Képviselőházi napló, 1892. XXIX. kötet • 1896. január 27–február 14.

Ülésnapok - 1892-550

182 550. országos illés 1896. február 4-én, kedden. nem fogjuk a nélkül, ha az úgynevezett rendőrbíráskodást az adminisztratív rendőrségtől el nem fogjuk különíteni. Mert bocsánat, de az, hogy a végrehajtó közegek alatt funkczionáló egyének akként bíráskodjanak, hogy az egyik előállít, letartóztat, a másik pedig büntet és eljár ugyanazon egy vezető alatt, ugyanazon belügyminisztérium égisze alatt, no, t. ház, ez ellenkezik minden jogszabálylyal és a jogállamokhoz kötött feltételekkel. Nem tudom, hogy miért nem viszik ezt keresztül. Hiszen ez költségtöbblettel nem jár. Mert akár az a tisztviselő, a ki ma rendőrkapitány czímén ítélkezik, akár pedig egy járásbirósági közeg legyen ott, vagy pedig vegyesen — ez Francziaországban van — egy oly rendőri közeg, a ki azonban bírói vizsgát tesz, kinek kinevezése az igazságügyminiszter által történik: ha egy ilyen közeg bíráskodik, abban semmi különbség nincs, a mi a költségeket illeti, mert a költség ugyanegy marad, de rendkívül nagy különbség van arra nézve, a kit ottan elítélnek. Mert ha ez azt látja, hogy ugyanazon organizáczióbeli egyén, tudniillik rendőrségi közeg ítéli őt el, a ki egyszersmind őt vádolja, akkor, t. ház, az az egyén sohasem fog abba az ítéletbe belenyugodni. Azért van az a folytonos appelláta a garasos és legkisebb kihágási ügyekben, a mely özönével megy a belügyminisztériumhoz úgy, hogy az akták majdnem agyonnyomják a kihágási ügyek revíziójával megbízott közegeket. Miesoda üdvös ítéletet hozhat a belügyminisztériumban az a tanácsos úr, a ki az ügyek szuper revizójával van megbízva? Hiszen az nem ítélkezés, az lehet olyan stich-próba, — a mint mondják —- de hogy a jogi fogalmaknak megfelelő ítélkezés legyen, annak kritériuma hiányzik az egyénekben, a mint hiányzik magában az intézményben. Én arra kérem a t. kormányt, hogy mielőbb hozzon törvényjavaslatot a rendőri bíráskodásról, különösen a fővárosban, de a vidéken is, és mentse meg a rendőrséget ennek ódiumától. Hiszen a rendőrség maga érzi ezen viszás állapotnak rossz voltát és maga a rendőrség akar ettől a tehertől szabadulni. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Tovább nem fogom felszólalásommal a t. házat untatni, azt hiszem, hogy az a pár dolog, a mit felhoztam, mutatja, hogy én a közbiztonsági állapotoknak hü tolmácsolója vagyok, azzal foglalkozni igyekezem legjobb akaratom szerint, és a tanácsok, vagyis inkább figyelmeztetések, melyeket e tekintetben a t. miniszter úrnak adok, igazán bizonyos meggyőződés és bizonyos munka eredménye; nem is mind magamtól jönnek, hanem igen sokat hallottam azoktól, a kik a rendőrség és csendőrség intézményében működnek. Bátor vagyok ezen dolgokra a t. belügyminiszter urat figyelmeztetni. A felvett költségvetési tételt magát ugyan nagyon üdvösnek tartom, de mivel a belügyminiszter úr költségvetésében van, és mivel '6 ellene oly sok fontos kifogás hozatott fel, ennélfogva általános szempontokból a tételt nem fogadom el. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Illyés Bálint jegyző: Holló Lajos! Holló Lajos: T. képviselőház! Azokhoz, a miket Pázmándy Dénes t. képviselőtársam a csendó'rségre vonatkozólag előadott, a legteljesebb mértékben hozzájárulok. (Halljuk! Halljuk!) Azt azonban, a mit ő a városok rendőrségének és rendészetének államosítására nézve mondott, a magam részéről egyáltalában sem czélszerűnek, sem pedig alkotmányos szempontból helyesnek és igazolhatónak nem találom és a magam részéről hozzá nem járulok. (Helyeslés a szélső baloldalon.) T. képviselőház! A mi a csendőrséget illeti, teljesen igaz és a legmelegebben lehet e házban mindenkinek felszólalnia a mellett, hogy legyen egy közeg, a mely a politikai párttusákba be nem vonatik és függetlenül áll ezek felett. Ennek következtében csakugyan lelkünk legnagyobb melegével lehet a miniszter urat arra kérni és arra figyelmeztetni, hogy ne haladjunk tovább ezen az úton, hanem mentsük meg a csendőrséget a politikai szolgálattól. A csendőrségnél azonkívül, a mit t. barátom mondott, tudniillik annak a rendkívül nagymérvű túlterheltetésnek megszüntetése, mely agyonkínozza északlatja Őket; továbbá javadalmazásuk méltó módon való megszabása mellett az, a mit bátor vagyok a t. belügyminiszter úr figyelmébe ajánlani, hogy a csendőri közeget nagyobb mértékben tegye alkalmassá, nemcsak azon karhatalmi teendőknek elvégzésére, melyek a csendőrségi intézménynyel összeköttetésben vannak, hanem azon bűnügyi nyomozások finom munkájára is, a mely az ország legnagyobb részében, tudniillik nem a városokban, hanem a községekben a csendőrségre van bízva. Tudjuk, miiy óriási fontosságot rejt magában a bűnügyi vizsgálat szempontjából az, hogy mindjárt a bűnügy első nyoma a vizsgáló közegek által a lehető legnagyobb mértékben megőriztessék és oly bűnjelek és corpus delictik, a melyek közvetlenül a tett elkövetése után megszerezhetők, de egy-két nap múlva eltűnnek és eltüntettetnek a bűnösök által, a tett színhelyén megjelenő első rendőri közeg által megszereztessenek. De most mit látunk ? Azt, hogy a lehető legnagyobb mértékben ügyelünk arra, hogy az egész csendŐrség szervezetében a teljes katonai fegyelem, pontosság, rendszeretet meglegyen, de abszolúte ! nem gondolunk arra, hogy akár nagyobb mérvű