t. képviselőtársam a nők tudományos pályára bocsátására vonatkozó rendeletet, illetve ő Felségének az én előterjesztésemre és teljes felelősségem mellett kibocsátott erre vonatkozó legfelsőbb elhatározását. Tisztelt ház! Távol állok attól, hogy itt akadémiai diskussziókba bocsátkozzam erről a kér86