Képviselőházi napló, 1892. XXIX. kötet • 1896. január 27–február 14.
Ülésnapok - 1892-550
S50. országos ülés 1896. febrwár 4-én> kedden. 187 rend megvédelmezése és a mégis, daczára e védelemnek bekövetkezendő átalakulások romokkal fogják borítani a társadalmi, politikai és anyagi életet, addig itt Magyarországon csak izgatottságot idéznek elő, mely sokkal nagyobb tevékenységre birná a nemzeti erőket fokozni. (Tetszés a szélső haloldalon.) Ez a pillanat, ha bekövetkezik, lesz az a pillanat, melyben Magyarország utóiérheti a Nyugatot és kiköszörülheti mindazon csorbát és pótolhatja mindazon károkat, melyeket a török hatalommal szemben való hosszas küzdelme alatt, míg Európa pajzsául szolgált, elszenvednie kellett. Akkor Európa szenvedne a szocziálizmus által, míg Magyarország emberséges, igazságos és előrelátó politikát követre, a szocziálizmus bajaitól nemcsak nem szenvedne, hanem képes lenne saját anyagi előmenetelét a többi nyugat európai államok mellé emelni. (Élénk tetszés és helyesés a szélső baloldalon.) T. ház! Fel kell hogy hívjam a t, miniszter úr figyelmét e rendőri ügyekkel kapcsolatban a cselédügy rendezésére is, mert az is a rendőrség felügyelete alá van helyezve. Ebben nekem az a nézetem, hogy nem lehet a cselédközvetítést tisztán magánvállalkozók kezére bízni, úgy a mint ez most történik, hanem a helyhatósági önkormányzat körébe kell bevonni a vidéki városokban úgy, hogy a tanács egyik közege kezelje féldíjért, feléért annak, a mit a cselédek most fizetnek a|közvetítésért, s így hatósági ellenőrzés alatt állanának és nem lennének a közvetítőknek kiszolgáltatva. Ha a t. miniszter úr Budapest fővárosának cselédügyébe és cselédrendészetébe betekint, oly képet fog találni, mely minden embert megdöbbent, mert a romlottságnak, és ha nem is a nagy bűnöknek, de a mindennapi apró bűnözéseknek ez egy rendszere, a hol a cselédek a lopásra, a házi tolvajkodásra, mely mindig délelőtt-délután tart, soha meg nem szűnik, rendszeresen vannak kioktatva, abban mesterekké téve. És ha itt Budapest fővárosában a t. miniszter úr a cselédek változását figyelemmel fogja kisérni, arról fog meggyőződni, hogy minden harmadik cselédkönyv tele van hamisítással; a cselédek csak egy pár hétig vagy hónapig ülnek a gazdájoknál. Miért? Mert a közvetítők örökké kilépésre és belépésre birják őket, mivel ugyanakkor mindig közvetítő-díjakat szedhetnek. Ha itt Budapesten az elöljárósággal kapcsolatban állíttatnék fel egy cseléd-hivatal, nem állhatna be az, a mi ma itt és minden vidéki városban megvan, hogy a cselédek állománya soha nyilvántartva nincsen. Ha el tetszik menni a bejelentő-hivatalhoz, meg fog győződni a t. miniszter ár, hogy ma sincsenek nyilvántartva, az egy nyilván nem tartott, részben foglalkozásnélküli tömege a város lakosságának, melyet rendőri felügyelet alatt tartani óriási erőfeszítést igényel, azért, mert az érintkezés nem a rendőrséggel, hanem a cselédközvetítőkkel van meg. Azért kérném a t. belügyminiszter urat, hogy a cselédtörvényt, mely legrosszabb törvényeink egyike, átdolgozni és új cselédtörvényt beterjeszteni méltóztassék; addig is méltóztassék tanulmány tárgyává tenni, hogy itt Budapest fővárosában és a vidéki városokban is, a városi önkormányzat keretébe a cselédügy rendezése, nyilvántartása és közvetítése miként lenne bevonható. Nem fogadom el a tételt. (Zajos helyeslés a szélső baloldalon.) Elnök: Kivan még valaki szólani? Senkisem kivan. A vitát berekesztem. A belügyminiszter úr kivan szólani. Perczel Dezső belügyminiszter: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Az előttem szólott t. képviselő urak által felhozottak egynémelyikére kivánok válaszolni, de mielőtt ezt tenném, mindenekelőtt két kötelesség hárul rám. Az egyik abban áll, hogy a magam részéről is konstatáljam a t. ellenzéki képviselőtársaim által úgy a magyar királyi csendőrség, valamint a fővárosi államrendőrség irányában annak bevált volta, fejlődése és eljárása felett itt kifejezésre jutott elismerő nyilatkozatait, és azokat a magam részérői is kiegészítem ugyanazon elismerésnek az ország szine előtt való lerovásával. (Helyeslés.) A másik pedig, a mit szintén egész határozottsággal tenni kivánok, ez azon nyilatkozat, hogy soha eszébe nem jutott a kormánynak nemcsak az, hogy a csendőrségi intézményt akár politikai, akár sajtóügy! szolgálatra is igénybe venni kívánja, de még csak megengedni sem kívánja egy perczig is, hogy ez iránt az ország közvéleményének kételye lehessen és © fajta meséknek hitelt adhasson. Hát, t. ház, egy esetben, a mely itt felmerült, és a melyben én adatokat kértem, és az adatok utóbb a ház Naplójában, nem más úton adattak rendelkezésemre, a vizsgálatot elrendeltem, várom annak fejleményét és befejezését. Arról biztosíthatom a házat, hogy ha a vizsgálat a felhozott vádak alaposságát tünteti ki, a megtorlás elmaradni nem fog. (Zaj balfdől.) Egyáltalában, t. ház, kénytelen vagyok tiltakozni az ellen, hogy a kormányzatnak eszébe jutna, hogy a csendőrséget a voltaképeni közbiztonsági szolgálat ellátásán kivííl egyéb czélokra felhasználni és alkalmazni kívánná. Ivánka Oszkár: Ez csak akadémikus tiltakozás ! (Zaj.) Perczel Dezső belügyminiszter: T. ház! Ez nem akadémikus tiltakozás. Méltóztassék felütni az 1892-iki Naplót, mely véletlenül a 34*
