Képviselőházi napló, 1892. XXIX. kötet • 1896. január 27–február 14.

Ülésnapok - 1892-552

552, országos ülés 1896. február 6-án, csütörtökön. 245 vesz az élet nagy harczában, a mely harczot a közélet minden terén a nemzet folytat: az ipar terén, a gazdálkodás terén, a kereskedelem terén, a művészetnek és tudománynak minden terén. (Tetszés és helyeslés a hal- és szélső baloldalon.) És mikor ezt a képességet mind csak az iskola adhatja meg, akkor a miniszter úr azt mondj államnak nem feladata az iskolák fentartása. Hát kinek a feladata, t. miniszter úr ? Az egyhazaknak, a magánosoknak, az asztaltársaságoknak, a veterán-egyesületeknek a feladata ? (Derültség a bal- és szélső haloldalon.) vagy a jótékony nőegyesíííeteké ? Hát kinek az érdekei vannak jobban hozzákötve ahhoz az iskolához, ha nem az államnak az érdekei ? (Tetszés és helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Maga a katonaság, t. képviselőház, bizonyos tekintetben szintén nem egyéb, mint az iskoláztatásnak egy neme. A felserdült ifjúságot betanítják arra, hogy háború idején miként fejtse ki a benne lakó összes tehetségeket, testi, szellemi és erkölcsi tehetségeinek teljességét arra az egy czélra, hogy ő az ellenséggel szemben megállhasson, még pedig győzelmesen. Ez egy igen nagy czél, de a felserdült ifjúságnak csak egy része jut abba a helyzetbe, hogy a katonaságnál nyert oktatást tényleg érvényesítse; és a ki ebbe a helyzetbe jut is, csak igen rövid időre jut. De a mit az iskolákban tanúit, arra egész eletében fontos mindennapi szüksége van ; az a nerelés tehát, melyet az iskola ad, sokkal fontosabb az országra nézve, mint a melyet a katonaság ad. És mégis miért nem mondja a t. miniszter úr, hogy a katonai oktatás nem az állam feladata, miért nem bízza azt is a papokra, (Derültség a szélső baloldalon.) egyesekre, magánosokra, intézetekre ? Vájjon nem volna-e abból béke idején kaezagás, háború idején kudarcz, ha a katonai oktatást is kiveuné az állam kezéből, mint a hogy a t. miniszter úr nem tartja az állam feladatának az iskoláztatást. Wlassics Gyula vallás- és közoktatásügyi miniszter: Nem kizárólag! Hoitsy Pál: Az állam tovább megy, mert, daczára hogy ki van mondva elvül az egyenlőség, az ő polgárai közt mégis bizonyos klasszifikácziót tesz a szerint, hogy valaki micsoda vizsgákat állott ki. Az összes hivatalnoki karra és minden közfunkczionáriusra elő van írva, minő iskolákat kell végeznie. Egy miniszteri hivatalnok nem lehet, csak az, aki ezeket és ezeket a vizsgákat letette, ezeken és ezeken az iskolákon keresztülment Ezt előírja a törvény, sőt nemcsak közfunkezionáriusokra, de magánemberekre is elő vau írva, a kik bizonyos foglalkozást akarnak űzni, hogy például ügyvéd csak az lehet, a ki bizonyos yizsgákat letett; az orvosokra, még a bábákra is s minden funkczionáriu8ra elő van írva, kivévén persze a minisztereket (Közbeszólások balfelöl: És a főispánokat!) és a főispánokat, kiknek quaüfikáczióra nincs szükségük, de a többire elő van írva mindegyikre; s akkor azt mondja a t. miniszter úr, hogy ezt a nevelést megadni nem az állam feladata; megkövetelni lehet-, de hogy azzal törődjék, mint magát kifejezte, szabad államhoz nem illő. Wlassics Gyula vallás- és közoktatásügyi miniszter: A kizárólagos iskolafeutartás! Hoitsy Pál: Én, t. ház, nem sokat gondolkodtam a felett, hogy mi illik egy szabad államhoz, mi nem. Azt hiszem, ezt inkább az érzék mondja meg. A miniszter úr szerint illik az államhoz a közéleti erkölcstan magasabb kultuszát íízni, főispánokat kinevezni s elkergetni, pénzeket rábízni megbízhatatlan emberre, (Helyeslés és derültség a bal- és szélső baloldalon.) engedélyeket adni viczinális vasutak építésére, hanem az iskolák fen tartása nem illik. Azt hiszem, t. miniszter úr, ez nemcsak feladata az államnak, hanem ez az államnak egyszersmind elsőrangú kötelessége, mely alól ki nem bújhat semmiféle pretextus alatt, és semmiféle ürügy nem elég arra, hogy ezt a kötelezettséget az állam másokra ruházza és hárítsa át: legkevésbbé hánthatja pedig át ezt a kötelezettséget azokra, a kik abból valóságos spekulácziót űznek, kik elfogadják magukra a terheket csak azért, hogy megmételyezzék az ifjak lelkét, és abba hazafiatlan érzéseket becsepegtessenek. Az ily eljárás, t. miniszter úr és t. ház, méltatlan egy államhoz, ez a telekvásárlásnak egy legalacsonyabb neme, a hol mi nyereségkép számoluuk el néhány ezer forintot, a mibe egy iskolának a föntartása kerül, de a veszteség az ifjúságnak, a gyermekeknek megmételyezett lelkei. (Igaz! Űgy van! a bal- és szélső baloldalon.) T. ház! A mai viszonyok közt kell, hogy ezekkel a kérdésekkel foglalkozzunk, mert az iskolának az állapota, még pedig nem csak minálunk, hanem egész Európában és az egész művelt világban olyan, hogy mihamarabb és gyökeres átalakuláson kell kei észtül esnie. Sághy Gyula igen tisztelt képviselőtársam tegnap fejtegette már azt a nagy elmaradást, melyet iskoláink tekintetében tapasztalt és tapasztalnak a tanférfíak valamennyien. Adta is ennek okát, és felpanaszolta, hogy a mi intézeteinkben a tanítás nem oly radikális és hatékony, mint például Németország iskoláiban. Én az okot, t. ház, egészen máshol keresem. Az ok abban rejlik, hogy az élet és az iskola közt minden kontaktus megszakadt, minden