Képviselőházi napló, 1892. XXIX. kötet • 1896. január 27–február 14.
Ülésnapok - 1892-550
188 5S0. országos ülés 1896, '• február 4-én, kedden. kezembe került, az azon évi április 25. és 26-án tartott ülésekben ugyanezen vádak merültek fel és ugyanezen tiltakozással élt az akkori elődöm. (Zaj és nyugtalanság balfelől.) Polónyi Géza: Akkor sem ért semmit, most sem ér semmit. (Zaj.) Perczel Dezső belügyminiszter: Ez tehát azt bizonyítja, hogy nem áll az, mintha egy új rendszer életbeléptetéséről volna szó, és azt hiszem, csakhamar lesz alkalmam bebizonyítani, hogy teljesen légből kapott és alaptalan egy ily rendszer életbeléptetésének a vádja. (Helyeslés jobbfelöl.) Ezek előrebocsátása után áttérek azokra a konkrét kérdésekre, mebyeket a felszólalt képviselő urak felhoztak. Pázmándy képviselőtársam itt a csendőrségre nézve szóba hozta azt, hogy ő sajnosán nélkülözi a most tárgyalás alatt levő költségvetésben a csendőrség megkezdett szaporításának a folytatását. Hát ebben a tekintetben neki csakugyan igaza van, a mennyiben, sajnos, a csendőrség szaporítását nem lehetett ebben az évben úgy folytatni, a mint a tervszerűleg megállapított beosztás szerint a legközelebbi időben kellett volna hogy megtörténjék. Ennek oka tisztán pénzügyi természetű. De kilátásba helyezhetem, sőt kötelezettséget vállalok az iránt, hogy a folytatólagos szaporítás az 1897. évben ismét meg fog történni és 2-~3 év alatt a csendőrség szaporítása az ország egész területén, az összes kerületekben végre lesz hajtva. Á második kérdés, a mit felhozott, vonatkozik a csendőrség nyári ruházatára. Ebben a tekintetben is teljesen megnyugtató a válasz, melyet adni képes vagyok, tudniillik megtörténtek már az intézkedések arra nézve, hogy a csendőrség egy minden tekintetben megfelelő, alkalmas nyári ruházattal láttassék el és ezt a legközelebb tényleg meg is fogja kapni. (Helyeslés.) A képviselő úr harmadik megjegyzése vonatkozott a csendőrségi tisztikar előléptetési viszonyainak lassúságára és mostohaságára, és például hozta fel azt, hogy a csendőrség létszámában a legidősebb kapitány, a mint mondja, 1884 óta áll mint kapitány szolgálatban. Hát, t. ház, ebben a tekintetben, sajnos, én is érzem annak a kellemetlen voltát, hogy nem vagyunk képesek a csendőr-tisztikarnak gyorsabb, az '6 érdekeiket jobban kielégítő előmenetelét biztosítani, de ez mindenütt, a hol a létszám kisebb, természetes, hogy ilyen, és nem hasonlítható össze egy sokkal nagyobb, egy óriási nagy testületnek az előmeneteli viszonyaival, nem hasonlítható össze sem a közös hadseregnek, sem a honvédségnek az előmeneteli viszonyaival. A mi végre a városok rendészeti ügyét illeti, t. ház, egész nyíltan kell kijelentenem, hogy ebben a tekintetben az a nézet, a melyet Pázmándy Dénes t. képviselő úr itt kifejezésre juttatott, sokkal közelebb áll az enyémhez, mint az, a melynek Holló Lajos t. képviselőtársam adott itt kifejezést. (Mozgás balfelöl.) mert magam is úgy vagyok meggyőződve, hogy a városoknak közbiztonsági és rendészeti ügye igazán gyökeresen és igazán minden érdeknek, azon városok lakosai minden érdekének, valamint az állam érdekeinek is megfelelően csak úgy lesz megoldható, ha a városokban is a rendészeti ügy az állam kezelésébe vétetik s az állam fogja (Mozgás a szélső baloldalon.) saját közegei által ellátni. (Mozgás és zaj balfelől.) Ebben a tekintetben, t. ház, meg is tettem az előkészületek elsejét, a mennyiben összeállíttatíam egy kimutatást azon költségekről, a melyeket az eddigi rendezés mellett az egyes városok — még pedig ezúttal csakis a törvényhatósági joggal biró városokra vonatkoztatva ezt — eddigelé közrendészeti ügyüknek ellátására kiadtak. Hát, t. ház, ha ezt a kimutatást figyelemre méltatjuk, ebből fogjuk látni először azt a rendkívüli eltérést, a mely egyes városokban, tekintettel a városok lakosainak számára és a városok nagyságára is, a rendészet ügyére kiadott költségekre nézve mutatkozott. Legelső helyen áll ezek között Szeged városa, a mennyiben Szeged az utolsó két évben 77.000 frtot költött közrendészeti és közbiztonsági kiadásokra; a második Pozsony, a hol 73.000 frtot, a harmadik Kolozsvár, a hol 55.000 és néhány száz frtot, a negyedik Kecskemét, a hol szintén 55.300 frtot, az ötödik Szabadka, a hol 53.317 frtot, a hatodik Debreczen, a hol 52.562 frtot, a hetedik Arad, a hol 52.427 frtot adtak ki és ez így tovább lemegy ez egész 14.000 egynehány forintig. Hát, t. ház, ezen kimutatások alapján megindítottam a tárgyalást arra nézve, hogy a dolognak mindenekelőtt pénzügyi helyzete álljon előttem, mert nagyon természetes, hogy itten az államnak bizonyos tekintetben hozzá kell járulni, hogy ha a rendészetet az állam fogja átvenni, de viszont nagyon természetes, hogy a nagy kiadások legnagyobb részét a városoknak fog kelleni víselniök. Ma nem megyek be abba, hogy azon ^törvényjavaslatnak részleteire nézve, a melylyel ezt a kérdést megoldani kívánom, itt tüzetesen nyilatkozzam, csak arra nézve, miután úgy Pázmándy Dénes, mint Holló Lajos és Ugron Grábor t. képviselőtársam ezt a kérdést felhozták, kötelességemben állónak tartottam, hogy jelezzem azt, hogy a belügyi kormányzatnak figyelmét [eddig ez a kérdés nemcsak el nem kerülte, hanem az már a múlt év elején ez irányban a kezdeményező lépések elsejét megtette. Szóba hozta Pázmándy Dénes t. képviselő-