Képviselőházi napló, 1892. XXIX. kötet • 1896. január 27–február 14.
Ülésnapok - 1892-552
246 662 « országos üieg 1896. február 6-án, c*üt5rt5k5n. érintkezés ketté vált; a világ fejlődött, az élet előhaladt, az iskola pedig hátramaradt. A mai iskola most is olyan, mint a minő volt kétszáz év előtt; annak minden egyes szervezeti kérdése úgy áll fenn, mint a hogy azt valamikor az ingoldstadti jezsuiták megállapították. Az egész iskolán keresztül, még pedig a népiskolákban és gimnáziumokban is, a, tanítás ma is a nyelvtanításra van fektetve, pedig az élet egészen mást követel. Ma is a klasszikusokat tanítják a gimnáziumokban és a nyelveket tanítják a nép- és reáliskolákban, a bázis, melyen az oktatás felépül: a nyelvek; pedig az élet egészen mást követel. Az élet előrehaladt; azok, kik kétszáz év előtt éltek, nem ismernének rá a mai viszonyokra, nem is találnák magukat bele a mi életünkbe. A mi emberünk másként gondolkozik, az egész közfelfogás átalakult, az emberi életről alkotott fogalmaink megváltoztak, az embernek helyét a mindenségben másként jelölik ki, mint apáink kétszáz év előtt. A mi iparosunk másként gondolkodik más eszközökkel működik; a mi kereskedőnknek egészen más viszonyok közt kell megállani, és más eszközöket kell felhasználnia üzleti életében is. És mialatt minden megváltozott, :iz iskola nem haladt. Hát akkor hol legyen itt az összefüggés, hogyan készíthesse elő az iskola az ifjút arra az életre, melylyel ő semmiféle érintkezésben nincs? És hogy rosszabbá legyen a helyzet, még elhatározzuk, hogy a tanárjelölteket ezentúl internátushan fogjuk tartani, klastromszertí nevelést fogunk nekik adni, hogy az élettől még inkább elszakadjanak és még kevésbbé értsék meg, mint azelőtt. Ez nem a mi bajunk tisztán, ez Európa baja, de ezen bajon segíteni kell minden nemzetnek, és a melyik nemzet legelső sorban fog ezen segíteni, az a többi nemzeteket mind meg fogja haladni, mindazoknak elébe fog vágni. És az útja, a melyen ezt tennie kell, nagyon világos. Az életet átalakították a természettudományok; az iskolát is erre a bázisra: a természettudományok tanítására kell fektetni. Thaly Kálmán: Egy kis magyar história sem fog ártani! Hoitsy Pál: Mindegy, de fő, hogy ne a klasszikusok képezzék a bázist. T. képviselőház! Ma ezek a természettudományok, és a mechanikai tudományok uralkodnak az egész világon. Aki jobb gépek felett rendelkezik, azzal nem konkurrálhat az, a kinek rosszabb gépei vannak; a kinek jobb mechanikusok állnak rendelkezésre, azzal nem konkurrálhat ki csak a két keze munkájával dolgozik. A mely nemzet meg fogja haladni a többit abban, hogy neki jobb gépei, jobban berendezett gyárai, jobban képzett mechanikusai és mérnökei lesznek, jóbban felszerelt hadserege, tudniillik jobb mechanikai eszközökkel felszerelt hadserege lesz, az a nemzet meg fogja haladni a többit hatalomban ; meg fogja haladni műveltségben, és meg fogja haladni gazdagságban is. Az a nemzet, a mely az egész iskoláztatási rendszert erre a bázisra viszi át, első lesz a nemzetek között, bármilyen kis nemzet legyen is máskülönben. És épen a tanulmányoknak ez az ága az, a melyre nézve a magyar emberben a képességek a legnagyobbak, mert a természettudományok tanulmányozásánál kiváltképen két tehetség az. a mely predominans: az egyik az, hogy éles megfigyelő tehetsége legyen az illetőnek, a másik az, hogy egész szellemvilágát, egész gondolkodását egyetlen egy pontra tudja központosítani. Mind a két tulajdonság olyan, a mely a mi népünkben rendkívül nagy mértékben van meg, sokkal nagyobb mértékben, mint Európa más népeinek bármelyikénél, (Igaz! a halóidalon.) és a melyek kifejlődtek, daczára annak, hogy az iskoláztatás meg nem felelt a mi karakterünknek, s a mely fel fog virulni, hogy ha maga az iskola ezt elő fogja segíteni. Ne méltóztassék azt gondolni, hogy ezek utópiák; ne méltóztassék azt gondolni, hogy mi kicsiny nemzet vagyunk arra, hogy utóiérhessük a többit, talán meg is haladhassuk. A nemzeteknek e tekintetben való elsőbbsége egyáltalán nem függ Össze a számaránynyal. Róma csak egy város volt, de az egész világ felett uralkodott; az igazi elsőbbséget az fogja elnyerni, a ki a műveltség, még pedig a praktikus életre tartozó műveltség tekintetében meg fogja haladni a többieket. (Úgy van ! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Ezt a radikális reformot, ilyen radikális átalakítását az iskolának, mint a miiyenről szó van, nem lehet máskéjt megcsinálni, csak az államosított iskola által. De nekünk az államosított iskolára egyéb tekintetből is szükségünk van. A miniszter úr múltkori felszólalásában megjelölte a czélt, a mely felé haladni kell Magyarországon az iskolának, a mely czél kevésbbé élesen van meg a többi nemzetek iskolái előtt. Azt mondotta a miniszter úr: a czél az, hogy a hazafias, nemzeti szellem ápoltassék, az anyanyelv terjesztessék. Már most azt kérdem a t. miniszter úrtól: a mostani iskoláztatás mellett ezt a czélt, melyet ő maga tűzött ki, miképen éri el, mikép közelíti meg? Én nem akarok a statisztikai adatokhoz nyúlni, hanem csak egynéhány adatot akarok jelezni azok köztíl, a melyeket a miniszter úr maga hozott fel itt az országgyűlés előtt a múlt hónap valamelyik ülésében. Ezen adatok szerint, a melyeket a miniszter úr hozott fel, összesen csak 1096 állami iskolánk van, s azt mondja a miniszter úr, hogy a szaporulat pedig oly lassú, hogy esz-
