Képviselőházi napló, 1892. XXIX. kötet • 1896. január 27–február 14.

Ülésnapok - 1892-550

550. orseágoí ülés 1896, í. február 4-én, kedden. 173 helyek tele vannak férgekkel és általában oly állapotban vannak, milyent müveit államban eltűrni nem lehet Előadják, hogy a sütödék egyharmad részében egyáltalán nincs hálószoba. Az ágyak felszerelése teljesen hiányos, a vánkosok fosztatlan tollal, vagy azzal sincsenek megtöltve, és az, hogy fehérneműt kapj'anak, a legritkább kedvezmények közé tartozik. Azt mondják például, hogy 7 — 8 munkás részére két törülközőt adnak hetenként. A mellett, t. ház, az egyes mesterek még annyira is mennek, — a mint a sütőmunkások előadják, — hogy például a lámpára üveget sem tesznek, hanem abban a fojtó füstben, (Mozgás. Elnök csenget.) gőzben, melegben, forróságban kell e szegény embereknek fetrengeniük. Hát, t. ház, ezeket voltam bátor tisztelettel felemlíteni, mivel ezek a sütőmunkások panaszkodnak arról, hogy ők a munkaadók nyomása mellett egyáltalában nem képesek arra, főkép midőn az egyesülési, gyülekezési jog sincs nálunk törvényileg rendezve, hogy maguk segítenének ezen az állapoton. Azért, midőn ezeket az adatokat elősoroltam, tisztelettel kérem a t. belügyminiszter urat, szíveskedjék a kellő módon ezen viszonyokról magának tudomást szerezni és a megfelelő intézkedéseket megtenni. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Elnök: Szólásra senki sincs a tételhez felírva . . . Molnár Józsiás: T. ház! Szabadjon e tételhez röviden hozzászoknom. Egyáltalában nem volt szándékom ennél a tételnél felszólalni, de azok után, a miket Várady Károly t. képviselőtársam elmondott, szintén kötelességemnek érzem, hogy igen rövid időre, egy pár perezre, a t. ház türelmét és figyelmét igénybe vegyem. (Halljuk! Halljuk!) A legnagyobb figyelemmel hallgattam végig a sütőmunkások panaszát, nem azért, mintha valami új dolgot hallottam volna, mert ezekkel a viszonyokkal a lehető legközelebbről és a szó szoros értelmében ismerős vagyok; csak arra voltam kíváncsi, hogy vájjon felsoroltak-e azok mindent, a mi ezekben a sütőmtíhelyekben megtörténik és sajnálatomra, arról kellett meggyőződnöm, hogy daczára annak, hogy azokban a panaszokban igen sok drasztikus kijelentés van, még sincs minden felsorolva, a mi a stitőműhelyekben megtörténik. (Halljuk! Halljuk!) Épen ebből kifolyólag, bocsásson meg a t. ház, ha én sem megyek tovább bizonyos szempontból, mint a mennyire a sütőmunkások panaszukban elmentek, meri ha tovább mennék, olyan kijelentéseket kellene hogy tegyek, melyek egyáltalán sem a t. háznak, sőt az egész publikumnak hasznára nem lehetnének, mert bizonyos undort s utálatot kellene, hogy keltsen a mindennapi kenyér használata iránt. (Igás! Úgy van! a szélső baloldalon.) Épen azért egész tisztelettel és komolyan vagyok bátor én is csatlakozni a péklegényeknek elmondott panaszához, azon kéréssel, hogy legyen szíves az igen tisztelt belügyminiszter ár ennek a dolognak a megvizsgálására a legmegbízhatóbb férfiakat kiküldeni, (Helyeslés a szélső baloldalon.) a kik a legalaposabb utánjárással tudakolják meg és tanulmányozzák a viszonyokat, és akkor kétségkívül oly körülményekről fog az illető bizottság tudomást szerezni, a minőkről, őszintén szólva, a t. ház egyetlen tagjának még csak ideája sem lehet, mert ott már a végletek végletéig mentek el. Ismételten felhívom e kérdésre a t. belügyminiszter úr figyelmét, hogy a közegészségügynek megfelelőleg ez a kérdés valahára egy czivilizált országban annyira rendbehozathassék, hogy az ember legalább mindennapi kenyeréhez undor nélkül nyúlhasson. Ezt akartam elmondani és ajánlom a kérdést a t. belügyminiszter úr pártfogásába. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Elnök: Kiváu-e még valaki szólani? Sima Ferencz: T. ház! Csak egy pár szót kívánok szólani . . . (Egy hang jobbfelóí: Beszélt tegnap!) Elnök: Ehhez a tételhez már szólott a képviselő úr! Kivan e még valaki szólani? (Senkisem!) A vitát bezárom. A miniszter úr kivan szólani. Perczel Dezső belügy miniszter: T. ház! A t. ház meg fogja engedni, hogy azok után, a mik a tegnapi és mai költségvetési tárgyalás folyamán a közegészségügy kérdésében felhozattak, a lehető rövidséggel és összevontsággal egy pár kijelentést tehessek. És pedig ki kell jelentenem legelőször is azt, hogy úgy, mint az 1876: XIV. tcz. értelmében a belügyminisztérium évenkint megteszi a múltra nézve a jelentését a közegészségügy állapotáról, és a legutóbbi, 1894. évre szóló hasonló jelentése is most a ház asztalán fekszik a bizottsági tárgyalás alapján, a bizottság jelentésével együtt, ép úgy gondoskodás történt arra nézve, hogy mivel május havában kezdődik a kiállítás és az ezredéves ünnepély, és így remélhető, hogy többen fognak a külföldről az ország fővárosába jönni, ez a jelentés az 1896. év Őszénél hamarább elkészüljön és a nagyközönségnek rendelkezésére álljon. (Általános helyeslés.) De nemcsak erre nézve kívánok jelentést tenni, hanem kötelességemnek tartom bejelenteni azt is, hogy a kodifikáczionális előmunkálatok terén a közegészségügyi kérdéseket illetőleg már annyira vagyunk, hogy remélem, az őszi ülésszakon a közegészségügyi kérdéseket illetőleg három törvényjavaslatot terjeszthetek a ház elé,