Képviselőházi napló, 1892. XXIX. kötet • 1896. január 27–február 14.

Ülésnapok - 1892-553

258 553. országos ülés 189S. február 7-én, pénteken. és első sorban; végül, hogy a vallásos érzelmeknek ápolására és fentartására is gond fordíttassék, vagy legalább ne legyen az gúny tárgyául kitéve az iskolában. Az a kérdés, vájjon ezek a kellékek a mi iskoláinknál feltalálhatók- e, vagy nem ? Azt mondom részben igen, részben azonban ezek a kellékek nincsenek meg. Hiszen magyarul keveset, vagy épen nem tudó tanítóknak a száma most is mintegy 2000; azon iskolák száma pedig, melyek a magyar nyelv tanítását illetőleg meg nem feleltek a törvény kívánalmainak, több mint 2000. Most azt kérdezem, ugyan miképen reméllietnők, várbatnók, kívánhatnák a magyar nemzeti szellemben való nevelést ott és azon tanítóknál, hol és kik maguk sem tudnak magyarul ? A tankönyvekkel hogy állunk? Igaz, hogy a tankönyveket meg szokták bírálni; évenkint egyszer vagy több ízben szokott a közoktatási tanács könyvbírálattal is foglalkozni, és valóban volt már eset rá, hogy több államellenes tanokat hirdető könyvet ki is tiltott az iskolákból. Kérdem,nem volna-e czélszerü, igen tisztelt miniszter úr, hogy ha az a bírálóbizottság nemcsak azokat a könyveket keresné, kutatná, melyeket ki kell tiltani, hanem azokat is, melyek a magyar nemzeti érzelem és öntudat felébresztésére, ápolására és öregbítésére kiválóan alkalmasak, s azokat egyszersmind ajáoíaná; sőt ha nem volna ilyen könyv, ilyennek készítéséről is gondoskodnék. Én azt gondolom, hogy ez igen hathatós eszköze lenne a mi iskoláink magyar nemzeti szellemben való működésének. Nagy fontosságúnak tartom én — és azt hiszem, mindenki — az ingyenes oktatás behozatalát, miért is, az én nézetem szerint, oda kellene törekednie a közoktatásügyi kormánynak, hogy különösen a magyarság veszélyeztetett helyein, és több minden oly nemzetiségi vidéken, a hol a mi iskoláinknak magyar missziót kell teljesíteniük, arra kell, mondom, igyekezni a kormánynak, hogy ott az ingyenoktalás — úgy az óvodákban, mint az elemi iskolákban -— behozassék. Mert az kétségtelen, t. ház, hogy ennél semmi inkább nem biztosíthatná ottani iskoláink népességét, semmi inkább nem ösztönözné a szülőket arra, hogy gyermekeiket a magyar iskolákba járassák, és semmi nagyobb szolgálatot nem tehetne arra nézve, hogy a magyar állam izmosodjék és erősödjék, és a nemzetiségi egység érzete már ott a gyermekkorban fej lesz tessék és tápláltassók. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Épen ezért oda kellene törekednie épen a t. miniszter úrnak is most, a mikor nagyon sok iskolát és óvodát tervez felállítani, hogy már itt is, ezen most felállítandó és nagyobbrészben, a mint tudom, nemzetiségi vidékeken felállítandó iskolákba az ingyenes iskolai oktatás behozassék. Igaz, t. ház, hogy ez ismét bizonyos kölségekbe és áldozatokba kerül, de hát kérdem, t. ház, jöhet-e számításba ez a mi nagy nemzeti czéljaink mellett? Ezer esztendeje van itt a magyar ezen a földön, ebben a hazában, de bátran mondhatom, t. ház, hogy bármit tegyünk, bármit áldozzunk, sohasem tehetünk eleget — és ezért annyival is inkább sokat kell tennünk és sokat kell áldoznunk nemzeti nagy érdekeinknek. (Igás f Ügy van! a szélső baloldalon.) Épen azért tennünk kell napról-napra, évről-évre, tennie kell különösen a közoktatási miniszternek, ennek kell minden ízében magyarnak lennie, ennek kell magyar tanügyi politikát követnie, és akkor hiszem, hogy elvégre a magyarságé lesz a diadal. (Igaz! Úgy van ! a szélső baloldalon.) De a nemzeti nevelés mellett, t. ház, a vallásit is említem; engedje meg a t. ház, hogy röviden erről is szólhassak. (Halljuk! Halljuk!) Hát a vallást, mint kötelezett tantárgyat, az állami és községi iskolák tanterméből kihagyták. A vallástanítás,és így vallási érzelmek ápolása, az állami és községi iskolákból, vagy mondjuk, általábui az iskolákból kiszorult. Hogy miért, én azt most nem tudom. Hogy helyes-e ez, vagy nem, most azt sem keresem, hanem azt mondom, hogy a vallásra mindig volt, van és lesz szükség. (Igaz! Úgy van! a baloldalon.) Csak azt mondom, hogy vallásra szükség van és volt nemcsak az egyeseknek és családoknak, {Élénk helyeslés a báloldalon.) nemcsak a társadalomnak, hanem az államnak is. (Élénk helyeslés balfélől.) Az állam, t. ház, egyáltalában nem nélkülözheti a vallásnak és a vallásfentartó és ápoló egyházaknak erkölcsi erejét és erkölcsi támogatását, (Helyesles a baloldalon.) mert hogy ha ezt eldobná magától, akkor ennek legelőször maga az állam érezné meg rettenetes következését. (Igaz! Úgy van! a baloldalon.) Hiszen nem kell e felett sokat beszélnünk, t. ház, ott van a nagy és hatalmas Francziaország példája a forradalom alatt, sőt ott van még Poroszország példája is azon mintegy két évtized alatt, a melyben a vallási és erkölcsi lazaság megbénította az egész nemzet testét, és elhomályosította még a porosz fegyverek diadalát is abban az időben. És ugyan, kérdem, mikor állott helyre amott is a rend, és mikor tűnt fel emitt ismét a dicsőségnek fénye? Akkor, mikor a vallás újra elfoglalta helyét a társadalomban és államban, és a mikor gyakorolhatta jótékony hatását az emberekre. És gyakorolta is, t. ház, mert ime a franczia forradalom rémét a szabadság világokat beragyogó fénye, napja váltotta fel; és a kis Poroszországvégre is nagygyá lett. A német iskolák, a melyekben nemcsak tanítanak, hanem nemzeti és vallási nevelést is adnak a növendékeknek, nagygyá, dicsővé tették az egész német birodalmat.