Képviselőházi napló, 1892. XXIX. kötet • 1896. január 27–február 14.

Ülésnapok - 1892-553

262 553. országos ülés 1886. február 7-én, pénteken. emeltetni az egyes egyházak szubvencziója, ebből mi fog következni? Az államtól és az államkormánytól ezen egyházak évek hosszú során keresztül lesznek függő helyzetbe hozva, úgy hogy nemcsak az az egyház a maga egészében, de azok a lelkészi állások is, melyek bizonyos jövedelemhez nem juthatnak, mert azt mondják, hogy az állami dotáczió kellő magasságra nem emeltetett, teljes politikai függőségbe hozatnak az állammal szemben mindaddig, míg ezen dotáczió arra az összegre fog felemeltetni, melyet liczitáczió, fenyegetés és a kormányra hatás által igyekszik minden fél a saját javára jobban kicsavarni. (Ügy van! a szélső haloldalon.) Nézetem az, hogy itt inkább a magyar államra nézve méltatlan és helytelen eljárás volna az egyházakat ily politikai függőségbe hozni; de az nem is felel meg az 1848: XX. tcz. szellemének, mert ez nem kívánja az egyházak önkormányzatát csökkenteni, nem akarja azokat hatáskörükben szűkebbre szorítani, hanem anyagilag, állami segély által képessé tenni arra, hogy megoldhassák nemcsak a saját feladatukat, a melyre elég pénzzel rendelkeznek, de azt a tengernyi feladatot is, melyet az egyházak ma a saját pénzükből fedeznek, és melyet ma az újabb kor követelményeinek megfelelőíeg ellátni nem képesek, mert akkora erővel nem voltak berendezve, mint a minő rohamossággal emelkedtek ma a kívánalmak úgy a népiskolák, mint a középiskolák színvonalának emelése tekintetében. (Ügy van! balfelöl.) Én azt az eljárást óhajtanám, hogy ugyanazon törvényben, melyben az állam és az egyház közti viszony az egyenlő jog alapján minden egyházzal szemben megállapíttatik, ugyanazon törvényben legyen meghatározva azon tőke összege egyszer-miudenkorra, a mely tőkeösszeggel az állam, a protestáns vagy pedig nem protestáns más autonóm felekezeteket a maguk hivatásában, támogatni óhajtja. Óhajtanám, hogy tőke alakjában legyen ezért megszavazva, törvénybe igtatva, és legyen megállapítva, hogy például tíz tizenkét évi részletekben fogják ezt a tőke-összeget megkapni, hogy az egyházak függősége azonnal megszűnjék, hogy ezen egyházak a hosszas idő mellett megállapítandó tőke-részletek mellett hosszas időkre előkészíthessék a maguk fejlődési tervezetét, hogy annak megfelelően rendezkedhessenek be. (Helyeslés balfelöl.) Ha pedig a t. miniszter úr tervezete fogadtatik el, hogy az egyházak szubvencziója csak évről-évre, a költségvetés keretében, és ma még előre nem látott, bizonytalan időLen és összegben fog megállapíttatni, akkor az egyházak nem lesznek abban a helyzetben, hogy ismerhessék jövendő fejlődésük eszközeit, és annak megfelelőíeg tudják intézményeik fejj lődését berendezni, előkészíteni és folytatni. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) T. ház! Erre tudom, hogy sokan az egyházak különböző helyzetével fognak kifogásokat emelni; azt fogják mondani, hogy a katholikus egyház a legnagyobb, a katholikus egyház a király legfőbb kegyúri jogától függőségben van, a király legfőbb kegyúri jogait tiszteletben kell tartani, mert a katholikus egyház állása a múltban, mint uralkodó vallásé, és addig, míg a múltból a jövendő állapotba, mely az egyenlőség és viszonosság alapján áll átmehet, természetes, nem olyan, mint a többi egyházak állása ; az állam neki sokkal több jogot nyújtott, mert az állam, mint uralkodó vallásnak, sokkal több kedvezményt adott, sőt az államnak a többi egyházakkal szemben nagyobb támogatásában, protekcziójában és mindenekelőtt való protekcziójában részesült. A mint megszűnt az államnak a katholikus egyházzal szemben ezen legmagasabb színvonalra helyező álláspontja, akkor nem lehet egyehet várni és követelni, mint hogy a katholikus egyház a bevett vallásfelekezetek sorában ugyanazon jogokkal birjon, melyekkel a többi egyházak bírnak; nem lehet ezen jogok konstituálásának akadálya a király legfőbb kegyúri joga, mert a királyi legfőbb kegyúri jog nem a királynak magának joga, nem a király személyes joga, az az állam joga, melyet a maga koronája útján gyakorol. Volt alkalmam már e házban a felett vitatkozni, hogy ez a királyi hatalomnak képezi jogát, mert abban az időben, mikor az országnak nem volt királya, de volt kormányzója, a kormányzó gyakorolta ezen jogokat. Sőt az erdélyi fejedelmek idejében, daczára, hogy az erdélyi fejedelmek nagyobbrészt protestánsok voltak, az erdélyi fejedelmek gyakorolták a legfőbb királyi kegyúri jogoknak igen lényeges részeit, még például a püspök kinevezésének jogát is, a mint Náprády püspököt a nagyváradi egyházba az erdélyi fejedelem nevezte ki. És ha végig tekintek a történelem folyamán akkor is teljesen igazolva van az, hogy azon jog, melyet a király ekként gyakorolt, azt mindig mint az állam feje gyakorolta. A király legfőbb kegyúri jogai az állam jogát képezik, s az állam nevében kezeli a kultuszminiszter űr a király legfőbb kegyúri jogait, és jegyzi ellen a királynak, mint legfőbb kegyúrnak rendeleteit; és ha az állam nevében kezeli azokat a változott viszonyokhoz képest, ezen kegyúri jogoknak is változniok kell. Mert a katholikus egyház a maga abszolút szervezetében, melylyel állt egyrészt a maga hierarchiájával az egyházjogban, másfelől a fejedelemmel, mint uralkodó az adminisztráezió terén, ha az alkotmányos élet terére akar átmenni, hogy autonómiáját szervezze s a világi