Képviselőházi napló, 1892. XXIX. kötet • 1896. január 27–február 14.
Ülésnapok - 1892-550
850. eruigos ülés 1896. február 4-én, kedden. 181 minek oka az, hogy ezek az emberek fizikailag agyonjárják magukat és fiatal létükre már rokkanttá válnak és kénytelenek a csendőrséget otthagyni. Várady Károly: Valóságos sütőmunkások ! Pázmándy Dénes: Hát Magyarországon ez a létállomány: 8000 főnyi csendőrség, 17 milliót felülhaladó lakosság, ilyen terepviszonyok, nemzetiségi és más akadályok mellett. Ez egyáltalán nevetségesen kevés. Azután már régen kérem a t. miniszter, urat, hogy ne feledkezzék meg, a mi a csendőrséget illeti, a nyári ruházatról. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Valósággal szánalmas egyének ezek a szegény csendőrök, hogy télennyáron egy ruhában kén) telének járni. 40 fok meleg, vagy 20 fok hideg az ő adjusztirungjukban semmi különbséget nem tesz. Ezen okvetlen és gyorsan segíteni kell, mert őket ilyen bajoknak kitenni nem lehet. Egy másik kérelmem a t. belügyminiszter úrhoz az, hogy a csendőrségnél a tisztikarban azon parancsnoksági másodtörzstiszti állásokat méltóztassék a lehető legrövidebb idő alatt szervezni, illetőleg őket kinevezni. A mint jól tudja a t. képviselőház, egy fölterjesztés ment ő Felségéhez, a melyben a törzstisztekre nézve megszabatott, hogy a parancsnokok ezután mind ezredesek, a parancsnok-helyettesek pedig mind alezredesek lesznek, és minden parancsnokság kap egy másodtörzstisztet. Lehetetlenség ugyanis annyi számú őrsöt a parancsnoknak és helyettesének revideálni, különösen akkor, midőn a parancsnokok az egységes vezetés végett, voltaképen rendes szervezet mellett, kell hogy mindig a parancsnokság székhelyén legyenek. 0 Felsége helyben is hagyta az organizácziót, az meg is jelent a hivatalos lapban, végrehajtva azonban nem lett. Méltóztassék már most elképzelni, hogy azoo csendőrtisztek micsoda lelki állapotban vannak, midőn várják erre nézve az avanzsmánt, midőn azt lehet mondani, nekik ehhez már kézzelfogható jogot adott az állam, és megjelent az organizáczió; megjelent a legfelsőbb helybenhagyás és nyomorult pár ezer frt miatt ezen tisztek nem mehetnek előre. Már pedig, t. ház, méltóztassék megnézni azt, hogy — mint itt a csendőrség! sematizmusból látom — a legidősebb csendőrszázados 1884. május 1-én neveztetett ki ezen állásra, tehát körülbelül már 12 esztendeje, hogy százados. Ilyen rossz avancement nincs sem a honvédségnél, sem a közöshadseregnél, de — többet mondok — a szomszéd Ausztria csendőrségénél — mint szintén meggyőződtem — a legidősebb százados csak 9 esztendeje hogy százados. A ki tudja, milyen nehéz a csendőrségnél az átmenet épen a magasabb tiszti fokozatokba, az igazat ad nekem, midőn azt mondom, hogy ezen tisztek valóságos morális torturának vannak kitéve, a midőn várnak egy olyan dolog teljesítésére, a melyet ők jog és igazság szerint már ezelőtt fél esztendeje kellett hogy biztosra vegyenek. Az egész különbség egy pár ezer forint, és én meg vagyok győződve, hogy a t. ház nem fogja azt sajnálni ezen kiváló egyénektől, ha a belügyminiszter űr őket kinevezi ezen állásra, és hogy ha ezen költségeket akár az interkalárékból, akár utólag fogja elszámolni a törvényhozásnak. Igen kérem a t. miniszter urat, hogy ne méltóztassék egy napot sem késni azzal, mert ezeknek az egyéneknek erre szerzett és valóságos jogosultságuk van. (Úgy vem! a szélső baloldalon.) T. ház! Át kell most hogy végre térjek és pár szót szóljak a fővárosi rendőrségről. (Halljuk! Halljuk! a szélső baloldalon.) Evek során át sürgettem a t. kormányt, hogy a fővárosi rendőrség tevékenységéről egy évi jelentést adjon. Végre abba a szerencsés helyzetbe jutottunk, hogy eme kívánalomnak a kormány megfelelt, és itt van a kezemben a magyar királyi rendőrség működéséről 1894. évben kiadott főkapitányi jelentés. Ez igen becses munka, és én csak Örömmel konstatálhatom, hogy bárki vagy bárkik legyenek ezen munkálatnak szerzői, azok csakugyan igen üdvös dolgot teljesítettek. Mert ez a jelentés igazán vetekedik bármely külföldi régibb és sok tekintetben jobban dotált és fényesebb körülmények közt élő nagyobb városi rendőrségi jelentésekkel. Én óhajtom, hogy a t.' belügyminiszter úr ezt a jó példát'abban is kövesse, hogy a vidéki városokról és a csendőrség működéséről épen ilyen szép jelentést adjon és nyomasson ki, mert semmi sem inkább alkalmatos a közbiztonsági közegek működését jobban kitüntetni, azoknak üdvös voltát bebizonyítani és azoknak kívánható támogatását a polgári körökben is megszerezni, mint ha láthatja a közönség, hogy mennyit fáradozott a rendőrség, mi jót tett, minő bajokat fszanált és micsoda bűnöket gátolt meg. Én ajánlom a t. miniszter urnak, hogy Anglia példájára — mert az angol parlamentben mindig beterjesztetik egy igen vaskos jelentés a Cotmty and boroughs-police- ről — méltóztassék ezt az egész országra kiterjeszteni. Én a fővárosi rendőrségnek organizácziójába most nem akarok beleszólni; mert, mint tudjak, új főkapitány neveztetett ki, hát nem tudom, hogy működése micsoda irányban fog nyilvánulni, mily reformokat fog behozni. Azonban egy körülményre bátor vagyok figyelmeztetni a t. kormányt, és ez az, hogy a rendőrséget a fővárosban, de sehol az országban teljesen kifejteni és azon nívóra emelni, a melyre szükséges,