Képviselőházi napló, 1892. XXIX. kötet • 1896. január 27–február 14.
Ülésnapok - 1892-552
244 552. országos ülés 1896. február 6-á>n s csütörtökön. méltóztassék megszívlelni, (Élénk helyeslés a baloldalon.) Elnök: Öt perezre az ülést felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: Az ülést újra megnyitom. Illyés Bálint jegyző: Hoitsy Pál! Hoitsy Pál: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) A vita eddigi folyamából is örvendetesen konstatálhatjuk azt a tényt, hogy a felszólaló képviselő uraknak legnagyobb része, úgyszólván valamennyien magának a közoktatásnak kérdéseivel foglalkoztak. Az előző években a költségvetés tárgyalása alkalmával épen az ellenkező tapasztalatnak voltunk tanúi. A közoktatás kérdéseivel, ezekkel a legfontosabb állami kérdésekkel alig foglalkozott valaki, ellenben hosszú viták folytak a felett, hogy a februári rendelet jogos-e, vagy jogtalan, továbbá az elkeresztelési kérdés és az egyházpolitikának legfontosabb kérdései felett. És eljutottunk odáig, hogy a legfontosabb kérdéseket, az iskolának kérdéseit, hogy úgy mondjam, alkudozás tárgyaivá tették, a melyekből rekompenzácziót lehet nyáj tani azok számára, a kik különben az egyházpolitikának megoldása miatt bizonyos tekintetben el vannak keseredve. És e tekintetben épen a közoktatásügyi miniszter úr jár elől rossz példával. (Halljuk! Halljuk!) Hallottuk felszólalni is legutóbb kétszer egymás után; utoljára, a mint emlékszem, a múlt hó 23-án, a mikor több megyének kérvényét tárgyaltuk, a mely kérvények arról szóltak, hogy az iskola, még pedig az egész oktatás államosíttassék. Akkor szükségesnek tartotta a t. közoktatásügyi miniszter úr felállani és mintegy megnyugtatni a békétlenkedőket, kijelentvén, hogy ő és a kormány ez időszerint az oktatásnak államosítására nem is gondolnak. Tovább ment a t. miniszter úr; azt mondotta, hogy ő ezt sem igazságosnak, sem czélszertínek nem tartja, sőt, a mint magát kifejezte, nem is tartja illőnek egy szabad államhoz, hogy csak az állam maga tarthasson fenn iskolát. Érveket nem hozott fel a miniszter úr a maga álláspontjának támogatására; mindössze annyit említett, hogy ő ezt nem akarja, mert Portugáliában sincs így, Francziaországban sincs így, Németországban sincs így. Egyet azonban elfelejtett a t. miniszter úr még ezen gyenge érvelés mellett is. Portugáliában nincsen egyetlenegy olyan iskola sem, a melynek nyelve nem portugál lenne. Németországban sincs egyetlenegy olyan iskola sem, a hol nem németül tanítanának, s azonfelííl Portugáliának minden lakosa beszéli a spanyol nyelvet. Magyarországon, fájdalom, igen sokan nem értik hazánk nyelvét. (Ügy van! Ügy van! a bal- és szélső baloldalon.) Tudom, hogy mi vezette a miniszter urat, (Halljuk! Halljuk!) hiszen ki is jelentette, hogy ő békét akar, meg akarja nyugtatni azokat, a kik az egyházpolitikának kérdései miatt nem is pártot alkottak, hanem — hogy úgy mondjam — pártot ütöttek. De, azt hiszem, a békecsinálásnak az a legrosszabb módja, azt mondani az ellenfélnek: ne féljetek, hiszen én a fegyvert meghagyom kezetekben és bántani ezentúl egyáltalában nem foglak többé. En azt hiszem, hogy mindazoknak az elemeknek a kezében, a kik az állam ellen bizonyos mozgalmat indítottak meg, — mert az állam ellen indították meg ezen mozgalmat,, és nem a kormány ellen — a legerősebb fegyver épen az, ha kezükben meghagyjuk az iskolát. És ha az iskola nem lett volna kezeikben, ma ez az ellenállás, melyet eddig kifejtettek, nem lett volna oly nagy, oly átható erővel biró, mint a minőnek azt a múltban tapasztaltuk. (Ügy van ! a szélső baloldalon.) De a miniszter úr azt mondja, hogy az az iskola az nem állami feladat, nem czélszeríí, nem igazságos, hogy ezt tegyük. Nem tudom, hogy miután oly rövid idő óta van a minisztériumnak a vezetésével megbízva, gondolkodott-e már a miniszter úr a felett a kérdés felett, hogy az iskolának voltaképen mi a feladata.fDerei^s^g a balés szélső baloldalon.) Mert az az iskola, t. miniszter úr, nemcsak oktat, hanem nevel is. Ez készíti elő a gyermeket az egész életre, fIgazi Ügy van! a bal- és szélső baloldalon.) ettől az iskolától függ, hogy az a gyermek jó állampolgár lesz-e, vagy rossz állampolgár, (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) hogy fogja-e hazaját szeretni, vagy pedig azok közé az elemek közé fog tartozni, a kik csak az alkalmat lesik, hogy megtámadják a társadalmat, megtámadják a nemzetet, és megtámadják a hazát. (Ügy van! Ügy van! a bal- és szélső baloldalon.) Az egész életre készítjük eiő ebben az iskolában a gyermeket, még pedig előkészítjük az életnek küzdelmeire kétféleképen is: arra a küzdelemre, hogy mindenki a maga tehetségeit felhasználja, és megáll hasion az életben azzal a nagy versenynyel szemben, a melyet neki polgártársaival szemben meg kell állania. De a küzdelemnek előkészítjük a másik oldalára is, a mely küzdelmet a nemzetek egymás ellen folytatnak, még pedig folytatnak a létért való küzdelemnek minden fajtájában, teljes béke idejében is. Annak a polgárnak megkell állnia a maga lábán, hogy fentarthassa a maga számára az életet, érvényesülést szerezzen a maga tehetségeinek, de meg kell neki állania úgy is, mint a nemzet egy tagjának, a ki részt
