Képviselőházi napló, 1892. XXIX. kötet • 1896. január 27–február 14.
Ülésnapok - 1892-552
240 5ä 2. országos ülés 1896. olyan többséget nem látok és nem ismerek, a mely ezen eszmének hatása alatt lett volna, és ezen eszmének szolgálatában állott volna. De igenis láttam az ellenkezőt; láttam azt, hogy 28 év elrepült felettünk, olyan 28 esztendő, a mely a békének esztendeje volt, és ezen 28 esztendőt nem használtuk ki arra, a mire kellett volna, tudniillik a magyar közoktatásnak és kultúrának fejlesztésére. (Úgy van! balfelöl.) Ezen 28 esztendő alatt láttam olyan jelenségeket is, a melyek épen az ellenkezőt mutatják, a melyek a magyarságnak gyengítésére szolgálnak. Nem mondom én, t. képviselőház, hogy nem történtek e részben is, és pedig még a törvényhozás részéről is olyan dolgok, a melyek mintegy indiciumai ezen iránynak. De hiszen 28 év óta ezen törvényhozás ezer törvénynél többet alkotott; hát hiszen ezer törvény közt csak kellett lenni egy-kettőnek, a mely ezen irányban működik; de merem állítani, hogy a mi történt az r utóbbi időben, az a társadalom által történt. És a minisztériumnak kötelessége lett volna a társadalom hóna alá nyúlni, de ennek némely esetben ellenkezője történt. Mert a felébredett társadalom nyilatkozott azon magyarosító egyesületeknek a létesítése által, és ezen egyleteknek nemcsak hogy hóna alá nem nyúlt a kormány, hanem némely esetben akadályozta azokat. És a ki ezt nem hiszi, annak kénytelen vagyok eszébe juttatni a kilencz évvel ezelőtt tartott úgynevezett közművelődési kongresszus lefolyását, és kénytelen vagyok oda mutatni, a mi, mint hallom, most legközelebb történt a felsőimagyarországi közművelődési egyleteknél, hogy a legjobb elemek elhagyták ezen egyletet, mert azt mondják, hogy ámbár ezt a kormány nem segélyezi, mégis a maga ezéljaira akarja felhasználni. Én a magam részéről, t. ház, ezen általam ecsetelt eszmének a hatása alatt állottam ifjúságomtól kezdve és állok ma is. Ezt iparkodtam tehetségemhez képest előmozdítani, mert igen jól látom, tudom és érzem azt, hogy igen sok kérdés, a mely ma kivihetetlennek, utópiának látszik, igen könnyen megoldható lesz, ha ebben a hazában 17—20 millió ember fog lakni. Ezek után jelzem, t. ház, hogy ezen szempontból kívánom a közoktatási budgetet tárgyalni és erre nézve egynémely megjegyzést tenni. (Halljuk! Halljuk!) A közoktatásügyi budget és általában a közoktatás Magyarországon úgy lett volna czélszerú'en kivihető, és azon eszme, a melyet most adtam elő, úgy lett volna előmozdítható, hogy ha Magyarországon — a mint már más ízben is megmondottam — különösen két budget jobban lett volna dotálva, mint a hogy az 28 év február 6-án, csütörtökön. óta dotálva van. Az egyik a toldmívelésí budget, (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) a másik pedig a közoktatásügyi budget. (Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) És méltóztassék végignézni a 28 éren, mindig ez a két budget volt a legmostohább Magyarországon. (Úgy van! Úgy van ! a ssélső baloldalon.) Vessünk csak egy pillantást az utolsó évre is, és, tisztelt uraim, azt fogjuk látni, hogy még most is, midőn már e részben is felébredt a nemzetnek érzülete és a nemzet e részben is Bzimpathiát mutat, még ma is a közoktatási budget a legmostohább. A belügyi budget ez idén 1896-ra 17 millió, a tavalyihoz képest 1,300.000 forinttal több; az igazságügyi 15 millió; — százezreket nem említek — a kereskedelemügyi 9Í millió, a tavalyihoz képest 8 millióval több; a pénzügyi 78 millió, a tavalyihoz képest kétmillióval több; a földmívelési 16 millió, alig valamivel több, minta tavalyi; a közoktatásügyi pedig 10,900.000, tehát csak í,289.000-rel több, mint tavaly volt. T. képviselőház! Tehát 11 millió az, a mit az állam költ Magyarországon a közoktatásügy előmozdítására. Erre természetesen előre is tudom, hogy a t. miniszter úr azt fogja mondani, hogy a felekezetek igen sok iskolát fentartanak és 13.000 népiskola a felekezetek kezében vau; tehát ez is szolgálja a közoktatást. Ez tökéletesen igaz és helyes, hanem ezt sem az állam teszi, ezért hálával tartozik az ország a felekezeteknek, és itt, azt hiszem, nem is szükséges figyelmeztetni a t. miniszter urat arra, hogy van ezen felekezetek közt olyan is, a mely az épen most ecsetelt czélnak teljességgel nem szolgál, sőt a melyik ellenkező szolgálatokat tesz, a melyik a magyar nemzet ellen tör, és így hát ezt ebbe a kategóriába helyezni nem lehet. Ha ezt a budgetet a többi országos budgettel összehasonlítjuk, természetesen igen szomorú az összehasonlítás. De ha a külfölddel hasonlítjuk össze, — a mint azt az előttem szóló t. képviselőtársam, Illyés előhozta, — akkor minden esetre még szomorúbb, mert a mint t. képviselőtársunk előadta, csakugyan igaz, hogy a mi közoktatási budgetünk szemben minden más ország budgetjével, a legkisebb százalékot mutatja, úgy, hogy Ausztria és Törökszág mögött áll. De minthogy t. barátom ezeket az adatokat előhozta, ezekkel tovább foglalkozni nem kívánok, hanem csak azt akarom megmondani, hogy ez egy szomorú jelenség, mert én azt gondolom, hogy nincsen a világon ország, melynek nagyobb szüksége volna a népnevelésre és közoktatásra, mint Magyarországnak; és nincsen ország, mely esetleg jobban meg
