Képviselőházi napló, 1892. XXIX. kötet • 1896. január 27–február 14.
Ülésnapok - 1892-550
184 M*. orsitágo* ülés 1896. február 4-én, kedden. képzett, a főváros rendészetében gyakorlatot szerzett rendőri közegekkel lehetne a vidéki városok rendészetét is ellátni és azon közegeket, a kik már itt képeseknek mutatkoztak teendőik ellátására, lehetne a vidéki városokban alkalmazni; de azt, hogy az egész rendészeti ügy a városok kezéből kivétessék, helytelen, czéltévesztett és veszedelmes dolognak tartom. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Ezeket voltam bátor röviden előadni és ajánlani a t. miniszter úr különös figyelmébe, hogy úgy, a mint a megyei csendőrség intézményének fejlesztésére kiváló gondot kell hogy fordítson, époly gondot fordítson — de az eddigiektől teljesen eltérő más irányban — a városi rendészet nevelésére és javítására. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Illyés Bálint jegyző: Ugron Gábor! Ugron Gábor: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) A csendőrségi intézménynek jósága eddig is bebizonyult. A csendőrség, a míg saját feladatának él és rendőri teendőket végez, az országban mind több népszerűséget és mind több tekintélyt szerez magának; de mindazt az eredményt, a mit a csendőrség megszerzett ét kivívott magának, el lehet veszíteni, ha a esendőrséget politikai czélokból használják fel. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Nincä veszedelmesebb, mint ha a nép azt látja, hogy azokat, kikben az államnak rideg, pártatlan rendőri közegeit kell hogy felismerje, kortes czélokból bizonyos pártérdekek szolgálatában felhasználják, és a helyett, hogy a népet jogában védelmeznék, épen azok nyomják el. (Igaz! Úgy van! a seélsö baloldalon.) Különösen ha ez oly alkalmakkor történik, midőn az illető polgár polgári kötelességét teljesíti, jogot gyakorol, mely jog gyakorlata az államnak az érdeke, mely joggal élni vagy nem élni szabadságában áll annak a polgárnak ; de azon joggal élni mindnyájunk érdeke, mert csakis a jogok gyakorlata által válik az alkotmány részévé és védelmezőjévé. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Ezért határozottan kell, hogy felemeljem tiltakozó szavamat a csendőrségnek politikai felhasználása ellen. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Nem akarok e kérdésnél hosszasan időzni, de lehetetlen, hogy fel ne hozzak eseteket, melyek az utóbbi időkben fordultak elő, hogy a esendőrséget a sajtószabadsággal szemben használják fel. Az ügy nem a függetlenségi pártot érdekli, az ügy a néppártot érdekli, tehát teljesen önzés nélkül és tisztán tárgyilagos szempontok vezérelnek, midőn szavamat emelem. Hogy jobban megértse a t. ház, az eset a következő: Torontálmegyében fekszik Kis-Orosz község. Kis-Orosz községben, mint az egész országban mindenütt, a néppárt kiosztotta a maga röpiratát; »Mit akar a néppárt?« Január 25-én megjelent három szuronyos csendőr Kis-Orosz községben, házról-házra menve és azt a nyomtatványt: »Mit akar a néppárt?*, mindenkitől elkobozta. (Mmgás a szélső baloldalon.) Ugyanaz történt Fehértemplomban. Ó-Feleken nem a csendőrök, hanem a jegyző kobozta el ezeket a nyomtatványokat. Párdányban két esküdt ment és kobozta el a polgároktól e nyomtatványokat. Azt írják, hogy ezen intézkedés történt pediglen a zsombolyai főszolgabírónak 2-ik számú bizalmas, 1896. évi január 9-én Loviser tb. főszolgabíró által kiadott körrendelete alapján, mely a kerület összes jegyzőihez elküldetett. (Zaj a szélső baloldalon.) Magyarország a sajtószabadságra nézve törvényekkel bir. Ha valamely sajtótermék a törvény szabványaival ellenkezik, avagy a tartalma a törvényekkel összeütközésbe jő, megvan a bíróságnak a hatalma, ha a törvény szabványaival jő ellenkezésbe, mint jogtalanul megjelenővel szemben, intézkedhessek, és ha tartalma olyan, a mely r a törvénybe ütközik, ott van az esküdtszéki bíróság, a mely előtt az ügyet lehet tárgyalni, s még él Zsitvay Leó, hogy lehessen vele könnyen, gorombán és erőszakosan elbánni. (Derültség a baloldalon.) De a t. belügyminiszter úrtól azt kérdezem, hogy emeli-e a csendőrség tekintélyét ezen nyomtatvány elkobzásával ? Annak tartalmát én nem helyeslem, de nem ez a kérdés, a kérdés az, hogy Magyarország sajtószabadsága megsértetik; bárkivel szemben történik is ez, kötelességük ezt megvédelmezni, (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) mert ha megtörténik ez a néppárttal szemben, bizonyos népszerűség kísérete mellett, holnap vagy holnapután megteszik velünk szemben, minden népszerűség kísérete nélkül. A sajtószabadságot törvények biztosítják, a sajtószabadság a közhatalom ellenőrzésének leghatékonyabb módja, és mi azért nem tűrhetjük és nem engedhetjük meg, hogy a törvények megsértésével rendőri* úton, a csendőrség felhasználásával, nyomtatványok elkoboztassanak bírói ítélet, bírói rendelet nélkül. (Igaz! Úgy van! a bal- és $»élsőbalon.) Nagyon természetes, ha a bíróság intézkedett és határozott, akkor a bírói határozatnak köteles magát mindenki alávetni. De a nép jól tudja azt, hogy ezek a nyomtatványok az ország különböző lészeiben szétosztattak, és azt kérdi, hol van a jog és az igazság, hogy az egyik községben, az egyik szolgabírói járásban elkoboztatnak, a másik szolgabírói járásban szabadon terjesztetnek és szabadon olvastatnak. S ha a t. kormány közegei, akár rendeletből, akár túlbuzgóságból így járnak el, ezzel rossz szolgálatot tesznek az ügynek, mert a népben megrendítik a hitet a törvények iránt, és azou
