Képviselőházi napló, 1892. XXIX. kötet • 1896. január 27–február 14.

Ülésnapok - 1892-553

558. országos ülés 1896. február 7-én, pénteken. 261 mányzat, annyi különféle alapon nyugszik, és annyi különféle természettel bir; mert jól tudjuk, hogy az az önkormányzat, a melyet alaposan fektetnek a Iinczi és bécsi békekötések és törvényezikkeinkre, és az 1790-iki törvényhozásra; az az önkormányzat, a melyet a görög keleti egyház megint különböző időből származó törvényeinkre fektet; az az egyházi önkormányzat, a mely önkormányzattal kell, hogy a katholikas egyház birjon, és például bír már az erdélyi részekben, és bírnak az erdélyi egyházak az aprobáczió alapján, tehát mindig különböző alapokra fektetve, nagyon különböző tartalommal, és nagyon különböző befolyásával az államnak, részint úgy, mint az államnak magának, részint pediglen a király kegyúri joga czímén. Egy államban, t. ház, a hol a felekezeti féltékenység, a felekef.eties gondolkozás és felekezeti viszálykodás már oly terjedelmet vett, mint Magyarországon, ott szükséges törvényhozásiig gondoskodni arról, hogy a felekezeteknek Összes érdeke, a felekezeteknek öszszes joga, a felekezeteknek összes önkormányzata, és az állam és az egyház közötti viszony egy és ugyanazon törvényben, egy és ugyanazon jogalapon legyen meghatározva és legyen megállapítva, mert az 1848-iki törvények az egyenlőséget és a viszonosságot rendelik el. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Ha egyenlő jogalapra van fektetve, és egyenlő terjedelemmel bir az egyházaknak Önkormányzata az állammal szemben, akkor az a verseny, a mi most folyik az egész államban, hogy minden egyház igyekszik részint politikai szolgálatokat tenni, vagy igyekszik erőt kifejteni és fenyegető állást elfoglalni, hogy a maga és felekezete részére több jogokat és nagyobb anyagi renumerácziókat eszközöljön ki, megszűnik; ha pedig az egyházaknak vezetése az eddigi elvek szerint folytattadk, és a mint látom a kultuszminiszter úrnak beszédéből, attól nem akarnak eltérni, hogy csak egyedül a felszínen lebegő, hosszasan kérő és követelő, és hangosan és erélyesen támogatott kérdések, nem pediglen az igazságos, nem pedig az alapos igények és jogok előtt hajtják meg fejőket, akkor politikai közéletünkben a felekezetiesség még jobban el fog terjedni és azon előnyök kivívásának kilátása, a melyet erélyes és felekezeti támadások, fellépések, és igények által lehet elérni, mind erélyeesebbé teszi a felekezeti szellemet, és a felekezeteknek az állammal szemben való igényét. (Úgy van/ a szélső baloldalon.) Én Magyarországra nézve szerencsétlenségnek tartottam azon politikát, a mely a felekezetiességnek szellemét leoldotta azon lánczokról, a hova régi és történelmileg megcsontosodott állapotok kötötték. De ha már ezen szellem felszabadult, de ha már ez a szellem a társadalomba behatolt, ha a politikai élesebb ár mozgatja, egyik irányzatról a másikra tereli és szorítja, akkor keresnünk kell erre a megoldást; megoldást pedig tisztán csak az egyenlő jog alapján, az egyenlő önkormányzati jogkör megengedésével minden felekezettel szemben, és a viszonosságnak egyszersmind az állami dotáczióknak olyan kimérésében találom, a mely egyszer és mindenkorra és tőkében történik meg. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) De, t ház, ha az összes egyházak egyenlő törvénynyel bírnak, ha egyenlő lesz azon elbánás, melyben őket az állam részesíti, annak jó következései lesznek; neine3ak a verseny fog szűnni, nemcsak a féltékenység fog megszűnni, sőt azt hiszem, hogy a különböző felekezetek egyházai között szolidaritás fog létrejönni, melyet ezen egységesen intézkedő törvény hoz létre, mert akkor mindnyájuknak érdeke egy egy alapon fog nyugodni. Ma akként áll, hogy példának okáért a görögkeletiek autonómiáján bármilyen sérelem eshetik, ezen sérelem nem fáj a protestánsoknak, nem fáj a katholikusoknak, vagy pedig nem fáj a, román autonóm egyháznak, és ha a román autonóm egyházon esik ilyen sérelem, az megint nem fáj a többieknek; ha a protestáns egyházon esik ilyen sérelem, nem fáj a többi felekezeteknek. Én nem kívánom, hogy ezen felekezetek magukra legyenek hagyva; hanem azt kívánom, hogy a különböző felekezetek egyházai egyenlően elbánó, egyenlően intézkedő törvény által érdekeikben egyformán megóva és együttes eljárásra legyenek utalva, hogy vége legyen annak a íiuzitácziónak, de vége legyen a kihasználásnak is. (Helyeslés. Úgy van! a szélső baloldalon.) Az egyik egyháznak sérelme azonnal sérelmét képezze az összes egyházaknak. (Helyeslés a szélső baloldalún.) Az állami mindenhatóságra való törekvésekkel szemben az egyházaknak ilyen egyenlő jogalapra való helyezése által lehetséges csak megteremteni az egyházak közti kölcsönös bizalmat, a féltékenység eltűnését és az állammal szemben a jogvédelmet és az önkormányzat biztosított fentartását. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Úgy tudom, t. ház, hogy a t. miniszter úr az egyházak dotácziójára nézve azt hangoztatta, hogy a költségvetésbe progresszive fognak felvétetni tételek, melyek évenként fognak kiosztatni. Hát ezt, t. ház, jobbnak tartom a semminél, de nem tartom helyesnek a módot, s nem tartom az egyházak önkormányzatának, az egyházak szabadságának megfelelőnek ezt a módot. Mert ha progresszive éveken keresztül fog fel-