Képviselőházi napló, 1892. XXIX. kötet • 1896. január 27–február 14.

Ülésnapok - 1892-550

5oö. orsz&gos ülés 1866. február 4-én, kedden. jg3 instrukcziók, akár jó kitanítás által a bűnügyi nyomozásban a finomabb eljáráshoz is értsenek. Nem kell hangsúlyoznom, hogy tgy ügyetlen, csak karhatalmi szempontokat maga előtt tartó csendőr mily kevéssé alkalmas a tett színhelyén a kuszált bűnügyi nyomozást az első perczbea megejteni; ha kellő instrukcziója lesz és kellőleg ki lesz tanítva, akkor ez elsőrangú, legfontosabb funkczióját is jól fogja teljesíthetni. Nagyban és egészben mindenkinek elismeréssel kell szólania a csendőrségről, és ehhez hasonló elismerést a városi rendészet sem tőlünk, sem senkitől az országban nem nyerhet. De az a segítség, a melyet Pázmándy t. barátom ajánl, hogy államosítsuk az összes városokban a rendőrséget, nem vezetne eredményre, mert kisebb arányokban ugyanazt látnók ott, a mit ma látunk a budapesti állami rendőrségnél. E mellett ki lennénk szolgáltatva annak, hogy az egész országban lenne egy olyan szervezet, mely rendelkezésére állna a politikai hatóságoknak is, és a melylyel — akár sokra, akár kevésre becsüljük e dolgot — erősen be lehetne nyúlni alkotmányos életünkbe. Hogy ezt épen mi kívánjuk, a kik a városok szervezésénél azok önállóságát emelni, a polgárok önérzetét és öntevékenységét fejleszteni akarjuk, nem tartanám alkotmányos szempontból szerencsésnek ; de nem tartanám annak rendészeti szempontból sem. Minden városnak specziális jellege van, sajátos viszonyai vannak, melyekbe a rendőrnek bele kell magát éíaie egész életén keresztül. A mit Abrudbányán csinálhatnak, nem csinálhatják Déván, vagy Félegyházán vagy Kecskeméten. Az illető rendőri közegnek ott kell felnevelkednie, hogy tisztában legyen a város erkölcsi életével és egész fiziológiájával. Az államosítás reczipéje után indulni, rendészeti szempontból sem volna tehát előnyös. Hogyan kellene tehát javítani úgy a fővárosnak mint a vidéki városoknak rendészetét ? Budapesten, a hol* a legintelligensebb közönség van, az állami rendőr abban találja egész szerepét, hogy posztot álljon, kidüllesztve mellét, kardjára téve kezét és brüszk módon csak a karhatalmi teendőket lássa el. De nem abban áll ám egy rendőri közeg teendője egy nagy városban és általában mindenütt, hogy csak karhatalmi teendőket végezzen, hogy ott esetleg rendellenességeket mindjárt megfenyítsen és karhatalommal a rendőri közeg bíráskodása elé vigyen. Azt hiszem, hogy ép a művelt államok nagy városainak példái mutatják azt, hogy a nagy városokban és általában a városokban mily alárendelt szerepet játszik a rendőri közegnél a karhatalom jelvénye maga. Hogy mily magas rendészeti szempont az intelligenczia valamely város életének rendészeti szempontból való vezetésénél, e tekintetben hivatkozom Pázmándy Dénes t. barátomra, hogy például az angol rendőröknek kardjuk sincs, a melylyel a karhatalmat jeleznék, hanem van egy sétapálczájuk, a melylyel kiállnak fekete szalonruhában az utczákra az intelligens nép és művelt közönség ügyeinek intézésére, segélyére és tanácsadására. Sokkal nagyobb intelligencziára van ma már szüksége annak, a ki Magyarország fővárosában, de általában a városok művelt népénél tekintélylyel akar birni arra nézve, hogy annak a közönségnek útbaigazítására szolgáljon, tanácsot adjon és tekintélylyel fölléphessen, semhogy^ egyszerűen kifent bajuszszal, hosszú karddal és lobogó — nem tudom — árvaleány-hajjal kalapján kiálljon az aszfaltozott utczára s így akarja a főváron rendészetét ellátni. Ha tehát államosítanék is a rendészetet és nem arra való közegekkel látnók el azt azt, tulajdoaképen semmire sem mennénk, mert erre a közegek alkalmasak nem lennének. Mi tehát annak a módja, hogy a rendészet ügyét a városokban is emeljük, mint a hogy a községekben a csendőrség behozatala által emeltük? Az, hogy inkább kevesebb közeg alkalmazására helyezzük a súlyt, de teljesen megbízható, e czélra nevelt, magasabb qualifikácziójú, magasabb társadalmi dotácziójú, magasabb társadalmi nivójá egyének legyenek, hogy azok ne rendőri közegek, hanem valóságos biztosok legyenek, a kik a közönségnek tanácscsal és vezetéssel szolgáljanak és ha kell a rendészet érvényesítésével is lépjenek fel. Teljesen czéltévesztett az, ha egyszerűen kiszolgált káplárokat 25—30 forintnyi havi díjazás mellett alkalmazunk e szolgálat vezetésére. A főváros kültelkein, a külvárosokban ezek alkalmasok lehetnek, de a főváros belső szolgálatában teljesen alkalmatlanok. Fia rendőri iskolát végzett, magasabb kvalifikácziójú, magasabb rangosztályú — hogy e szót használjam — egyéneneket fogunk rendőröknek alkalmazni, rendőri iskolákat és vizsgákat fogunk berendezni, nem mondom, hogy holnapra, vagy három év alatt, de öt-tíz esztendő alatt oly rendőri státust lehetne nyerni, mely ez ország fővárosa rendészetének megfelelne. És mit kellene tenni a rendészet emelésére a vidéki városokban? Az bizonyos, hogy a kisbíró- és a bakter-rendszcr ma már idejét múlta; mogyoró-pálczával még a vidéki kis városokban sem lehet a rendészetet ellátni. Tökéletesen igaz, hogy a várost rendészeti ügyet törvényhozásilag kellene szabályozni; így kellene megállapítani a rendőri közegek létszámát, meghatározni javadalmazásuk mértékét; ily módon kellene betölteni a főtiszti állásokat, a mint e tisztségek ma is szabályozva vannak; ezen kivűl az egész országra nézve meg kell határozni a rendőri közegek képzésének ügyét. Az ilyen egységesen